Amely nem kevesebb, mint 7 évig készült lényegében egy ember, Jason Roberts által.
A Gorogoával sok-sok éve találkoztam először, az első bejelentése alkalmával, amelyet egy rövidke demó is kísért. A játék már ekkor elvarázsolt, onnantól egy éven keresztül néhány havonta eszembe jutott és utánanéztem mi a helyzet vele, nincs-e valami hír a kiadás dátumáról. Aztán teltek-múltak az évek, én pedig szépen lassan elengedtem a kis puzzle játékot, gondolván, hogy sosem fog már megjelenni. Végül minden felhajtás nélkül, csendben, tavaly decemberben kiadták, úgy, hogy a megjelenésekor még én sem tudtam róla, csak januárban fedeztem fel, hogy bizony elkészült a mű.
Annak ellenére, hogy ilyen sokáig dolgozott rajta Jason Roberts, ne gondoljátok, hogy egy nagyszabású projektről van szó, inkább egy szívvel-lélekkel készült szerelemgyerek a Gorogoa. Mindössze másfél-két óra kell a végigviteléhez, de ennyi is elég lesz neki ahhoz, hogy teljesen belopja magát a szívetekbe, amennyiben értékelni tudjátok az ötletességét és a csodálatos illusztrációkat, amik a történet és a fejtörők lényegét is adják. A játék szavak nélkül meséli el a mindenki által érthető, kedves kis sztoriját, mely egy dimenziókon átívelő csupa szín kalandra hív titeket, fantasztikus lényekkel és könnyed, kellemes hangulattal.
Számos egymástól merőben különböző pályán vághatjátok át magatokat, melyek ennek ellenére is egy koherens egésszé formálják a játékot, elmesélve egy félreérthető történetet. Sokszor a címek közt is átfedés van, nem csak a képek és formák közt. Ebben a játékban kicsit más szemmel kell néznetek az előttetek kibontakozó univerzumra. Lehet, hogy két teljesen különböző világot a legapróbb, legjelentéktelenebbnek tűnő apróság köt össze ugyanis. Nektek pedig ezeket a dolgokat kell megragadnotok. A játékmenet lényege, hogy többrétegű képek kerülnek elénk egy négyfelé osztott táblán. Ezeket mozgatva, nagyítva, szétszedve, összerakva tudjátok megfejteni a rejtvényeket és tovább haladni a történetben. Az egész elég egyszerű tehát, de a rejtvények nem buták, remekül el lehet szórakozni velük, mégsem ez a legerősebb része a Gorogoának, hanem a letisztult, színes művészeti stílusa.
A háttérben meghúzódó kellemes zenével kiegészülő vizuális élményre tehát egy rossz szavam sem lehet, remélem, hogy Jason Roberts nem csak egyszeri túrát tett a játékok világába és lesz még kedve egy újabb hasonló darab megalkotására. És az nem tart majd hét évig…
Forrás: https://ipon.hu/magazin/cikk/gorogoa-egy-varazslatos-kis-fejtoro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése