Előfordul piros, fekete, barna, kék, rózsaszín és tarka színekben. Inkább a melegebb, 24-28°C-os vizet szereti. Nem szabad túlságosan lágy vízben tartani. Ez a csiga mindenevő, de leginkább a növényi táplálékot kedveli. Elpusztít minden fajta elhalt növénymaradékot és ételmaradékot az aljzatról. Ha túl sokat rakunk egy kis helyre, akkor a kevés táplálék miatt előfordulhat, hogy a növényeket kezdi megenni, de az a veszély is fennáll, hogy a hal- vagy a csigapetéket eszi meg. Váltivarú csiga. Így egyszer lehet hím, másszor nőstény. Megfelelő körülmények és bőséges táplálék esetén gyorsan elszaporodik. Petéit kocsonyás csomókban rakja le, hímnős. Rossz hírével ellentétben növényrágásra ritkán vetemedik, legfeljebb a nagyon finom levelű hínárokat kóstolja meg. Előszeretettel fogyasztja a haltápot és a forrázott zöldségeket. A vad változat egyszerű barna színű, de akváriumban tenyésztik vörös, rózsaszín és kék változatát is. A fiatal állatok házán sötét foltok figyelhetőek meg, de a világos változatoknál ez hiányozhat. Gyakorlatilag bármilyen vízminőségű akváriumban képes élni és szaporodni, a vegyszerekre azonban érzékeny. Eredeti élőhelye az Amerikai kontinens, de kivadulva sok helyen elterjedt, például a Hévízi tóban is megtalálható. A vízminőségre nem érzékeny, jól bírja a magasabb nitrátszintet, kemény és lágy vízben is tartható, trópusi és hidegvízi akváriumban is jól érzi magát.
Haitia acuta (Hólyagcsiga)
Apró, barna, csepp alakú csiga. Képes megnőni 1 centisre is, de akváriumban 3-4 mm-nél ritkán nő nagyobbra. Háza balra csavarodik. Ezt úgy kell nézni, hogy a csúcs felül, a szájadék alul legyen, ilyen helyzetben a szájadék a csiga bal oldalán van. A csigafajok döntő többsége jobbra csavarodik. Szerény kinézete miatt nem szokták szándékosan telepíteni ezt a fajt, mégis szinte minden akváriumban jelen van. Könnyen bekerül új növényekkel, rendkívül ellenálló a rossz vízminőséggel és a szélsőséges hőmérséklettel szemben, jól bírja a lágy vizet. Ritkán szaporodik túl, kárt egyáltalán nem okoz. Korhadó növényeket, felületi algákat és állati maradványokat fogyaszt. Hímnős, petéit kis zselés csomókba rakja. Eredetileg a mediterráneumból származik, de az akváriumok közvetítésével az egész világon elterjedt.
Melanoides tuberculata (Maláj tornyoscsiga)
Kedvelt talajlakó csiga. Két-három centisre nő meg, háza csúcsos, keskeny, héjfedője van. Kopoltyúval lélegzik. Két színváltozata gyakori, az egyik világos alapon barna foltos, a másik egyenletes fekete vagy sötétszürke. A talajba befúródva él, így maga a csiga ritkán van szem előtt, inkább csak a talajfelszín rendszeres átalakulása jelzi a jelenlétét. A talaj átmozgatása adja a faj népszerűségét, mivel így megakadályozza a talaj betömörödését, és ezzel az oxigénmentes zónák kialakulását. Egyes esetekben a vízminőség leromlásakor a csigák előmásztak a talajból és az üvegen felfelé indultak. Ez mindenképpen problémát jelez, de a csigák nem mindig reagálnak így, ezért biztos előrejelzésre alkalmatlanok. A tornyoscsiga a talajra hullott törmelékkel táplálkozik. A halak túletetése a tornyoscsigák túlszaporodását okozza.A lágy, savas víz árt a héjuknak, a ház vége kifehéredik és letöredezik. Tartható enyhén sós brakkvízben is. A réz alapú csigairtókkal és gyógyszerekkel szemben ellenálló, a csigaevő csiga vagy a csíkfélék közé tartozó halak viszont elbánnak vele. Dél-Ázsiából származik. Váltivarú, a nőstények képesek szűznemzéssel szaporodni. Az utódok elevenen jönnek a világra. A csigákat átvilágítva a hímeket az 5-6. kanyarulatnál átlátszó vöröses herékről, a nőstényeket a zöldes petefészekről ismerhetjük fel.
A csigaevő csiga háza sárgás színű, amin sötétbarna spirális csíkok futnak. Háza erősen bordázott. A csiga teste szürkés-zöld. Könnyen tarthatóak akváriumban, általában a homokos aljzatba ássák be magukat. Az akvaristák körében egyre népszerűbbek, mert nagyon dekoratívak és jól kordában tartják a többi kistestű csigát. A csigaevő csigák nem hermafroditák, tehát szaporodásukhoz kell nőstény és hím is, ezért célszerű többet tartani belőlük, hogy biztosan legyen mindkét nemből. Ezek a csigák könnyen szaporíthatóak, csak nagyon kevés petét raknak, és gyakran azt is megeszi a többi akváriumlakó. Szaporodáskor általában az aljzaton összetapadnak, ami órákig is eltarthat, és ilyenkor gyakran több csiga is összetapad. A petéiket egyesével rakják le általában valamilyen keményebb tereptárgyra. A peték csak nagyon lassan kelnek ki, és ezután a kiscsigák beássák magukat a homokba, akár több hónapra is.
Forrás: https://akvaguru.hu/index.php?mit=224
