2017. július 23., vasárnap

Soko-Ban

Eredeti kiadás dátuma: 1982

Platform: PC, Apple II, Commodore 64 stb.

Fejlesztő: Hiroyuki Imabayashi

Műfaj: Puzzle


A Soko-Ban az egyik legnagyszerűbb példa arra, hogy pár egyszerű szabály alapján létrehozott játék, hogyan válik rendkívül komplexszé. Pillanatok alatt megtanulhatók a szabályok, mégis a feladatok megoldása akár napokba is telhet.


Az alapvető probléma a következő: raktárosok vagyunk egy raktárban, ahol a szétszórt ládákat egy bizonyos helyre kell tologatni (kizárólag tolni lehet, húzni nem), és egyszerre csak egy ládát bírunk elmozdítani.


Egyszerűen hangzik, nemde? Ha viszont hozzátesszük, hogy a különböző raktárakat "egy őrült, vagy egy szadista, vagy inkább mindkettő" tervezte, akkor már egy olyan feladatot kapunk, ami úgy megmozgatja a problémamegoldó központunkat, mint kevés játék a játéktörténelemben. Közben még arra is kell vigyáznunk, hogy nehogy egy kicsit tovább nyomjuk a gombot, mert egy másodperc alatt túltolhatjuk a ládát és vége a szintnek, kezdhetjük előröl. Ez pláne akkor kerget minket az őrületbe, ha kilogikáztuk az egész szintet, végig is toltunk, és az utolsó ládát meg tútójuk.


A Soko-Ban titka a pályatervezés. Hiroyuki Imabayashi olyan szinteket tervezett, hogy amikor megjelenik a következő szint, az ember hátán feláll a szőr, és arra gondol, hogy a pokolba lehet ezt megcsinálni. Hivatalosan 306 pálya készült, de a rajongók által készített pályák száma több ezerre rúg. 

A játék még ma is a zsenialitás mementója, egy igazi klasszikus, amit minden logikai fejtörőket szerető játékosnak ki kell próbálni. 

Az interneten ma is töménytelen Soko-Ban oldalt találhatunk, millió féle feldolgozásban.

Forrás: http://videojatekbakancslista.blog.hu/2017/07/22/1982_soko-ban_ahol_nem_szabad_tutonunk

http://www.sourcecode.se/sokoban/levels
http://sokoban.dk/authors/thinking-rabbit-2/
https://www.letslogic.com/packs.php?order=title&cnt=50&page=8
http://www.abelmartin.com/rj/sokoban_prog1.html
http://www.ne.jp/asahi/ai/yoshio/sokoban/index.html
http://www.jatektan.hu/jatektan/uj2001/sokobanok.html

2017. június 15., csütörtök

Húsevő növények

És néhány érdekesség kedvcsinálónak a rovaremésztő növényekről: Az Antarktisz kivételével minden kontinensen jelen vannak a rovarfogó növények szerte bolygónkon. Több nemzetségből származó növénynél alakult ki a rovarfogás képessége. Ennek oka eléggé összetett. Egyrészről a harmatfüvek (Drosera) általában mocsaras, lápos helyeken élnek, ahol a talaj nitrogénben igen szegény és ezért az itt élő növények csak lassan képesek fejlődni és kis termetűek. Nem egy fajuk tőzegmohában (Sphagnum sp.) tenyészik, ahol gyakorlatilag csak annyi tápanyag található, amennyi a csapadékból származik. Erre szép hazai példa a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia). A másik ok, ami miatt kialakult a rovaremésztés, az a talajtól való vertikális távolságban keresendő. Ugyanis a kancsókák (Nepenthes) egyes fajai fán lakó növények, itt fenn a lombkoronaszintben igen kevés a tápanyag. Az evolúció ezt úgy küszöbölte ki, hogy a kancsókák levélalapja és a levéllemeze kisebb-nagyobb tartályt képez, ami felülről nyitott. Ebben aztán emésztőenzimek választódnak ki, a tartály esővíztől való felhígulását kis tető küszöböli ki. Az itt felgyülemlő folyadék iható, persze felnyílás után, mielőtt beszennyeződne. A kancsókákhoz nagyon hasonló elven működnek a Venezuelai szigethegyeken található napkorsók (Heliamphorák). Ezek a nagy ritkaságok bennszülött (endemikus) fajok, minden szigethegyen (tepuin) más fajuk alakult ki. Nem saját emésztőfolyadékot választanak ki, hanem esővízből táplálkoznak, amiben baktériumok tenyésznek és ezek termelik a fehérjebontó enzimeket. A folyadék szintjét - mivel nyitott serleg alakú a növény – egy hasadék szabályozza. A levelet úgy lehet elképzelni, mint egy ferdén összetekert papírlapot. Ezekhez hasonlóan működnek a fán lakó (epifita) ragadozó broméliafajok is. Újabb kutatási eredmény, hogy a broméliák között is kialakult a fehérjebontás képessége. Kettő nemzetségnél mutatták ezt ki, a Catopsis és a Brocchinia genusnál. A Catopsisok átlagos broméliának tűnnek, nem termelnek emésztőenzimeket, a nyitott levélhónaljakban esővíz gyűlik össze a lombkorona szintben, ezekben baktériumok telepszenek meg, amik a fehérjebontó enzimeket (savas proteázokat) termelik. Sajnálatosan, hazai szakirodalomban nem olvasható róluk szinte semmi. A növény kívülről ezüstüs bevonatú, amit a növényről le lehet törölni, ezért óvatos bánásmódot igényelnek. A repülő rovarok többsége amint közelít alulról egy ilyen broméliatölcsér felé, egyszerűen nem látja a növényt. Számukra ez a bevonat „égszerű”, emelkedésnél beleütköznek és belecsúsznak a levélhónaljakba. Itt a kisebbek elpusztulnak, megfulladnak, elfolyósodnak. De ezek még gyűjtik az egyéb lebegő szerves anyagokat is, csakúgy, mint a többi bromélia!

Ha kirészletezzük az egyes nemzetségeket (genus), akkor az alábbi fajszámmal képviselik ezeket a csoportokat a rovaremésztők:

Byblidaceae (szivárványnövény): Ausztráliában élő növények, nagyon hasonlítanak a harmatfüvekre. Nevük onnan ered, hogy sűrű növésű bokraikon a fény megtörik és prizmaszerűen bontja a fényt. Kényes növények, kultúrában elég nehéz megtartani őket.





Cephalotaceae (Ausztrál kancsóka): Monotipikus faj, csak a Cephalotus follicularis tartozik ide. Látványos kis talajlakó húsevő növény, igazi különc, savanyú homokon tenyészik. Elég könnyen tartható.



Droseraceae

Aldrovanda: Monotipikus, ide csak az Aldrovanda vesiculosa nevű vízinövény tartozik. A földtörténeti harmadidőszakban számtalan faja élt, mára csak 1 maradt. 50 lelőhelye ismeretes a Földön, de ezek száma egyre fogy, Japánba úgy telepítették vissza. Szinte misztikus faj a botanikában, tartása nagy odafigyelést, törődést és némi beruházást igényel.






Dionaea: Ide csak a Vénusz légycsapója tartozik, a legnépszerűbb húsevő növény is egyben. Keleti és nyugati földrajzi alakja és számtalan kertészeti formája létezik, sőt, ezek hibridje. Könnyen nevelhető a Vénusz légycsapó!



Drosera (Harmatfűfélék): 164 fajjal igen népes nemzetség. Emellett rengeteg hibrid és típus „nehezíti” a gyűjtők dolgát! A természetben is kereszteződnek a droserák. Igen formagazdag növények, a többségük lápi, mocsári növény, így roppant vízigényesek. A nemzetségben gumós fajok is találhatóak, csakúgy, mint törpék, melyek kis rügyekkel szaporodnak vegetatívan.





Drosophyllaceae (Enyvecske): Szintén monotipikus, egy fajuk a Drosophyllum lusitanicum Spanyolországban, Portugáliában él. Nehezen tartható, száraz élőhelyekhez alkalmazkodott növény. A helybeliek régen csokorba szedték a növényt és felakasztották a szobákban, légyfogóként működött.




Lentibulariaceae:

Genlisea nemzetség: 21 faj tartozik ide, ezek igen könnyen hibridizálhatók. Földünk legritkább növényei közt tartja számon a szakirodalom. Nedves, vizes élőhelyeken fordulnak elő a trópusokon, nemegyszer úsznak a felszínen és varsaszerű vízi hajtásokkal „ragadoznak”. Valódi vízinövényeknek is felfoghatók.




Pinguicula (Hízókafélék): 77 fajjal szintén változatos csoport, szinte minden kontinensen megtalálhatók. Géncentrumuk Mexikóban található, itt él a legtöbb fajuk. Európában is él több helyen több fajuk. Ezek a télálló fajok rendkívül kedvesek, a tavasz hírnökei. Európa szerte védettek.





Utricularia (Rencefélék): 222 fajjal a leggazdagabb húsevő csoport. Vízi és szárazföldi fajaik kivétel nélkül ragadozók. Egyes fajaik még a broméliák levéltölcsérjében megbúvó ciszternákban is megélnek. Könnyen tartható növények. Hazánkban 4 fajuk őshonos, mindegyik vízinövény.





Nepenthaceae (Kancsókafélék): 88 fajjal az óvilág rovaremésztői, epifita és talajlakó fajaik is vannak. Szintén jól keresztezhetők. Eléggé hőigényes növények, a fajok többsége viszonylag nehezen bírható kancsóképzésre.



Roridulaceae: 2 fajuk afrikai, a rózsafélékkel tart fenn rokonságot.




Sarraceniaceae

Darlingtonia (Kobraliliom): Monotipikus, a Washingtoni tiltólistán az elsők közt van a Darlingtonia californica. Néhány típusa ismeretes. Ha talajának túlmelegedését elkerüljük, akkor iévekig társunk lehet.



Heliamphora (Napkorsó): 14 fajukkal képviselik a nemzetséget, ritka növények.






Sarraceniaceae (Kürtvirágfélék): 8 fajukkal Észak-Amerika rétjeit ékesítik, Kanada és Usa területén élnek. Mivel mindnek azonos a kromoszómaszáma, így jól hibridizálhatók és a természetben is megteszik ezt. Itt is található pár védett faj/típus. Rendkívül hálás növények!




És végül a hazai húsevő növényekről néhány szót. Az Aldrovanda a Somogy megyei Baláta tóban él, igen népes populációja tenyészik ott, de nem minden évben! Gyakran hosszú évekre eltűnik nyomtalanul, senki nem tudja, milyen formában vészeli át a szárazabb nyarakat.  Korábban az Alföld néhány pontján is fellelhető volt. A rencéink 4 fajból kerülnek ki, mind védettek. Ezek a közönséges, a pongyola, a kis és a szigorúan védett lápi rence. A harmatfüvek közül csak a Kereklevelű harmatfű él jelenleg hazánkban, de korábban élt a Drosera intermedia és a Drosera anglica (longifolia) is. Hízókákból csak néhány példány él már csak Magyarországon, a lápi hízóka (Pinguicula vulgaris) példányai. Veszélyeztetett növény! Az 50-es évekig még élt a Lesenceistvándi melletti lápréten a Havasi hízóka, de sajnos a bauxitbányászat lecsökkentette a térségben a karsztvíz állását, a rét megsemmisült. A hazai flóra talán legnagyobb kuriózuma tűnt el így végleg.

Végezetül annyit, hogy pl. az Aldrovanda esetében nincs más mód a növény megtartására, minthogy kertészeti kultúrába vonják. Ugyanez fennáll több rovaremésztő növényfaj esetében is. Terjesszük el ezen okokból a rovaremésztő növények szeretetét és ösztönözzünk másokat is, hogy foglalkozzanak ezekkel a kuriózumokkal, csakúgy, mint ahogy Európa más országaiban is teszik!

Forrás: http://www.vizi-husevonoveny.hu/

2017. április 29., szombat

A garnélák vedlése

Nem döglött csak levetette szoros gúnyáját

Sokszor rémüldöznek az első levedlet páncél előkerülésekor a friss garnéla tulajdonosok, pedig erről már a "Vizipók, csodapók"-ból is ismerhetjük a rákok eme szokását.

Amit első körben tudni érdemes róla azon kívül hogy az egészséges fejlődés része: szükségesek bizonyos anyagok (pl. Ca) kellő mennyiségben a vízben ahhoz hogy ez zökkenőmentesen végbemehessen, a kezdeti életszakaszban és áttelepítéskor, vízparaméterek gyors változásakor sűrűbben bekövetkezik, segíteni lehet változatos etetéssel, kiegészítő ásványok adagolásával, általában a fejtor és potroh között szokott a kinőtt páncél felrepedni, ritkán egy-egy láb, vagy csáp letörhet ilyenkor, érdemes az akváriumban hagyni a páncélt elfogyasztásra, mert visszapótolják belőle a garnélák a számukra fontos anyagokat, vedlés után idő kell az új páncél megkeményedéséhez, ezért ilyenkor sebezhetőbbek és szeretnek elbújni.



Kezdő garnélatartók gyakran megijednek, hogy újdonsült állataik elpusztultak. Aztán ahogy némi tapasztalatra tesznek szert, rájönnek, hogy kedvenceik csak kinőttek kabátjukat és azt egy-az egyben levetették. A következőkben ennek a folyamatnak az élettani hátteréről, valamint szabályozásáról szeretnék írni.

Aki nem látott még vedlő garnélát (ritka esemény), annak íme egy videó:



Mielőtt azonban el elmerülnék a „miként” kérdéskörben tekintsük át a rákok kültakarójának szerkezetét:

A kültakaró

A rákok (így a garnélák) páncélzata alatt egy erős alapi membránon (membrana basalis) egyrétegű hengeres sejtekből álló sejtréteg (hypodermis) helyezkedik el. Tulajdonképpen ez a kültakaró. E sejtek terméke a kitin tartalmú kutikula réteg, melyet a hengeres sejtek a külvilág felé választanak ki. A kutikula tömegének jelentős része (kb. 40%-a) szerves molekulákból: fonalas fehérjékből, és hálózatos szerkezetű aminocukrokból (=kitin) áll. Ebbe a szerves vázba épülnek bele a szervetlen vegyületek, a kalcium és magnézium karbonátok. Az így létrejövő kitinpáncél külső vékony része többnyire erősen megkeményedik, de szelvények, ízek találkozásánál puha és rugalmas marad, lehetővé téve így a mozgást. A belső, de vastag rész szintén viszonylag lágy, itt találhatók a színsejtek (kromatofórok) is. Ehhez a külső vázhoz (exoskeleton) tapadnak végül is az állat vázizmai is hámsejtek közvetítésével.
A hengeres sejteket tartalmazó hámban mirigysejtek is találhatóak, melyek feladata, hogy vedlés előtt a régi páncél szervetlen vegyületeit visszaszívják a testbe, vedlés után pedig ugyanezeket visszapumpálják az új vázba. Más mirigysejtek olyan, emésztőenzimeket tartalmazó váladékot termelnek, mely a szervetlen sók páncélból való kioldását és a régi páncél leválását teszi lehetővé.

A vedlés folyamata

A vedlés három szakaszra bontható. Az első ún. proecdysis (ecdysis (gör.) =vedlés) szakaszban a rák befejezi a táplálkozást, nyugodt helyre vonul, nem is táplálkozik. Ilyenkor az emésztő-szervrendszer egy tápanyag tároló szervéből, a hepatopankreaszból szabadítja fel a szükséges energiaforrásokat. A hypodermis mirigysejtjei elkezdik termelni az emésztőenzimeket tartalmazó váladékukat, melynek hatására a páncélból elkezdenek kioldódni a szervetlen vegyületek. Ezt a már említett mirigysejtek az állat keringési rendszerébe pumpálják. A szervetlen karbonátok a hemolimfában (~vér) raktározódnak, vagy a gyomorban, vesekőhöz hasonló formátumban kicsapódnak. A proecdysis végén megkezdődik a az új kutikula fehérjéinek, kitin építőelemeinek termelése.


A vedlés második szakaszáman az ecdysisben a rák leveti régi páncélját. Garnéláknál rendszerint a fejtor hátulsó részén U vagy V-alakú rés keletkezik, amin az állat egyszerűen kibújik, mint egy hátulgombolós kabátból. Az új vázelemek szintézise ebben a fázisban fejeződik be, azonban a megszilárdulása még nem történik meg. A vedlés ebben a szakaszában a szervezet intenzív vízfelvétele ily módon lehetővé teszi, hogy az állat kifeszítse új kutikuláját, és így egy mérettel nagyobb kabátot szabjon magának. A még meg nem szilárdult páncél másik következménye, hogy a frissen vedlett állat igen csak védtelen. Páncélja puha, sérülékeny, ráadásul az izomtapadási helyek is rugalmasak még, ezért ezek a rákok még eléggé mozgáskorlátozottak is. 


A vedlés harmadik szakaszában, a metecdysisben történik az új váz megszilárdulása. Ilyenkor a szervezetben raktározott szervetlen sók visszakerülnek a kutikulába, továbbá az kutikula fehérjéi és kitin építőegységei is kapcsolódnak egymással, térhálós molekulaszerkezetet létrehozva. A szervezet vízfelvétele leáll, sőt vízleadás is történik, ezért az új páncél kicsit nagyobb lesz, mint az állat, így a növekedéshez még marad hely. A külső váz megszilárdulása után a rák táplálkozni kezd, feltölti tápanyagtároló szerveit.


A vedlés szabályozása

A vedlés hormonálisan szabályozott folyamat, mely nagymértékben függ a külső ingerektől is. Például a vízparaméterek változása bizonyos esetekben vedlést tud előidézni. A vedlési ciklusért két, ellentétesen ható hormon felelős. A vedlést az ekdizon (vedlési hormon) idézi elő. Az ekdizon hormon koncentrációja vedlés előtti napokban drasztikusan megnő, ami a régi páncél levetéséhez vezet, ezután pedig elősegíti az új páncél megszilárdulását. E hormon fejtor elülső részén, a kültakaró eredetű Y-szervben termelődik. E folyamatokat követően egy másik hormon, a juvenil (fiatalító) hormon lép akcióba, melynek elsődleges hatása az, hogy gátolja az ekdizon termelést, ezáltal megakadályozva a vedlést. A juvenil hormon a szemkocsányban található idegi eredetű hormontermelő szervből, a színusz-mirigyből szabadul fel. Ez a hormon valójában a szinusz mirigy közvetlen szomszédságában elhelyezkedő idegsejt csoportból, az X-szervből származik. 


A juvenil hormon hatását két egyszerű kísérlettel igazolták. Egyrészt, ha kiirtották a rákok X-szervét, akkor az állatok folyamatosan vedlettek. Másrészt, ha folyamatosan az X-szerv váladékával kezelték őket, akkor a vedlés nem következett be, a rákok nem növekedtek, törpék maradtak. Ezeket a kísérleteket elvégezték az Y-szervvel, illetve annak váladékával is, és ellentétes hatást tapasztaltak: az Y-szerv eltávolítása vedlés hiányát, míg az ekdizonnal való kezelés folyamatos vedlést idézett elő.

forrás: 
http://akvakertesz.hu/threads/a-vedles-nem-doegloett-csak-levetette-szoros-gunyajat.3370/
http://garnelaforum.hu/viewtopic.php?f=55&t=540

2017. április 28., péntek

A garnélák biológiája

Phylum Arthropoda - Ízeltlábúak törzse
     |______    Subphylum Crustacea - Rákok altörzse
            |___________    Classis Malacostraca - Felsőbbrendű rákok osztálya
                   |______________    Ordo Decapoda - Tízlábú rákok rendje
                            |_______________Infraordo Astacidea
                            |_______________Infraordo Brachyura - Rövidfarkú rákok alrendje
                            |_______________Infraordo Caridea - Négyollós garnélarákok alrendje
                                    |
                                    |_______________Familia Atyidae - Édesvízi garnélák családja
                                    |       |
                                    |       |_______________Genus Atya
                                    |       |_______________Genus Atyopsis
                                    |       |_______________Genus Caridina
                                    |       |_______________Genus Neocaridina
                                    |
                                    |_______________Familia Palaemonidae - Ostoroscsápú garnélák családja
                                            |
                                            |_______________Genus Palaemonetes
                                            |_______________Genus Macrobrachium

Az akváriumban tartott garnélák a négyollós rákok (Caridea) alrendjébe tartoznak. Régebbi rendszertani művekben garnélák alrendje (Ordo Natantia) néven találhatjuk meg őket, azonban ez a kategória a mai ismereteink szerint nem állja meg a helyét, mert parafiletikus. A Caridea alrend több mint 1600 fajt foglal magába. Többségük tengeri, de minden létező vízi élőhelytípusban előfordulnak. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatóak, a trópusoktól a sarki területekig. Egyes fajaik 5000 méteres mélységig is előfordulnak. Méretük a néhány milliméterestől a fél méteresig terjed. 5 pár járólábuk van, melyből az első két pár ollókká alakult. Egy pár nyélen ülő szemük van. A kopoltyúk a járólábak tövénél találhatóak, a fejtor páncéljának védelmében, és a 3 pár állkapcsi láb mozgása biztosítja az oxigéndús víz áramlását köztük.

Az édesvízi garnélák családjába (Atyidae) tartoznak az akváriumban népszerű törpegarnélák. Többségük mindenevő, táplálékukat apró ollóikkal szerzik meg és fogyasztják el. Néhányuk, így a névadó Atya nemzetség tagjai szűrögetéssel jutnak a táplálékukhoz, ollóik helyére sörtés szűrőkosarakat növesztettek, ezek után legyező- vagy sepregetőgarnéláknak nevezzük őket. A család teljesen édesvízi tagjai specializált módon szaporodnak. Ilyenkor nincs külön lárvastádium, a petékből szüleik kicsinyített másai kelnek ki. Így szaporodnak a népszerű Neocaridina fajok.  A nem specializált szaporodású garnélák petéiből apró lebegő lárvák kelnek ki, amelyek a tengerbe sodródva planktonikus életmódot folytatnak és fitoplanktonnal táplálkoznak. A legyezőgarnélákra ez a szaporodás a jellemző. A Caridina nemzetség fajai között mindkét szaporodási típus előfordul. A helyvidéki patakok garnélái, mint a C. cantonensis specializált szaporodásúak. Az ilyen élőhelyek meghódítása csak teljesen édesvízi fejlődéssel lehetséges, mivel túl messze találhatóak a tengerektől. Más garnélák, mint például a C. multidentata, nem specializáltak. Folyók alsó szakaszain élnek, ahonnan a lebegő lárvák néhány nap alatt a tengerig sodródnak. A folyókban a torkolathoz közeledve feldúsul a víz ásványi anyagokkal, így az innen származó garnélák alkalmazkodtak a kemény csapvízhez - ezek a fajok egyszerűen tarthatóak, de szaporításuk rendkívül nehéz.

A Palaemonidae családba sok gazdaságilag jelentős faj tartozik. Van amit nagy mennyiségben halásznak a tengerekből , mások a tápláléklánc fontos tagjai. Ide tartoznak a tengeri tisztogató rákok, amelyek a korallzátonyok halait szabadítják meg parazitáiktól és a tengeri akváriumok népszerű lakói. A Palaemoninae alcsalád tagjai édesvíziek és ragadozók. Ide tartoznak az akváriumi üveggarnélák. Az akváriumban is népszerű Macrobrachium nemzetség tagjait ipari mennyiségben tenyésztik étkezési célra.

A tízlábú rákok, így a folyami rákok, tarisznyarákok és a garnélák teste 19 szelvényből áll, amelyek két fő testrészre oszthatók fel: a test első fele a fejtor (cephalothorax), a hátsó a potroh (abdomen).
A fejen található képletek: 2 pár csáp, 1 pár nyélen ülő szem, 1 pár rágó, 2 pár állkapocs. Mindegyik módosult járólábakból fejlődött ki, a mozgékony szemnyelet is beleértve. A 8 szelvényből álló toron 3 pár állkapcsi láb és 5 pár járóláb található. Az állkapcsi lábak szerepe a táplálék mozgatása és a szájszervekhez juttatása. Az első állkapcsi láb kivételével mindegyik láb tövén kopoltyúk nőnek. A fejtor egészét befedi a kemény carapax, ami a belső szerveket és a kopoltyúkat védi. A carapax első részét, azaz a rák "orrát" rostrumnak nevezzük.  A rostrum formája sok fajnál fontos határozóbélyeg. Az első két pár járóláb végén ollók találhatóak, amelyeknek a garnélák esetében főleg a táplálékszerzésben játszanak szerepet. A potrohot hat szelvény alkotja, mindegyikhez egy potrohláb csatlakozik. Az első öt pár potrohláb úszóláb, a víz mozgatása a feladatuk. Táplálkozás közben a rák a hasa alól a szája felé mozgatja a vizet és vele együtt a törmelékszemcséket. Úszás közben ezek segítségével hajtja magát a garnéla előre. A nőstény rákok a potrohlábakra ragasztva hordják a petéiket, így biztosítva a folyamatos oxigénellátást. Az utolsó pár potrohláb faroklábbá (uropodium) alakult, a végszelvénnyel(telson) együtt a farokúszót alkotják.

Forrás: http://akvaguru.hu/index.php?mit=288

2017. április 9., vasárnap

Garnéla

Alap tartozékok: Akvárium 20-30 literes is megteszi egy fajnak amíg nincsenek sokan, de ha szeretnéd tartani más garnélákkal, vagy halakkal, arányosan nagyobb. Szűrő, világítás, hőmérő. Ha szükséges, télen egy automata fűtő, vagy nyáron a hűtéshez ventillátor. Érdemes az akváriumba tenni Jávai mohát, mert ebben jól tudnak bujkálni és szaporodni. Aljzatnak célszerű bazaltot választani, vagy apró kavicsot, de elvannak aljzat nélkül is. Nem fontos leszívni az aljzatról a mulmot, mert a garnélák abból is táplálkoznak. Édesvízi gerinctelenek: ide tartoznak a különféle garnélák, csigák és rákok. A garnélák: kiváló algaevők, jól tisztítják az aljzatot, és rendben tartják a növényeket az akváriumban. Apróbb békés halak társaságában jól megvannak. Ez egy jó hobbi és dekoratív dísze a lakásnak. Szeretik a sűrű növényzetet, a moha fajokat, amiről sokat szedegetnek, valamint búvóhelyül is szolgálnak nekik. A túl nagy áramlást kerüljük akváriumukban. A garnélák általában 1-2 évig élnek, a méretük nem nagyobb 2-3 cm-nél. Megfigyelések szerint a Cardina fajok kb. 15 hónapot élnek, kb. 6 hónaposan lesznek ivarérettek. Ha jól érzik magukat nálunk, akkor hamarosan szaporodni is fognak. A nőstény a petéiből 4-6 hét múlva apró garnélák bújnak ki. Nemek közti különbség: A nőstények nagyobbak, színesebbek, a hasuk alul dudorodik. A hímek kisebbek, átlátszóbbak, és egyenes a hasuk. A nősténynek van egy úgynevezett nyereg a nyakánál fölül, az tulajdonképpen petefészek, melynek a színe eltérő a testétől. Ez majdnem mindegyikre igaz, csak a Sulawesi garnélákra nem, mert azoknál a hím és a nőstény is teljesen egyforma. A garnélák tartása nem nehéz dolog, viszont rendkívül élvezetes. Én nagyon szeretem megfigyelni őket, ahogy szedegetnek, esznek, bujkálnak, úszkálnak. Remélem sokan megszeretik az akvarisztika ezen részét. Sok sikert kívánok egészséges és szép garnélák tartásához!

Neocaridina davidii

Minden Neocaridina kezdőknek ajánlott, mert nagyon sokféle vízben megélnek. A legtöbb akvarista ezekkel a garnélával kezdi felfedezni és megismerni az akvarisztikának ezt az új vonalát. Mint minden más édesvízi garnélák, ők is érzékenyek a víz magas nitrát, vas és réz tartalmára. Az etetési időszak jól mutatja a garnéláink egészségi állapotát, és a szaporodási kedvüket: ha a garnéláink egészségesek, akkor etetéskor megrohamozzák az ételt és egymáson átugrálva próbálnak egy-egy darabkát megkaparintani belőle. Ilyenkor jól megfigyelhetjük, hogy vannak-e kis rákok is közöttük. Ha garnéláink folyamatosan bujkálnak, és nem jönnek elő etetéskor, akkor az jelzi, hogy valami nincsen rendben. Etetni egy nap egyszer érdemes, és csak annyit adjunk nekik egyszerre, amit 2-3 óra alatt elfogyasztanak. A túletetés leronthatja a vízminőséget, ami a leggyakoribb halálozási ok. A garnélák a természetben dögevők, és nem minden nap jutnak élelemhez, ezért ha 1-2 napig nem etetünk, akkor sem lesz semmi bajuk.

Tudományos név: Neocaridina Davidi (heteropoda)
Magyar név: Sakura garnéla
Csoport: Gerinctelenek
Származás: Ázsia; Taiwan
Testhossz: 2-3 cm
Természetes élőhely: A vad színváltozat Kínában, Taiwanon és Vietnámban honos, de a Red cherry garnélát mesterségesen Taiwanban kezdték tenyészteni, aztán abból a Sakurát is.
Viselkedés: Békés, külön a számukra berendezett akváriumban tartsuk őket.
Táplálkozás: Nem válogatós, alga tablettáktól kezdve a különféle haleledelekig mindent megeszik. Adhatunk nekik forrázott spenótot, zöldségeket, Shrimps Narturals száraz tápot.
Szaporítás: Könnyű
Medence: Minimum 15 literes
Halnépesség: 15 literre 8-10 garnéla
Dekoráció: Növényekkel dúsan teleültetett akvárium, használjunk a víz színén úszó növényeket, hogy tompítsuk a világítás erősségét. Használjunk sötét színű aljzatot.
Hőmérséklet: 20-30 °C
pH: 6,5-8
Keménység: Nem kritikus
Várható életkor: 1-2 év

Ha szaporítani is szeretnénk garnéláinkat, akkor célszerű őket külön akváriumban tartani, mert a kis garnélák könnyen a halak áldozatául eshetnek. A Neocaridina garnélák nagyon szaporák, az egészséges kolóniákban a nőstények szinte folyamatosan tele vannak petékkel. Tipikusan 30-45 nap alatt kelnek ki a petékből a kis rákok. Ha a nőstény petéin megfigyelhető már a szemek kialakulása, akkor a kicsik hamarosan kikelnek. Ilyenkor a nőstény a kis garnélákat kiengedi, amelyek kb. 1,5 mm-esek és átlátszóak. Majd csak egy hét múlva kezdenek el színesedni.

Red Cherry

Blue Dream

Orange

Chocolate

Jade



Forrás: https://akvafarm.hu/

JBL Easy Test 6in1

Vízteszt készlet – 50 mérésre elegendő!

Gyors mérést tesz lehetővé: GH, KH, NO2, NO3, pH és Cl2 értékek ellenőrzésében. A csíkteszt különlegessége, hogy a legfontosabb víz paramétereken kívül klórt is tesztel. Így a teszt alapján lehetőségünk van az akváriumba további vízkezelőt, klór csökkentőt adagolni, amennyiben a klór szint az ajánlottnál magasabb lenne.
A csíktesztek gyors időszakos mérésekhez ajánlottak. Pontosabb mérésekhez a csepegtetős teszteket javasoljuk.

Használata:
A tesztcsíkot helyezzük 2-3 másodpercre a vízbe és mozgassuk előre-hátra.
Vegyük ki, rázzuk le róla a vizet, majd helyezzük a tesztcsíkot egy vízszintes alátétre.
A klór tesztmezőt azonnal hasonlítsuk össze a színskálával és olvassuk le a mért értéket.Az összes többi tesztmezőnél várjunk 60 másodpercet, és ezután hasonlítsuk össze a színeket a dobozon lévő színskálával. Ahol a tesztcsíkon megjelenő szín megegyezik a színskála egy színértékével, olvassuk le a mért értéket. 

A mért adatok: nitrát, nitrit, össz-keménység, karbonát-keménység, pH. 

A színskálák alatt külön színkód jelzi a kívánatos értékeket: 
zöld = biztonságos, narancs = veszélyesbe hajló, piros = veszélyes.

A tesztcsíkok érzékenyek a nedvességre. Mindig csak annyi tesztcsíkot vegyünk ki, amennyit használunk. A tesztcsíkok kivétele után a dobozt mindig gondosan zárjuk vissza! A doboz nedvszívó anyagot tartalmaz. Tartsuk száraz, hűvös helyen.

NO3 – nitrát 
Kívánatos érték: édesvízi akvárium: 50 alatt. 
Értékének növelése édesvízi akváriumban: Nem szükséges. Ha csak növényeket tartunk, tápot használjunk. 
Értékének csökkentése édesvízi akváriumban: vízcsere, Nitrat-Ex, Bio-Nitrat-Ex, ClearMec plus 

NO2 - nitrit 
Kívánatos érték: édesvízi akvárium: 0,1 alatt. 
Értékének növelése édesvízi akváriumban: Nincs értelme, a nitrit mérgező! 
Értékének csökkentése édesvízi akváriumban: vízcsere, ClearMec plus, a szűrő biológiai hatását növelni: FilterStart, Denitrol

GH – össz-keménység 
Kívánatos érték: édesvízi akvárium: 8-20. 
Értékének növelése édesvízi akváriumban: AquaDur Plus, MagnesiuMarin 
Értékének csökkentése édesvízi akváriumban: keverjünk a vízhez fordított ozmózissal kezelt vagy ioncserélt vizet 

KH – karbonát-keménység
Kívánatos érték: édesvízi akvárium: 5-12. 
Értékének növelése édesvízi akváriumban: AquaDur Plus, AquaDur Malawi/Tanganjika 
Értékének csökkentése édesvízi akváriumban: Aquacid fokozatos adagolása, keverjünk a vízhez fordított ozmózissal kezelt vagy ioncserélt vizet 

pH – savasság/lúgosság 
Kívánatos érték: édesvízi akvárium: 6,5-7,5. 
Értékének növelése édesvízi akváriumban: Aquakal, a vízfelszín erőteljes mozgatása, kevesebb CO2-adagolás. 
Értékének csökkentése édesvízi akváriumban: Aquacid fokozatos adagolása, CO2-adagolása, szűrés tőzeg-granulátumon keresztül (pl. Tormec). 

Cl - Klór

Garnélás akvarisztikával foglalkozó oldalak, linkek:

http://www.diyhal.eoldal.hu/cikkek/redakvarium.html
http://garnela.info.hu/linkek.html
http://akvakertesz.hu/
http://garnelaforum.hu/
http://akvaguru.hu/index.php?mit=42
http://www.akvarista.hu/blogok/3228-red-cherry-garnela-es-tarsai
DIY CO2 low profile – pro kit…
DIY szódabikarbónás CO2, azaz az út végén

 GreenAqua
ShrimpLand