Logikai játékok

Sokoban

A Sokoban egy klasszikus logikai puzzle játék, amelyben a játékos egy karaktert irányít, aki egy labirintusban mozog, hogy blokkokat mozgatson különböző helyre. A cél az, hogy minden blokkot egy célzónába helyezzen.

A játékot 1981-ben fejlesztette ki Hiroyuki Imabayashi a Sharp X1 számítógéphez. Azóta számos platformra átültették, és számos változata is megjelent.

A Sokoban egy népszerű játék, amelyet sok ember élvezi. A játék egyszerű, de nehéz, és sok kihívást jelent. A Sokoban egy jó módja a logikai készségek és a problémamegoldó képességek fejlesztésének.

Sokobond

A Sokobond egy logikai puzzle játék, amelyet Alan Hazelden és Harry Lee készített. A játék 2013 augusztusában jelent meg. 

A Sokobond játékmenete a Sokoban játékmenetére épül. A játékos egy karaktert irányít, aki egy labirintusban mozog, hogy blokkokat mozgatjon különböző helyre. A cél az, hogy minden blokkot egy célzónába helyezzen.

A Sokobondban azonban a blokkok kémiai szimbólumok. A játékos célja, hogy a blokkokat úgy helyezze el, hogy kémiai molekulákat képezzen. A molekulák különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, és bizonyos molekulákat csak bizonyos helyekre lehet elhelyezni.

A Sokobond egy nehéz játék, de nagyon szórakoztató. A játékot számos platformon elérhető, és ingyenesen letölthető.

Íme néhány tipp a Sokobondhoz:

• Figyelje a molekulák tulajdonságait.
• Használjon logikát és stratégiát a molekulák elhelyezéséhez.
• Ne féljen próbálkozni.
• A játékot többször is lehet játszani, mivel számos különböző szint áll rendelkezésre.

Lemmings

A Lemmings egy 1991-ben megjelent logikai puzzle játék, amelyet a DMA Design fejlesztett és a Psygnosis adott ki. A játékban a játékos egy csapat Lemmings nevű kis teremtmény irányítását veszi át, akik egy labirintusban vannak. A játékos célja, hogy minden Lemminget a kijárathoz vezessen.

A Lemmings játékmenete egyszerű. A játékos a Lemmings-eket egy adott feladat elvégzésére tudja küldeni. A Lemmings-ek különböző feladatokat végezhetnek el, például áshatnak, építhetnek hidat, vagy ejtőernyőzhetnek. A játékos korlátos számú Lemminggel rendelkezik, így a játékosnak taktikusan kell használnia őket.

A Lemmings egy népszerű játék, amelyet sok ember élvezi. A játék egyszerű, de nehéz, és sok kihívást jelent. A Lemmings egy jó módja a logikai készségek és a problémamegoldó képességek fejlesztésének.

The Incredible Machine

A The Incredible Machine egy fizikán alapuló puzzle játék, amelyet a Dynamix fejlesztett és a Sierra On-Line adott ki 1993-ban. A játékban a játékos egy eszközkészletet használhat különböző gépek elkészítéséhez, amelyek célja, hogy különböző feladatokat hajtsanak végre.

A játék számos különböző eszközt tartalmaz, például rugókat, lengőket, csavarkulcsokat, kalapácsokat és még sok mást. A játékos ezeket az eszközöket úgy használhatja, hogy különböző gépeket hozzon létre. A gépek különböző feladatokat végezhetnek el, például tárgyakat mozgathatnak, tárgyakat építhetnek, vagy tárgyakat megsemmisítenek.

A játék számos különböző szinttel rendelkezik, amelyek különböző nehézségűek. A kezdő szintek egyszerűek, és csak néhány eszközt tartalmaznak. A haladó szintek nehezebbek, és több eszközt tartalmaznak. A legnehezebb szintek olyan bonyolultak, hogy szinte lehetetlen őket megoldani.

A The Incredible Machine egy népszerű játék, amelyet sok ember élvezi. A játék egyszerű, de nehéz, és sok kihívást jelent. A The Incredible Machine egy jó módja a logikai készségek és a problémamegoldó képességek fejlesztésének.

Aargon 

Ez egy logikai kirakós játék, ahol a játékosnak könnyű gépeket kell építenie lézerek és különféle eszközök segítségével a lézerek manipulálásához. Az eszközök között megtalálhatók a prizmák, tükrök, osztók, refraktorok, színátalakítók és még sok más... A nyeréshez a játékosnak meg kell találnia egy fénymintát, hogy egyszerre eltalálja az összes színes érmét a szinten. Vannak olyan akadályok, amelyeket figyelembe kell venni, mint például a tükörfaló nyálka, vagy a mérgező hulladékot tartalmazó hordók.

3D-s logikai játékok

A Portal és a Viewfinder egyaránt első személyű lövöldözős játékok, amelyekben a játékosok rejtvényeket oldanak meg. A két játék azonban nagyon különböző mechanikákkal és hangulatokkal rendelkezik. A Portal egy gyors tempójú, akciódús játék, amelyben a játékosok portálokat használnak a térben való mozgáshoz és a rejtélyek megoldásához. A Viewfinder egy lassabb tempójú, gondolkodtatós játék, amelyben a játékosok képeket készítenek a környezetükről, és ezeket a képeket használják fel rejtvények megoldására.

Portal

A Portal egy első személyű lövöldözős játék, amelyet a Valve Corporation fejlesztett ki és adott ki. Az eredeti játék 2007-ben jelent meg, mint a Half-Life 2 kiegészítője, és később önálló játékként is kiadták.

A Portalt dicsérték a mechanikájának, a grafikájának és a humorának miatt. A játékot számos díjra jelölték, köztük a Game of the Year díjra is.

Íme néhány jellemzője a Portalnak:

• Eredeti és innovatív játékmenet, amelyben a játékosok portálokat használnak a térben való mozgáshoz és a rejtélyek megoldásához.
• Humoros és karizmatikus történetmesélés, amelyben a játékosok találkoznak a GLaDOS-szal, a játék ellenséges mesterséges intelligenciájával.
• Kihívó és szórakoztató rejtélyfejtés.
• Szép és részletgazdag grafika.
• Izgalmas és feszült játékmenet.

Ha egy eredeti és innovatív játékot keresel, amely kihívást jelent és szórakoztat, akkor a Portalt mindenképpen érdemes kipróbálnod.

Viewfinder

A Viewfinder egy első személyű kalandjáték, amelyet a Sad Owl Studios fejlesztett és a Thunderful Games adott ki 2023-ban.

A Viewfinderben a játékos egy névtelen főszereplőt irányít, aki egy furcsa létesítményben ébred fel. A főszereplő egy azonnali fényképezőgéppel van felszerelve, amely képes életre kelteni a képeket. 

A játékosoknak a fényképezőgépet a rejtélyek megoldásához és a játék előrehaladásához kell használniuk. A játékban különböző nehézségű rejtélyek találhatók, egyszerűektől a bonyolultakig. Egyes rejtélyekhez a játékosoknak a fényképezőgépet tárgyak létrehozásához kell használniuk, amelyeket más rejtélyek megoldásához lehet használni. 

Más rejtélyekhez a játékosoknak a fényképezőgépet a környezet manipulálásához kell használniuk ahhoz, hogy előrehaladjanak. A Viewfinder erős történetet is tartalmaz. A játék története egy sor hangfelvétel és környezeti nyomok sorozatán keresztül kerül elmesélésre. A játékosoknak össze kell rakniuk a történetet annak érdekében, hogy megértsék, mi történik és miért. 

A Viewfinder egy kihívást jelentő, de jutalmazó játék. A rejtélyek jól megtervezettek, és a történet magával ragadó. A játék grafikája is lenyűgöző, stilizált művészeti stílussal, amely segít létrehozni egy egyedi és emlékezetes atmoszférát.

Íme néhány a Viewfinder jellemzői közül:

• Egyedi és innovatív játékmenet, amely lehetővé teszi a játékosok számára, hogy életre keltsék a képeket.
• Kihívást jelentő és jutalmazó rejtélyrendszer, amely próbára teszi a problémamegoldó képességeidet.
• Erős történet, amely lekötötten tart a játék egészében.
• Szép és stilizált grafika, amely segít létrehozni egy egyedi atmoszférát.

Ha egy egyedi és kihívást jelentő kalandjátékot keresel, akkor a Viewfinder mindenképpen megéri kipróbálni.

Superliminal

A Superliminal egy első személyű kirakós játék, amely kényszerített perspektíva és optikai csalódásokon alapul. A játékosoknak meg kell változtatniuk nézőpontjukat, és a dobozon kívül kell gondolkodniuk, hogy megoldják a fejtörőket.

A játék története egy egyszerű emberről szól, aki egy álomterápiás programban vesz részt. A program célja, hogy segítsen a játékosnak megbirkózni a rémálmaival. A játékos egyre mélyebbre merül az álomvilágba, és egyre furcsább és elgondolkodtatóbb helyzetekbe kerül.

A játék során a játékos számos különböző fejtörővel találkozik. Ezek a fejtörők gyakran arra ösztönzik a játékost, hogy gondolkodjon a perspektíváról és a gravitációról. Például a játékosnak egy távoli tárgyat közelebb kell húznia ahhoz, hogy áthaladjon egy ajtón, vagy egy nagy tárgyat kicsire kell zsugorítania, hogy elférjen egy kis nyíláson.

A Superliminal egy innovatív és szórakoztató kirakós játék, amely meglepő és elgondolkodtató élményt nyújt. A játék szépen illusztrált, és a hangulatát a kellemes zenével és a hanghatásokkal erősítik.

A játékot pozitívan fogadták a kritikusok, akik dicsérték a játékmenetet, a grafikát és a történetet. A Superliminal számos díjat nyert, köztük a 2019-es Indiecade Game of the Year díjat.

Íme néhány további részlet a játékról:

• A játék 12 szintet tartalmaz, amelyek mindegyike egy új kihívást és új perspektívát kínál.
• A játékban számos rejtett elem található, amelyeket a játékos felfedezhet.
• A játék többjátékos módja lehetővé teszi két játékos számára, hogy együtt oldják meg a fejtörőket.

Ha szereted a kirakós játékokat, és szívesen gondolkodsz a perspektíváról, akkor a Superliminal neked való játék.

The Entropy Centre

A The Entropy Centre egy első nézőpontú puzzle-kalandjáték, melyben az idő manipulálásával kell leküzdenünk a kihívásokat. A játékos Aria Adams bőrébe bújik, aki egy titokzatos létesítményben ébred a Holdon, minden emléke nélkül. Feladata, hogy megoldja a fejtörőket és feltárja a létesítmény titkait, miközben Astra nevű mesterséges intelligencia segít neki.

A játékmenet a Portal-sorozathoz hasonló, de egyedi időmanipulációs mechanikával bővült. A játékos egy eszközt kap, amellyel visszaforgathatja az időt, hogy megoldja a fizikai és logikai feladatokat. A játék tele van kreatív fejtörőkkel, amik próbára teszik a játékos logikai gondolkodását és problémamegoldó képességét.

A The Entropy Centre nem csak a fejtörői miatt lenyűgöző, de a humoros hangvétele és a magával ragadó története miatt is. A játék tele van élénk karakterekkel és szellemes párbeszédekkel, amik remek kikapcsolódást nyújtanak a játékosoknak.

Összefoglalva, a The Entropy Centre egy kiváló puzzle-kalandjáték, amik remek szórakozást nyújt mindazoknak, akik szeretik a kihívást és a kreatív fejtörőket. A játék egyedi időmanipulációs mechanikája, humoros hangvétele és magával ragadó története miatt mindenképp kipróbálásra ajánlott.

Q.U.B.E. 2

A Q.U.B.E. 2-ben különleges kesztyűt viselsz, amellyel megváltoztathatod és adaptálhatod az építészeti struktúrát a bolygóról való menekülés során. A játékmenet a felfedezésre és a fejtörők megoldására összpontosít, miközben egyre nehezebb kihívások elé állsz. A történet során izgalmas kérdésekre is választ kell adnod a valódi céloddal és a titokzatos építmény eredetével kapcsolatban.

A Q.U.B.E. 2 főbb jellemzői a következők:

• 11 fejtörő zóna és több mint 80 egyéni fejtörő
• Sokféle környezet, amelyek bővítik a Q.U.B.E. univerzumot
• Teljesen új kaland és karakterek
• Új és továbbfejlesztett játékmechanika
• Eredeti zenei aláfestés a BAFTA-díjas David Housden zeneszerzőtől
• Teljes színtévesztés-támogatás szimbólumokkal a színvakság kompenzálására

A Q.U.B.E. 2 egy magával ragadó és kihívást jelentő puzzle-kalandjáték, amely lenyűgöző látványvilággal és izgalmas történettel büszkélkedhet. Ha szereted a fejtörőket és a rejtélyeket, akkor a Q.U.B.E. 2 mindenképpen kipróbálandó játék.

3D-s repülős játékok

 F-29 Retaliator

Az F-29 Retaliator egy harci repülésszimulátoros videojáték, amelyet a Digital Image Design fejlesztett és az Ocean Software adott ki 1989-ben.

A játék a F-29 Retaliator nevű fiktív vadászgéppel játszódik, amely a Lockheed Martin F-22 Raptor és a Grumman X-29A alapján készült. A játékosnak a F-29-cel kell repkednie a Szovjetunió elleni háborúban.

A játék négy különböző kampányt kínál: az Egyesült Államokat, a Szovjetuniót, Európát és a Közel-Keletet. Minden kampányban különböző küldetések találhatók, például légi harc, bombázás és felderítés.

A játék grafikája az 1980-as évek végére jellemző, és a játékmenet is viszonylag egyszerű. Azonban a játék még mindig élvezetes és kihívást jelentő, különösen a hardcore rajongók számára.

Az F-29 Retaliator egy klasszikus harci repülésszimulátoros videojáték, amely a mai napig is népszerű. A játékot a realizmusáért, a grafikájáért és a hangzásáért dicsérték. Az F-29 Retaliator minden olyan rajongó számára kötelező, aki szereti a harci repülésszimulátoros játékokat.

Microsoft Flight Simulator

A Microsoft Flight Simulator egy repülőgépes szimulátor videojáték, amelyet a Microsoft és az Asobo Studio fejlesztett és adott ki.

A Flight Simulator 2020 a sorozat tizedik fő része, és a franchise első olyan része, amely a Bing keresőmotoron keresztül valós idejű légi és földi adatokat használ a világ 3D-s térképének létrehozásához. A játékban több mint 37.000 repülőtér, 1,5 milliárd épület és 2 petabytenyi 3D-s adat található.

A Flight Simulator 2020-at a kritikusok dicsérték a realizmusáért, a grafikájáért és a hangzásáért. A játék a megjelenése után számos díjat nyert, köztük a Game of the Year díjat a The Game Awards 2020-on.

A játék számos különböző játékmódot kínál, beleértve a szabad repülést, a küldetéseket és a versenyt. A játékosok több mint 300 repülőgép közül választhatnak, beleértve a kis repülőgépeket, a polgári repülőgépeket és a katonai repülőgépeket.

A Flight Simulator 2020 egy lenyűgöző játék, amely minden repülőgép-rajongó számára kötelező. A játék a realizmus és a grafika új szintjét hozza el a repülési szimulátor műfajába.

3D-s játékok női karakterekkel

Alone in the Dark

Az Alone in the Dark egy 1992-ben kiadott, első személyű akció-kalandjáték, amelyet az Infogrames fejlesztett és adott ki.

A játék története 1924-ben játszódik, és Edward Carnby, egy magándetektív és Emily Hartwood, egy fiatal nő történetét követi nyomon, akik egy elhagyatott kastélyban nyomoznak egy gyilkos után. A kastélyt gonosz szellemek és szörnyek lakják, és Carnbynek és Hartwoodnak meg kell harcolniuk, hogy életben maradjanak, és megfejtsék a kastély rejtélyét.

Az Alone in the Dark-ot a 3D-s grafikája és a feszült hangulata miatt dicsérték. A játékot az Infogrames saját 3D-s motorján, az Engine 3-on hajtották végre. A játék grafikája a korszakra jellemzően korlátozott volt, de mégis elég ijesztő volt ahhoz, hogy a játékosok bőrükön érezzék a hideget. A játék hangulata is sötét és feszült volt, a zene és a hanghatások pedig csak tovább fokozták a feszültséget. Az Alone in the Dark sikeres játék volt, és számos díjat nyert. 

Az Alone in the Dark-ot a horror játék műfajának úttörőjeként tartják számon. A játékot a sötét és hangulatos atmoszférája, a feszültségkeltő játékmenete és a jól kidolgozott karakterei miatt dicsérték. A játékot az egyik legjobb horrorjátéknak tartják minden időkből, és számos későbbi horrorjátékra hatással volt.

Tomb Raider

A Tomb Raider egy 1996-os akció-kalandjáték, amelyet a Core Design fejlesztett és az Eidos Interactive adott ki. Ez a Tomb Raider sorozat első része, és Lara Croft első videojátékos megjelenése.

A játék Lara Croft kalandos történetét követi, aki egy régész és egy ősi civilizációk kutatója. Lara egy titokzatos szigetre utazik, hogy felfedezze annak titkait. A szigeten számos akadályt kell leküzdenie, köztük szörnyeket, csapdákat és rejtvényeket.

A Tomb Raider egy harmadik személyű akció-kalandjáték, amelyben Lara Croftot irányítjuk. Lara képes futni, úszni, mászni és lövöldözni.

A Tomb Raidert a kritikusok dicsérték a grafikájáért, a játékmenetéért és a hangzásáért. A játékot a videojátékok történetének egyik legfontosabb játékának tartják. A Tomb Raider számos folytatást és spin-offot inspirált, és a karakter Lara Croftot a videojátékok egyik legnépszerűbb karakterévé tette.

Portal 2

A Portal 2 egy első személyű lövöldözős kalandjáték, amelyet a Valve Corporation fejlesztett és adott ki 2011-ben. 

A játék Chell történetét követi, aki egy fiatal nő, akit az Aperture Science Enrichment Centerben tartanak fogva. Chellnek meg kell menekülnie a központból, miközben meg kell oldania a rejtvényeket és legyőznie az ellenfeleket.

A Portal 2-ben a játékos a Portal Gun nevű fegyvert használja, amely portáljakat tud létrehozni a térben. A portálokat a játékos különböző célokra használhatja, például akadályok átlépésére, platformok létrehozására és ellenfelek megölésére.

A Portal 2-t a kritikusok dicsérték a grafikájáért, a játékmenetéért és a hangzásáért. A játékot a videojátékok történetének egyik legjobb játékának tartják. A Portal 2 számos díjat nyert, köztük a Game of the Year díjat a The Game Awards 2011-en.

A Portal 2 egy szórakoztató és kihívást jelentő játék, amely minden olyan rajongó számára kötelező, aki szereti az első személyű lövöldözős játékokat, a kalandjátékokat és a rejtvényeket.

Horizon Zero Dawn

A Horizon Zero Dawn egy akció-kalandjáték, amelyet a Guerrilla Games fejlesztett és a Sony Interactive Entertainment adott ki 2017-ben. A játék egy fiktív világban játszódik, amelyben az emberi civilizáció összeomlott, és helyét gépek vették át. A játékos Aloyt irányítja, egy fiatal vadászót, aki felkutatja az ősei múltját, és megpróbálja megállítani a gépek támadását.

A Horizon Zero Dawn egy nyitott világú játék, amelyben a játékos szabadon felfedezheti a játék világát. A játékosnak különböző feladatokat kell teljesítenie, például küldetéseket kell teljesítenie, ellenfeleket kell legyőznie, és titkokat kell felfedeznie. A játékban különböző fegyvereket és eszközöket lehet használni, például íj és nyíl, csapdák és robotos vadászgépek.

A Horizon Zero Dawn-t a kritikusok dicsérték a grafikájáért, a játékmenetéért és a hangzásáért. A játékot a videojátékok történetének egyik legjobb játékának tartják. A Horizon Zero Dawn számos díjat nyert, köztük a Game of the Year díjat a The Game Awards 2017-en.

A Horizon Zero Dawn egy szórakoztató és kihívást jelentő játék, amely minden olyan rajongó számára kötelező, aki szereti az akció-kalandjátékokat, a nyílt világú játékokat és a sci-fi játékokat.

Evo Explores

Evo Explores ötlete a gyönyörű Monument Vally játékra épült. Az Evo Explores-ban hinned kell a szemednek. Ha valami valósnak látszi, akkor az valóban az. Ha nem látsz problémát, akkor egyáltalán nincs probléma.

Irányíts lehetetlen és szürreális struktúrákat, fedezz fel optikai csalódásokat és oldj meg észbontó kirakósokat. Minden új szinttel közelebb jutsz, hogy megértsd a Byte bolygó és lakói történelmét.

Evo térfelfedező. Minden planéta, telis teli relytély, amit meglátogat. De a Byte bolygó egyedülálló. A hagyományos fizika törvényei itt nem érvényesek. Még a gravitáció is csak a képzeleteden múlik.

Gorogoa – Egy varázslatos kis fejtörő

Amely nem kevesebb, mint 7 évig készült lényegében egy ember, Jason Roberts által.

A Gorogoával sok-sok éve találkoztam először, az első bejelentése alkalmával, amelyet egy rövidke demó is kísért. A játék már ekkor elvarázsolt, onnantól egy éven keresztül néhány havonta eszembe jutott és utánanéztem mi a helyzet vele, nincs-e valami hír a kiadás dátumáról. Aztán teltek-múltak az évek, én pedig szépen lassan elengedtem a kis puzzle játékot, gondolván, hogy sosem fog már megjelenni. Végül minden felhajtás nélkül, csendben, tavaly decemberben kiadták, úgy, hogy a megjelenésekor még én sem tudtam róla, csak januárban fedeztem fel, hogy bizony elkészült a mű.

Annak ellenére, hogy ilyen sokáig dolgozott rajta Jason Roberts, ne gondoljátok, hogy egy nagyszabású projektről van szó, inkább egy szívvel-lélekkel készült szerelemgyerek a Gorogoa. Mindössze másfél-két óra kell a végigviteléhez, de ennyi is elég lesz neki ahhoz, hogy teljesen belopja magát a szívetekbe, amennyiben értékelni tudjátok az ötletességét és a csodálatos illusztrációkat, amik a történet és a fejtörők lényegét is adják. A játék szavak nélkül meséli el a mindenki által érthető, kedves kis sztoriját, mely egy dimenziókon átívelő csupa szín kalandra hív titeket, fantasztikus lényekkel és könnyed, kellemes hangulattal.

Számos egymástól merőben különböző pályán vághatjátok át magatokat, melyek ennek ellenére is egy koherens egésszé formálják a játékot, elmesélve egy félreérthető történetet. Sokszor a címek közt is átfedés van, nem csak a képek és formák közt. Ebben a játékban kicsit más szemmel kell néznetek az előttetek kibontakozó univerzumra. Lehet, hogy két teljesen különböző világot a legapróbb, legjelentéktelenebbnek tűnő apróság köt össze ugyanis. Nektek pedig ezeket a dolgokat kell megragadnotok. A játékmenet lényege, hogy többrétegű képek kerülnek elénk egy négyfelé osztott táblán. Ezeket mozgatva, nagyítva, szétszedve, összerakva tudjátok megfejteni a rejtvényeket és tovább haladni a történetben. Az egész elég egyszerű tehát, de a rejtvények nem buták, remekül el lehet szórakozni velük, mégsem ez a legerősebb része a Gorogoának, hanem a letisztult, színes művészeti stílusa. 

A háttérben meghúzódó kellemes zenével kiegészülő vizuális élményre tehát egy rossz szavam sem lehet, remélem, hogy Jason Roberts nem csak egyszeri túrát tett a játékok világába és lesz még kedve egy újabb hasonló darab megalkotására. És az nem tart majd hét évig…

Forrás: https://ipon.hu/magazin/cikk/gorogoa-egy-varazslatos-kis-fejtoro

Zengrams

https://andreasboye.itch.io/zengrams

A Zengrams egy fantasztikus minimalista kirakós játék. Egy egyedülálló stílus jellemzi, a puzzle alapú játék ihlette origami és logikai rejtvényeket. A játék 70 rejtvényből áll, melyben átrendezhetjük a formákat és színeket hozhatunk létre. Engedjük el a formát egy másik alakzat felett, és hozzunk létre új színeket és új alakzatokat a metszetben. Engedjük el az egyik szín mellett egy másik alakot, és a két alakzatunk lesz. A játék célja, hogy korlátozott számú mozdulattal a formák illeszkedjenek a célterületbe.

Forrás: https://andreasboye.itch.io/zengrams

Dream Machine - The Game

A 335 forintos Dream Machine című játékban egy apró robotot kell a szabadságba vezetni, miután egy gyárban úgy ítélik meg, nincs többé szükség a munkájára. A 3D puzzle játék egyszerű, mégis szép grafikát kínál, melyben a fő hangsúly természetesen a gépek megfelelő mozgatásán van, hogy a kívánt pontba tudjon eljutni a kis robot. Természetesen főellenfelekkel is össze kell mérni az erőnket, igaz, nem harc formájában: egyes ellenségeket arra kell rávenni, hogy úgy mozogjanak, hogy egy platform nekünk megfelelő pozícióba mozduljon, hogy onnan tovább tudjunk menni a következő megoldandó feladathoz. Igaz, multiplayer lehetőség nincs a játékban, eredménytáblák viszont igen, amin a többi játékos idejének megdöntésével lehet egyre előrébb kerülni. Ennyi pénzért mindenképpen a nagyon ajánlott kategóriába tartozik a Dream Machine, tegyetek vele egy próbát, megéri!

Forrás: https://www.pcguru.hu/hirek/android-jatekajanlo-2016-marcius/36425

Monument Valley – kiegészítő

Forgotten Shores

Személy szerint, mióta először vittem végig a fent megnevezett játékot, azóta ölbe tett kézzel várom a folytatást. A logikai puzzle idén tavasszal jelent meg, és úgy néz ki a Ustwo névre hallgató kis csapat azóta se pihent: mint arról nem is olyan rég beszámoltunk, megjelent a folytatás!

Második résznek erős lenne nevezni, ezért inkább csak egy alcímet kapott a kiegészítő. A Forgotten Shores nyolc vadonatúj “fejezettel” – vagy ha úgy jobban tetszik: pályával – örvendeztet meg minket. Sajnos az eddig sem túl hosszú játékidőt nemhogy elérni nem sikerült, de még kevesebb is lett. Cirka háromnegyed óra alatt könnyedén végig lehet játszani mind a nyolc szintet. Ám szerencsére a rövidség miatt kárpótol minket sok minden más.

A látvány valami egészen lenyűgözőre sikerült és nincsen két hasonló pálya. Ehhez társul egy magával ragadó, hangulatteremtő aláfestő zene. A változatos grafikákon túl nagyon sokoldalúak a fejtörők (ez szó szerint értendő). Kaptunk új játékelemeket is, amik még érdekesebbé teszik az eddig egyébként sem unalmas környezetet. Visszatér a “varjú nép” is, kiknek egy tagjával akad majd egy kis összetűzésünk is. Szintén örültem a sárga oszlop barátunk újbóli feltűnésének, és most ha lehet azt mondani egy kicsit több szerephez is jutott.

Ha van játék, ahol tátott szájjal merengsz és közben a “Most akkor hol vagyok?!” , “De oda mégis, hogyan?” és társai fordul meg a fejedben, akkor ez az. Komolyan mondom, az egyik fejezet olyan szinten megterhelte az elmém, hogy egy pillanatra már majdnem kimenekültem a világból. Az eredeti játékban a 8. fejezet (The Box) volt az, ami a legjobban megtetszett. Ezzel valószínűleg nem csak én voltam így, mert drága készítőink megleptek minket egy hasonlóval, ami talán még igényesebb lett. És az a fa. Ahogy kiburjánzik az a fa (micsoda szó)… Lényeg a lényeg, tessék szépen lecsapni a Monument Valley: Forgotten Shores-ra, mert minden perce megéri az árát. De legfőképp akkor, ha az első rész is bejött.

Ida's Dream

A fejlesztő ustwo most egy ajándékkal lepi meg a felhasználókat és csinál nagyobb kedvet a játék iránt érdeklődőknek, ugyanis az alkalmazáson belül eddig pénzbe kerülő kiegészítő, az Ida's Dream ingyenesen hozzáférhetővé válik. Itt még különlegesebb pályákat fedezhetünk fel. A játék története egyszerű: a főhős, Ida útját kell egyengetnünk, hogy szebbnél szebb épületek között fedezze fel a világot, de ez nem olyan unalmas, amilyennek tűnik. A lényeg ugyanis, hogy az épületek egyes elemeire kell kattintanunk, hogy minden építészeti és fizikai törvényt meghazudtolva fantasztikus dolgok történjenek, így Ida újabb helyekre jusson el. Ha a megfelelő helyre tesszük az ujjunkat, az épületek megváltoznak, újak emelkednek ki a földből vagy például elkezdenek forogni.

Forrás: https://napidroid.hu/monument-valley-forgotten-shores-jatek-teszt/

Monument Valley II

Lehetetlen küldetés

Kevés játék sikerült mobilplatformon annyira emlékezetesre, mint a Monument Valley, amely 2014-ben látott napvilágot iOS-re és Androidra, majd az azóta leáldozott csillagú Windows Phone-ra. Az izometrikus nézetet használó puzzle/platformer varázslatos hangulatával, relaxáló zenéjével és egyszerű, mégis lenyűgöző pályadizájnjával olyan élményt nyújtott, ami bőven kárpótolt az epizód és kiegészítőinek rövidségéért, mert mindig visszavágyott az ember ebbe a furcsa világba, főleg OLED kijelzős okostelefonokon.

Az Ustwo játékának különlegességét a Maurits Cornelis Escher holland művész lehetetlen geometriai formáit megidéző pályaelemei, útvonalai és mozgó platformjai jelentették: egy látszólag szintben lévő folyosón egy emelettel magasabban lehetett kikötni, pályarészletek forgatásával vagy vadul tekeredő utak bejárásával pedig olyan helyekre eljutni, ami szemre képtelenségnek tűnt.

A fejlesztők ügyesen használták ki az emberi agy térérzetét és annak csapdáit, optikai illúziót létrehozva borzasztóan egyszerű geometriai formákkal, a 360-ban bejárható Land’s End pedig VR-platformokon hozott az Ustwotól emlékezeteset. A Monument Valley 2 visszatérés a gyökerekhez, és nem okoz csalódást. Főszereplője Ro, aki nekiveselkedik újabb mozgatható és elforgatható labirintusok leküzdésére, és ebben társa leánya, akit most ismertet meg először eme különleges világ kihívásaival.

A történet központi szerepet játszik a játékban, mivel a fejlesztők (akik közül az évek során többen szülőkké váltak), hangsúlyosabb sztorielemekre vágytak, hogy ne csak a puzzle-ok leküzdése legyen az élmény része. Kezdetben édesanya és leánya együtt mozognak az új szinteken, ám különösebb spoiler nélkül kijelenthető: nem mindig lesz ez így, és a pályadizájn idomul aktuális szereplőjéhez.

Anyja-lánya

A feladat továbbra is változatlan: izometrikus és valós három dimenziós nézetet használó szinteken bizonyos relikviák összegyűjtése és spirituális alakok megidézése, de persze az odavezető út a fontos. A játékosnak mindössze annyi a dolga, hogy a lehetséges útvonalak egy pontjára bök, és ha a főszereplő előtt nyitott az út, odasétál. Lépcsők, ujjhúzással egymásba forgatható vagy szétnyitható platformok, vízszintesen-függőlegesen mozgatható elemek és össze-vissza tekeredő utak kísérik a küldetéseket, és bár ismerős a látvány és a játékmenet, minden pálya egyedi és lenyűgöző.

Bőven maradt tehát kreativitás a fejlesztők tarsolyában, és az új szintek sajátos megoldásait nem leleplezve annyit mondanék: különösen emlékezetes a fény-árnyékkal való játék, egy szint pedig, akár dimenziókapun átlépve, végtelennek tűnő platformokat kínál egymás után. Mozogjon anya és lánya együtt vagy külön-külön, a Monument Valley 2 mindig képes ámulatot csalni az arcra színeivel, formáival, pályadíszítésével és csodálatos kísérőzenéjével, amihez kellemes hangeffektek társulnak. Érdemes a fülest bedugni a teljes audiovizuális élményért.

Nincs időkorlát, nem lehet meghalni, és ha őszinte akarok lenni: nem is igazán lehet a puzzle-ok fejtegetésekor elakadni: a Monument Valley 2 relaxációs élmény, kiszakadás a külvilágból, hangulatjáték. Lehet, hogy egy busásabb árú pizza összegét elkérik érte és két óra alatt, vagy még annál is hamarabb kivégezhető, mégis megéri ezt az összeget, mert gyorsan azon találja magát az ember, hogy megint végigjátssza.

Tény, hogy egy picit nehezebb is lehetett volna, egyszer vakargattam csak a fejem két percig, hogy aztán a pofonegyszerű megoldás leessen, és kétségkívül többet elidőztem volna az újfajta és egyedi pályaelemeinek világában. Ám bizonyosan érkezik a Monument Valley 2-höz is kiegészítő, és nehéz elképzelni, hogy ne legyen legalább annyira emlékezetes, mint a legendás eredeti vagy remekül sikerült folytatása.

Forrás: https://mobilarena.hu/teszt/monument_valley_2_bemutato_ios_android/lehetetlen_kuldetes.html

The Bridge

A The Bridge egy puzzle-játék, méghozzá a keményebb, billentyűzetverős fajtából. Az alapkoncepció első ránézésre meglehetősen egyszerű: minden szinten el kell jutnod a kijáratig, úgy, hogy közben magát a pályát is forgathatod. Ezzel a manőverrel azonban a gravitációt is manipulálod, amire a főhős mellett az összes mozdítható tereptárgy is a fizika törvényei szerint reagál. A plafonból így néhány kattintással padló lesz, és a világ szó szerint a fejére áll.

Körszakállas, virtuális alteregónk életét ez a szürreális mechanizmus határozza meg. Miután egy fejére pottyanó alma felébreszti álmából, a névtelen tudós romos házában olyan elzárt kamrákat és dimenziókat fedez fel, melyek egyre ijesztőbben ellentmondanak a tankönyvekben oktatott valóságnak. Őt azonban ajtóról ajtóra hajtja előre kíváncsisága, hogy végül egy olyan fejfedezést tegyen, mely egyszer és mindenkorra leszámol a modern tudománnyal. Kutatásának zavaros történetét az egyes fejezetek végén felsejlő idézetek foglalják össze (tudományfilozófusok előnyben), és ha ezek nem is nyitják fel a harmadik szemünket, maguk a pályák mindenképp megkövetelnek egy elvontabb látásmódot. Akik ismerik Maurits Escher munkásságát, a képek alapján már nyilván sejtik, miről is van szó: az egyes szintek úgynevezett lehetetlen építmények, ha úgy tetszik, optikai illúziók, melyek gyakran már a legalapvetőbb interakció nélkül is képesek összezavarni a játékost.

A fura dimenziókban bolyongva ráadásul nem csak a tájékozódással gyűlik meg a bajunk, hiszen mindegyik fejezet bevezet egy-egy új mechanizmust, ezek kiismerése és okos használata pedig elengedhetetlen lesz a továbbjutáshoz. Körülírásuk ugyanakkor legalább akkora nehézséget okoz, mint az utolsó szintek teljesítése -- sőt bevallom, még a második végigjátszást követően sem értettem meg teljesen az összes ilyen elem működési elvét. Apropó végigjátszás! Bár a Bridge huszonnégy pályája még a szédítő kihívás ellenére is viszonylag gyorsan (nagyjából három óra alatt) teljesíthető, a valódi agytorna csak ezután veszi kezdetét. A címadó Hídon való első átkeléssel ugyanis megnyílnak az egyes szintek tükrözött, alternatív verziói, melyek számos extra akadállyal megtoldva gyakran már tényleg lehetetlennek tűnő feladatok elé állítanak, így a második végigjátszás akár kétszer tovább is tarthat az elsőnél.

De mégis miért áldozná valaki ilyesmire az idejét, ha sok esetben úgyis csúfos kudarc és durcás kilépés lesz a vége? Talán puszta kíváncsiságból? Vagy a jó öreg „csak azért is” virtus miatt? Nos, ritkán írok ilyet, de jelen esetben tényleg a látvány az, ami teljesen beszippant. Bár a Bridge eredetileg egy egyetemi projekt részeként látta meg a napvilágot, a diploma megszerzése után a botcsinálta fejlesztőpáros az utóbbi évek egyik legművészibb indie játékává kódolta át a programot. Az egyébként is lenyűgözően kreatív pályák megjelenítése elragadóan különleges: Mario Castañeda minden tárgyat és hátteret kézzel rajzolt meg, főszereplőnk és a mozgatható objektumok pedig folyton vibráló skiccek, melyekről már-már elhisszük, hogy minden egyes képkockával egy láthatatlan kéz festi őket újra meg újra a monitorra. A fekete-fehér stílus szintén telitalálat. A tervrajzszerű szinteken gyakran úgy éreztem, mintha egy megelevenedett folyamatábra szereplője lennék, a rendkívül visszafogott, melankolikus zenei aláfestés ugyanakkor egyfajta szorongató misztikumot kölcsönöz ennek a steril világnak. S bár magam is meglepődtem rajta, ez az érzés hívogató. Nem hagy nyugodni álmodban, reggel pedig már azon kapod magad, hogy még egyszer „utoljára” nekiveselkedsz az este félbehagyott pályának.

Ebből adódóan a Bridge egy rendkívül addiktív logikai játék, mely a néha frusztráló nehézség ellenére is gyorsan elbolondítja a kihívás után sóvárgó elméket. A puzzle-világgal ismerkedő kíváncsiskodóknak sem kell azonban elkeseredniük, hiszen a fejlesztők egy idő-visszapörgető rendszerrel és néhány hasznos tippel igyekeztek nyitni a szélesebb közönség felé. Bár az indie játékok ritkán bővülnek letölthető tartalmakkal, én már napok óta fürkészem a készítők honlapját, ám egyelőre hiába. Szerencsére gyorsan eszembe jut a nemrég tanult mantra: a türelem a legnagyobb erény.

Forrás: https://www.pcguru.hu/teszt/the-bridge-teszt-pc-guru-online/1278

Monument Valley – Escher büszke lenne erre a játékra

Az App Store-ban naponta jelennek meg új játékok, de nagyon ritkán van olyan, hogy egy igazán forradalmi, igazán eredeti ötletű játék jelenne meg, viszont ha ez megtörténik akkor az a játék felejthetetlen lesz. 

Némely játék esetében igenis nehéz meghúzni a határvonalat a színtiszta művészet és a szórakoztató termék fogalma között. Minél kevésbé számít egy adott platformon a játékos fotorealisztikus grafikára és ujjakat izzasztó akcióra, minél több indie fejleszt a platformra, és minél kevésbé van kőbe vésve, milyen műfajú játék lesz tuti siker, annál többször találkozhatunk egészen eredeti, a hatást előtérbe helyező és a játékmechanikát csak az élményt kiszolgáló funkcióként kezelő programmal. A Monument Valley ilyen.

Maurits Cornelis Escher munkásságával szerintem mindenki találkozott már így vagy úgy, még ha nem is emlékezett a művész nevére, de a végtelenséget kutató geometrikus műveire biztosan. A Monument Valley egy escheri gondolkodásmódon alapuló játék, melynek lényege, hogy ebben a fura geometrikus világban egy kis hercegnőt eljuttassunk a céljához olyan utakon, amik valójában nincsenek is, csak ha képesek vagyunk meglátni őket.

Ha csak a játékmechanikát vizsgálnánk, az lenne a konklúziónk, hogy egy igen eredeti, de nagyon rövid, nagyon könnyű, az alapötletet korántsem kihasználó, nyúlfarknyi appért fizettettek velünk. Hál’ istennek erre nem lesz módunk, mert ahogy elindul a játék, leesik az állunk. A Monument Valley tíz pályáján abszurd geometriájú, az Escher mester műveire hajazó, elvarázsolt tájakon vezethetjük néma hercegnőnket a titokzatos cél felé. A pályákon az interaktív elemek mozgatásával fordíthatjuk egymásba és egymásból ki a síkokat, így válik egymás folytatásává két elérhetetlen lépcső vagy Möbius-szalaggá a terep – minden egyes fejtörő megoldása igazi „a-ha!” élményt garantál anélkül, hogy bármikor is elakadnánk pár percnél hosszabb időre.

Nézzétek meg jól ezt a két képet. Amint látjátok, a bal oldali képen ott áll Ida, a hercegnő és nem tud tovább haladni, mivel véget ért az út, pedig át kellene érnie a túloldalra, hogy onnét fel tudjon menni az épület tetejére. A Monument Valley-ban nem csak meg kell látni, hogy mik azok az elemek, amik valójában nem kapcsolódnak, mégis ha bizonyos szögből nézzük őket, olyanok, mintha kapcsolódnának egymáshoz. Sok esetben vannak mozgatható elemek, amiknek a segítségével teljesen át tudjuk alakítani az építményt, vagy épp azt tudjuk változtatni, honnét nézzük az egészet. A jobb oldali képen látható, hogy csak elforgattam az épületet egy negyed fordulattal és máris úgy látszik, hogy összeér az a két elem ami eddig elég távol volt egymástól és épp ezért Ida nem tudott tovább haladni. Ilyenekből áll az egész játék, hihetetlen jó.

Nem csak optikai csalódásokkal dolgozik a játék, hanem még a gravitációra is fittyet hány, ha épp fejjel lefelé vezet az út, akkor úgy van, semmi gond. Brutális fejlesztés eredményeként 10 fejezetből áll Ida kalandja, melynek nem egy része elég elgondolkodtató és épp ezért még élvezetesebb. A játékban nem lehet meghalni, viszont vannak azért az optikai játékokon túl más dolgok is, melyek nem engedik, hogy csak úgy végigszaladjunk a pályákon. Ilyenek például a hollóemberek, amik elállják Ida útját és csak úgy tudunk tovább haladni, ha kicselezzük őket, de sok esetben akár a segítségünkre is tudnak lenni, ugyanis fel-alá járőröznek és ha megváltoztatjuk a talajt alattuk, akkor például akár egy kapcsolóra is rásétálhatnak, amitől valamilyen folyamat beindul, ami Ida-t segíti.

Narratíváról nemigen beszélhetünk – a tündér egy-egy mondatán kívül szöveg nincs is a játékban –, ehelyett a képek, a történések és a tájak mesélik az elfelejtett völgy titkait. Az utolsó pálya végén bekövetkező fordulat során és egy bizonyos dramaturgiai ponton mégis azt érezzük, hogy a játék sokkal többet tud elmondani ilyen kevés eszközzel, mint a legtöbb AAA-s cím a hosszas, csili-vili átvezetők során. A Monument Valley esetében igaznak bizonyul a közhely: egy kép többet ér ezer szónál.

És hogy megéri-e az igen rövidke játék az árát? A másfél óra alatt, amíg a végére érünk, több mindennel gazdagodunk, mint a videojátékok és a mozifilmek kilencven százaléka által, a fejlesztők pedig már készítik az új történetet és az új pályákat tartalmazó kiegészítőt.

Forrás: https://szifon.com/2014/04/05/monument-valley-escher-buszke-lenne-erre-a-jatekra/

https://www.gamestar.hu/mobil/monument-valley-teszt-150712.html