2016. július 14., csütörtök

Puzzle Agent 1-2.

A Puzzle Agent nem titkoltan egy vadonatúj sorozat első epizódja, pontosabban „pilotja”, már amennyiben ez a tévészériáknál ismert kifejezés egy játék esetében megállja a helyét. A Telltale Games eddigi címei sem éppen arról voltak híresek, hogy ész nélkül rohanva végigjuthattunk rajtuk, ez a játék pedig kimondottan a szürkeállományunkat igyekszik megmozgatni. Mechanizmusa a végletekig le van egyszerűsítve, az előrejutáshoz ugyanis nem kell mást tennünk, mint válaszolni néhány kérdésre, kirakni pár kirakóst, és nem egy esetben kicsit latba vetni a matematikai és vizuális képességeink keverékét. 


„TITKOS ÜGYNÖK VAGYOK, MINDENKI A FÖLDRE!”

Nelson Tethers, a játék címszereplője nem mindennapi állást tölt be -- ugyanis tényleg különleges ügynök, a szó lehető legszorosabb értelmében: ő az FBI egyetlen rejtélykutatója, feladata bonyolultabbnál bonyolultabb feladványok logikus megoldása. A játék elején is éppen egyik kedvenc keresztrejtvényét igyekszik megfejteni. Gondolataiba merülve mindig munkaidőben sikerül a legjobbat szundikálnia, ezért követve a jól bevált szokást, álomra hajtja a fejét, íróasztalát párnaként használva. Tán a lelkiismeret-furdalás miatt, tán a túlerőltetett agy tréfájából, a pihentető alvást hamar rémálom követi. Nelson ijedtében még a kedvenc rejtvényét is cafatokra tépi, amit elég hamar megbán, ezért úgy dönt, összerakja. Itt kapjuk meg az első feladványunkat, melyet megoldva rejtélyes telefonhívás érkezik magától az elnöktől, aki elpanaszolja, hogy a minnesotai Scogginsben valami nagyon furcsa dolog történik: az ottani radírüzem napok óta nem szállít, így a Fehér Ház is hiányolja a jól bevált irodaszert, és ez bizony komoly fennakadásokhoz vezet -- a helyzet tehát sürgős megoldást kíván. Ki más lenne erre alkalmasabb, mint az egyébként halálra rémült Nelson, aki igazán csak akkor lepődik meg, mikor meglátja a rejtvényre írt szöveget, amit eddig mindvégig álomnak gondolt: Scoggins!


„REJTÉLYEK… TÚL SOK REJTÉLY…”

A viszonylag egyszerű felvezetés után a készítők egyből bedobnak bennünket a „mély vízbe”, illetőleg viszonylag rövid időn belül már jön is a következő feladvány, melyekből a PC-s verzióban pontosan 37 darabot kell megoldanunk a játék befejezéséhez, és bizony ez valóban nagyon kevés. Amiből viszont ennél jóval több van, az az újabb és újabb elvarratlan szál, ezeket pedig ez a bevezető rész nyitva is hagyja: ahogy haladunk előre a történetben, nem hogy megoldanánk valamit, egyre nagyobb titkokba botlunk. 

Sajnos a feladványokon kívül nem igazán van interakció, tehát a továbbjutáshoz nincs szükség különféle holmik használatára vagy egymással kombinálására. Egy-egy tárgy itt csupán utalás valamire vagy a sztori eleme, de konkrét fizikai szerepe nincs -- kivéve a különböző pontokon fellelhető rágókat. Ezeknek ugyanis az a nemes feladatkör jutott, hogy Nelsont segítsék a gondolkodás közben. Egy puzzle megoldásához három segítséget vehetünk igénybe, mindegyik egy rágóba kerül, és amennyiben kifogytunk ezekből, úgy magunkra maradunk. Szerencsére erre elég kicsi az esély, hiszen szinte bárhol találunk „elfekvő” rágógumit. 

A játék egyébként teljes mértékig point ’n’ click rendszerű, azaz az irányításhoz pusztán az egerünkre van szükség. A történeti szálhoz kapcsolódó párbeszédek képregényszerű buborékokban jelennek meg, sajnos csak angolul, ami némi problémát okozhat a nyelvet nem beszélő vagy kevésbé beszélő játékosok körében, lévén előfordul pár szójáték, aminek a megoldása más úton aligha kivitelezhető.

„OTT FOGOK MEGFAGYVA, TALÁN SZÁZADOKIG PIHENNI”

Szerencsére az említett apró frusztrációkat hamar feledteti a játék egyedi humora, ami olyan, semmire sem hasonlító, horrorisztikus környezetben van tálalva, hogy igazán nincs okunk e tekintetben panaszkodni. A „Puzzle Agent” nem használ 3D-s megoldásokat, minden egyes képkocka kézzel rajzolt és mégis azt merem mondani, hogy remekül néz ki. A stílust Graham Annable, a Grickle széria szellemi atyja adta (lásd a szövegdobozt), míg a grafikai kivitelezés, illetve a képernyőre alkalmazás Mark Darin keze munkáját dicséri -- mindkét úriember neve garancia a minőségi munkára és az egyediségre. Maga a látvány itt-ott nyíltan hajaz egy-egy sikersorozatra, és a helyszín is klisés hatást kelthet, de úgy vélem, ez utóbbiak csak afféle sztereotip megnyilvánulások: attól, mert valaki már megmutatta, hogy egy fagyos kisvárosban hamar pánik és rémület lesz úrrá egy rejtély hatására, illetve hogy az eredendően depresszív környezet felnagyítja a félelmeket, nem jelenti még azt, hogy mindezek ne jelentenének újra és újra egyedi hangulati elemeket.

„...A HANGOK!... SUTTOGNAK...”

A szinkronhangokra egy panaszszavunk sem lehet: az átélés tökéletes! Még azon sem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy Bjorn (akivel a játék elején találkozunk) hangszínésze tényleg a szájába fogott egy pipát a hitelesség kedvéért... Ezzel szöges ellentétben áll azonban a játék zenei felhozatala; nem azzal van baj, ami van, hanem ami nincs. Környezeti zajok elvétve ugyan akadnak, illetve a játék alatt szinte végigkísér minket egy kellemes dallam, de klasszikus értelemben véve zene, mint olyan, nem hallható. Az átvezető videók hanghatásai viszont szintén a pozitív irányba billentik a mérleg nyelvét -- kár, hogy az egyébként remek főcímzene után az az egyetlen dallam, ami megszólal, hamar monotonná és megunhatóvá válik. 

Szerencsére ez nem, illetve talán csak részben mondható el a feladványokról. Arra ne számítsunk, hogy fel kell törnünk egy NASA-szintű kódot, de nyugodt szívvel merem állítani, kevés olyan ember akad, aki rávágja a megoldást az összes feladatra. A puzzle-k többnyire elgondolkodtatóak, de nem rémisztően nehezek, ebben a tekintetben szerintem a fejlesztők megtalálták az egyensúlyt. A fejtörők erőssége is logikusan változik, egyik sem véresen komoly, tehát némi logikával elég hamar meg lehet fejteni akár a legnehezebbet is, ami egyfelől pozitívum, más felől viszont az egyik legnagyobb negatívum is: az a mennyiség, ami ebbe a részbe jutott, mint már említettem is, borzasztóan kevés. Ha valaki igazán nekiveselkedik, akár 1-2 óra alatt is végigjuthat az egész játékon, ami kritikán aluli rövidséget jelent. Természetesen a végkifejlet úgy van megírva, hogy 90% biztonsággal kijelenthető: lesz folytatás, de azért az emberben marad némi kétely ama tíz százalék miatt, mert úgy érzi, a mi kígyónk a saját farkába harapott. Az átlagvásárló ennél többre vágyik, a célközönség pedig esetlegesen más címek felé fordul, az érdektelenség pedig ellehetetlenítheti a következő epizód megjelenését. Igazán nagy kár lenne érte, mert egy hosszabb, komplexebb, talán jobban átgondolt második felvonás esetlegesen kedvet adhat eme előzmény megismerésére, még azok számára is, akik amúgy óvakodnak ettől a stílustól. 

...VENNI VAGY NEM VENNI?…

Mivel a játék jelenleg kizárólag letölthető formában vásárolható meg, erősen tartok tőle, hogy sok ember az „egyszerűbb” utat követve illegális megoldások után fog nézni. Én szeretnék erről lebeszélni mindenkit, bár tudom, hogy ez szinte falra hányt borsó. Örülnék neki, ha elég sikeres lenne ez az epizód ahhoz, hogy legyen folytatása -- szerintem megérdemel ennyit. Adjunk neki egy esélyt! Ha csak arra az 1-2 órára is, ameddig játszunk vele, önfeledten szórakozunk rajta, jusson eszünkbe: lehet, hogy ez a cím ezeknek a játékoknak talán az egyik utolsó képviselője!

Forrás: http://www.pcguru.hu/teszt/nelson-tethers-puzzle-agent-the-mystery-of-scoggins/715

Hero of Many







2016. július 9., szombat

rOtring Tikky

Borús az ég, és szemerkél az eső, nyoma sincs már a múlt heti kánikulának és strandidőnek. Akaratlanul is eszembe jutott a szívbemarkoló érzés, ami éveken át komoly stresszt okozott: nyakunkon a szeptember, hamarosan kezdődik az iskola. 

rOtring: rot-ring avagy piros karika (vörös gyűrű) egyes modelleken meg is jelentek.
Nem kellett sokáig gondokoznom, hogy melyik írószer illik leginkább az évnek ehhez a részéhez. Semmi sem vésődött úgy bele az emlékezetembe, mint amikor kisdiákként a borús, sötét őszi-téli hónapokban a gyengén megvilágított íróasztalom fölé görnyedve elkeseredettem próbáltam megoldani a házi feladatot, vagy megírni a kiadott fogalmazást, kezemben a rOtring művek által gyártott barna Tikky töltőceruzával.


Egy kis történelem

A rOtring cég elődjét egy Wilhelm Riepe nevű úriember alapította 1928-ban, Hamburgban. Riepe úr elsődleges célja az volt, hogy minél jobban használható műszaki rajzeszközöket alkosson meg. Kezdetben kizárólag műszaki rajzoláshoz használatos tollakat készítettek Tiku GmbH, majd Riepe-werke néven, például a legendás Tintenkuli nevű töltőtollat, amelynek hegye a hagyományos töltőtollaktól eltérően egy kis fémcső volt. Gyakorlatilag ebből fejlődött ki a műszaki rajzolók rémálma, a csőtoll. Később a cég vezetését Erich Barthe és Helmuth Riepe vette át, akik a kínálatot kibővítették az igen népszerűvé vált RapidoGraph termékcsaláddal.

A termékek között megjelentek a körzők, a különféle sablonok, majd 1979-től a Tikky márkanéven forgalmazott töltőceruzák is, amelyek olyannyira népszerűek lettek, hogy a köznyelvben sokan ma is a rotringceruza (szélsőséges esetben rotlingceruza) szót használják töltőceruza helyett. Véleményem szerint figyelemre méltóak még a rOtring által készített töltőtollak, amelyeket sajnos már nem gyártanak, de kiváló minőségű, igényes és strapabíró termékek voltak, így sok típus ma is komoly népszerűségnek örvend (pl. rOtring 600).

1998-ban a Newell-Rubbermaid konszern Sanford nevű írószer részlege megvásárolta a rOtring céget (hozzájuk tartozik többek közt a Parker, a PaperMate, a Sharpie és a Waterman is), és gyökeres átalakítást hajtottak végre. A termékeik túlnyomó részének gyártását beszüntették, néhány, kifejezetten műszaki rajzoláshoz szükséges írószer megtartásával jelenleg is próbálják újraépíteni a márkát.

A Tikky ceruzákról

A Tikky töltőceruzák gyártását a rOtring 1979-ben kezdte meg, de ezen a márkanéven a mai napig találunk termékeket a boltok polcain. Fontos tehát tisztába tenni, hogy a Tikky-ből eddig három generáció létezik:
rOtring Tikky 1. generáció, alias Tikky special (1979-1996)
Az első generációs Tikky ceruza egy vékony, könnyű műanyagből készült írószer, amelynek fogórésze erősen hullámos formájú. A műanyag kemény, nehezen karcolódik, lehet rajza érezni a minőséget. Nem túl kellemes emlék, de gyerekkoromban gyakran annyira görcsösen szorítottam a ceruzát, hogy a hullámok kipirosodott nyomokat okoztak a középső ujjamon.

Némelyiken a fogórész fölött körben piros karikát találunk (rot ring = piros gyűrű), másokról ez hiányzik. Magát a műanyag testet több színben is gyártották, és elvétve a Parker Jotter-hez hasonlóan márványos mintákkal is lehet találkozni. A párhuzam nem véletlen, véleményem szerint a Tikky a ceruzák között olyan, mint a Jotter a tollak között: egyszerű, letisztult külsejű, és rendkívül népszerű.

Ha lecsavarjuk a ceruza elején levő fémsapkát, látható, hogy a mechanika teljesen sárgarézből készült, némelyik korai modellen a menet műanyag, a későbbi típusokon viszont az is fémből van. A szétszedésre egyébként normál körülmények között ritkán van szükség, ugyanis a mechanika rendkívül megbízható.


A klipszen típustól függően rOtring, rOtring Germany, vagy rOtring W.Germany mintát találunk. A tolltesten többféle felirat lehetséges, leggyakoribb a Tikky special, illetve rOtring T, valamint a ceruzabél vastagsága (0,35, 0,5 vagy 0,7), de előfordulnak fineliner F feliratos példányok is.

A nyomógombként funkcionáló kupak tönnybire domború, de némelyik korai típuson lapos volt. Alatta kicsi szükségradírt találunk, melynek hátuljában vékony fémrudacska van beszúrva, amellyel szükség esetén a mechanikát megtisztíthatjuk a beletört hegydaraboktól. (Ez a mai gyártású töltőceruzák nagy részénél már hiányzik.)

A magas minőséget talán megfelelően szemlélteti, hogy az iskolában gyakran azzal szórakoztunk, hogy kinek a ceruzája áll bele a fából készült padba, ha ráejtjük. (Tudom, állatság, nem kell semmit mondanotok...) Nem emlékszem, hogy bármelyik Tikky-nek származott volna ebből bármilyen baja, mikor becsengettek, szépen írtunk velük tovább...

rOtring Tikky 2. generáció, alias Tikky II (1997-2007)
Biztosan sokan találkoztak ezzel a típussal, nekem teljesen kimaradt az életemből, mert sosem tetszett igazán, sőt, egyenesen taszítónak találtam a formáját. Akit kérdeztem, mindenki azt mondta hogy igen jól használható, kényelmes, megbízható írószer volt.

Fogásra vastagabb mint az első generációs Tikky, és a hullámos fogórész is megmaradt, bár a hullámok nem olyan mélyek, így talán egy picit kényelmesebben meg lehet fogni. De a klipszet szerintem sikerült nagyon elrontani. Nem tudom jól leírni, de olyan szögletesen jellegtelen lett az egész.

A tolltest végén ekkor kezdték szabvány színekkel jelölni a ceruzabél vastagságát. A 0,35 mm-es változat sárga, a 0,5 mm-es barna, a 0,7 mm-es pedig kék színű folttal van jelezve. Ezt a korábbi Tikky-n csak a gyártás vége felé, a drágább változatokon láthattuk, mégpedig a fém kupak végén található műanyag színéből.

rOtring Tikky 3. generáció (2008-)
A ma is gyártott változat a közelmúltban jelent meg a rOtring kínálatában. Vastagsága saccra megegyezik a Tikky II-ével, azonban a fogórész kényelmes, kemény tapintású gumi bevonatot kapott, melyből helyenként kilátszanak műanyag négyzetek. Többféle színű műanyagból készítik, és hasonló formátumú golyóstoll is kapható.

Szerencsére a klipszet lecserélték, így a ceruza visszakapta megtépázott eleganciáját. Egy kicsit furcsa, hogy a kupak felőli végén a műanyag ferde, és lekerekített háromszög keresztmetszetű, de ettől eltekintve összességében korrektül néz ki.

Sajnos a mechanikáról nem tudok nyilatkozni, mert elődeitől eltérően az elején található fémsapkát nem lehet róla lecsavarni, így egyelőre nem sikerült szétszednem. Van egy olyan érzésem, hogy nem biztos hogy tetszene, amit benne találok.

Forrás: http://golyostoll.blog.hu/2014/08/27/retro_rotring_tikky

2016. július 5., kedd

Kumato

Itt a fekete paradicsom mag a kumato!

Tíz év keresztezéssel egy svájci cég, a Syngenta egy teljesen újfajta paradicsomot hozott létre, a neve kumato, magyarul fekete paradicsom.

A kumatót egy elfeledett vadparadicsomból hozták létre keresztezéssel svájci szakemberek mintegy tíz év szorgos munkájával. A kumato rendkívül ízletes paradicsomféle, de ellentétben a közönséges paradicsommal, az érési folyamat bármely fázisában kiválóan fogyasztható, tehát nem csak akkor, amikor teljesen érett, hanem úgyszólván éretlenül is.

Eleinte sötétzöld, ilyenkor kiválóan lehet szeletelni. Aztán sötétbarnává érik, ilyenkor édesen zamatos az íze, s ilyenkor különösen salátákba és szendvicsekbe ajánlják.

Végül sötétvörös lesz, ilyenkor a legszaftosabb és legédesebb, ami a megnövekedett fruktóztartalomnak köszönhető.

A Syngenta szakemberei hangsúlyozzák, hogy nem genetikai módosításról van szó, hanem szigorúan keresztezésről, nehogy bárki azt higgye, valamilyen futurisztikus paradicsommal kívánják elárasztani a piacot. Noha a kumato nagyon hasonlít a paradicsomra, a színe és az íze nagyon más.

Ültetése és gondozása megegyezik a sima paradicsommal.

A kumato egy olyan különleges fekete paradicsom fajta, amelynek a magjait nem lehet kereskedelmi forgalomban megvásárolni, csak kiválasztott termesztők részére biztosítanak magokat. De fekete paradicsom mag már itthon is megvásárolható, sőt hamarosan a zöldséggel is találkozhatunk itthon.


Forrás: http://www.kertvarazsmagazin.hu/index.php/zoldseg/2461-itt-a-fekete-paradicsom-mag-a-kumato