Természetes vagy mesterséges C-vitamin?

Sokakban felmerül a kérdés, hogy melyik a jobb, a természetes vagy mesterséges C-vitamin. Mit takar a név? Mi az az aszkorbinsav? Létezik több fajtája az aszkorbinsavnak? Ehhez adunk most pár hasznos információt.

1. Mit takar a név?

A név eredete:

• Az 1920-as években, mikor felfedezték, néhányan még hexuronsavnak nevezték.
• Aszkorbinsav = A- fosztóképző + scorbuticus (skorbut) mivel a molekula hiánya az emberi szervezetben skorbuthoz vezethet.
• C-vitamin = L-aszkorbinsav, ha gyümölcsből vonják ki akkor is és ha laborban állítják elő akkor is ugyan azt a vegyületet kapjuk.

2. Mit gondol egy kémiai reakcióban két teljesen azonos vegyület hogyan fog viselkedni? Különbözőképpen?

• Ha a C-vitamint nézem az L-aszkorbinsav és a D-aszkorbinsav két változata között az a különbség, hogy molekulájuk meghatározott helyén az atomok más irányban kapcsolódnak. Tehát nem azonosak, nem fognak ugyan úgy működni.
• Mi a helyzet ha a paprikából kivont L-aszkorbinsavval és a laborban előállított L-aszkorbinsavval? Ezek teljesen ugyanazok a molekulák, ezért teljesen ugyan úgy fognak reagálni egy biokémiai folyamatban.

3. Akkor milyen is a mesterséges?

• Mi az L-aszkorbinsav és a mi a D-aszkorbinsav? Itt az L-, és a D- az optikai izomériát jelöli:
• Az optikai izoméria (Optikai izoméria = Azonos kémiai összetételű, de különféle szerkezetű) a térizoméria egy típusa, neve onnan ered, hogy a molekulák, amelyek esetében az izoméria fellép, optikai aktivitást mutatnak

Tehát a valójában ezekről beszélünk: Aszkorbinsav (L-aszkorbinsav, E300): Az aszkorbinsav a C-vitamin kémiai elnevezése, amelyet sok gyümölcs és zöldség tartalmaz. Gátolja a levegő oxigénjének hatására létrejövő szabad gyökök képződését, ezért az aszkorbinsav a természetes antioxidánsok közé tartozik. Az emberi szervezetben a C-vitamin részt vesz többek között a sejtek oxigénfelvételében és a kollagén képződésben, ami a csontok és a porcok kötőszövetének felépítéséhez szükséges. Ezen felül erősíti az immunrendszert és javítja a vas felszívódását.

Izo-aszkorbinsav (D-aszkorbinsav, E 315, eritroaszkorbinsav) http://hu.wikipedia.org/wiki/Eritroaszkorbinsav: 

Az izo-aszkorbinsav az aszkorbinsav természetben nem létező változata. A két változat között az a különbség, hogy molekulájuk meghatározott helyén az atomok más irányban kapcsolódnak. Ez a kis különbség felel azért, hogy az izo-aszkorbinsav semmiféle vitaminhatással nem rendelkezik. Az aszkobinsavhoz hasonlóan azonban az izo-aszkorbinsav is rendelkezik az oxigén hatására fellépő szín- és ízromlást gátló hatással. Elősegíti a nitrites pác-só hatását a húskészítmények átpirosításakor, és meggátolja a rákkeltő nitróz-aminok képződését. Keverékekben az izo-aszkorbinsav erősíti az egyéb antioxidánsok hatékonyságát. Sóját is használják: Nátrium-izo-aszkorbát (E 316). Az izo-aszkorbinsav veszélytelennek számít. Az izo-aszkorbinsav konkurál a szervezetben a hatékony C-vitaminnal. Az állatkísérletekben a magas adagolású izo-aszkorbinsav lecsökkentette a szervezetben a rendelkezésre álló aszkorbinsavat.

4. Tehát a mesterséges aszkorbinsavat nem is aszkorbinsavnak hívják és még az e-száma sem ugyanaz? Így van.

• A TERMÉSZETES neve: Aszkorbinsav = E-300 = L-aszkorbinsav.
• A MESTERSÉGES neve: Izo-aszkorbinsav = D-aszkorbinsav = E 315 = eritroaszkorbinsav

5. Mi is az E-szám?
Az Európai Unióban engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok rövid jelölései.

A hatályos szabályozás szerint „adalékanyag minden olyan élelmiszerként önmagában nem fogyasztott és jellemző élelmiszer összetevőként nem alkalmazott anyag – tekintet nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem –, amelyet az adott élelmiszer gyártása, feldolgozása, elkészítése, kezelése, csomagolása, szállítása és tárolása során technológiai célból szándékosan adnak az élelmiszerhez, melynek eredményeként önmaga vagy származéka közvetlenül vagy közvetetten az élelmiszer összetevőjévé válik”.

Tehát nem biztos, hogy mesterségesen állítják elő, csak nem tud aszkorbinsavat (E-330) vagy bétakarotint (E-160 ii) fáról szüretelni, leszedi a barackot és benne lesz.

6. Összefoglalás.

Ne hagyja magát átverni!

Teljesen természetes módon gyümölcsből jut aszkorbinsavhoz. (Én ezt nevezném természetes aszkorbinsavnak, mert a természetben 99,5%-osan soha nem fordul elő)

Ez azért lesz hatékonyabb mint a kivonat vagy a laborban előállított, mert nem 99,5% tisztaságú aszkorbinsav hanem egy több ezer fitovegyülettel (bioflavonoidok, csipkebogyó, rutin, heszperidin) kevert komplex.

Ezért próbálják utánozni a jobb minőségű termékek a növényeket és kombinálják készítéskor bioflavonoidokkal, rutinnal, heszperidinnel, acerolával, és csipkebogyóval.

De mennyi paprikát kell megenni 1000 mg aszkorbinsavhoz? 1-1,5 kg-ot.

Az ősember minimum ennyihez jutott a sok zöld (levelek, hajtások) és bogyók fogyasztásával.

Miért ennék a helyében többet? Mert már nem tiszta hegyi-patakból issza a vizet és nem tiszta levegőt szív.

Fogyasszon minimum napi 2000 mg aszkorbinsavat=C-vitamint=L-aszkorbinsavat=E-300-at.

NEM RAKNAK TÁPLÁLÉK-KIEGÉSZÍTŐKBE D-ASZKORBINSAVAT SOHA ÉS SEHOL!

Kiegészítés

Nem csak c-vitamin esetén igaz, hogy csak szerves létezik.

A vitaminok mindig szervesek. Ami keveredik az emberekben az a mesterséges-szervetlen és a szerves-természetes. Ezen szavak közé egyenlőséget tesznek az emberek pedig ma már nem sok közük van egymáshoz. (Természetes: Ami valami dolognak eredeti szerkezetén, mivoltán alapszik, azzal megegyezik. Nem mesterséges, eredeti, át nem alakított, emberi beavatkozástól mentes környezetben előfordul, vagy ilyen alapanyagokból állították elő.)

1, A szervesség, élettel kapcsolatosság fogalma Galénosztól eredeztethető. Orvosként nem hitt abban, hogy az élő szervezet működése magyarázható élettelen atomok közjátékaként. Ez a szemlélet végigkísérte a középkort, nyomot hagyott az alkimisták élettel kapcsolatos kísérletein. Végül Jöns Jakob Berzelius svéd kémikus osztotta kétfelé a vegyületeket, aszerint, hogy élő vagy élettelen dologból származnak, azzal a kiegészítéssel, hogy a szerves vegyületek életerőt is tartalmaznak, szervetlen anyagból nem jöhetnek létre. A kiegészítést Friedrich Wöhler cáfolta meg azzal, hogy oxálsavat és karbamidot állított elő szervetlen anyagokból. A szerves-szervetlen felosztás azonban a mai napig fennmaradt, bár a jelentéstartalma módosult lsd 2, meghatározás ami ma használatos. (Ez segíti, hogy páran felhasználhatják mások elbizonytalanítására)

2, Szerves vegyületnek alapvetően a széntartalmú vegyületeket tekintik. Léteznek olyan definíciók, amelyek C-C (SZÉN-SZÉN) kötést tartalmazó, illetve C-H (HIDROGÉN) kötést tartalmazó molekulákat tekintik szervesnek.

Mindkét definíció alól számos kivétel akad, így a szén bizonyos formái pl. gyémánt, grafit szervetlenek, pedig csak C-C kötést tartalmaznak. A hexaklórbenzol, szén-tetraklorid pedig szerves, noha nem tartalmaz C-H kötést.) Az összes vitamin ilyen van bennük szén-szén és vagy szén-hidrogén kötés, azaz szerves, de ettől még nem természetes.

Bármilyen szerves molekulát elő lehet állítani szintézissel (szintetizál görög eredetű szó: Összegez, különféle elemekből egységbe ötvöz. Vegyi úton mesterségesen létrehoz. pl.: ”Új, nagy hatású gyógyszer-alapanyagot szintetizáltunk”), mesterségesen.

Pár vitamin:

B1 C12H17N4OS+
B2 C17H20N4O6
C C6H8O6
D C27H44O
E C29H50O2

A szervetlen jelölésnek az ásványi anyagok esetén van jelentősége.

Nagy Zsolt

élelmiszeripari üzemmérnök

A C-vitamin sajátságai

A C-vitamin kifejezés tulajdonkeppen egy gyűjtőfogalom, melyet minden olyan vegyületre alkalmazunk melynek biológiai hatása mennyiségi értelemben is egyenértékű az L-aszkorbinsavnak tulajdonítható hátassal. Ennek ellenére a természetben a C-vitamin hatásért felelős leglényegesebb alkotó maga az L-aszkorbinsav. A C-vitamin funkciói elsősorban reverzibilis biológiai antioxidáns képességen alapulnak. Többek között az élő szervezetben működő hidroxiláz enzimek - melyek működéséhez kofaktorként réz, vagy vas ionok szükségesek - egyaránt igénylik az aszkorbinsavat, mint elektron donort, hogy az említett ionokat redukált formában tarthassák. Ezen túl az aszkorbinsav, az  -tokoferollal és  -karotinnal együtt fontos szerepet játszik a sejt oxidációs károsodása elleni védelemben. Ebben a minőségében az aszkorbinsav gyökfogó képessége révén, illetve például az  -tokoferol redukált formájának regenerálása kapcsán jut szerephez.

Az ember a számára a létfontosságú C-vitaminhoz tápláléka útján jut hozzá. A C-vitamin klasszikus hiánybetegsége a skorbut, melynek elsődleges tünetei az íny, bőr, és a csont vérzése, valamint a lassú sebgyógyulás. Ezekhez a tünetek társulhat továbbá kedvetlenség, rossz közérzet és egyéb mentális hátasok. Az aszkorbinsav hétköznapi értelemben nem tekinthető toxikusnak, ugyanakkor nagymértékű napi fogyasztása – hajlamtól függően – egyeseknél megemelkedett oxálsavképződést eredményezhet, mely növelheti a vesekőképződés kockázatát. A C-vitamin élettani hatásait sorolva mindenkeppen illendő megemlíteni Szent-Györgyi Albert nevét, aki elsőként igazolta az aszkorbinsav skorbutellenes hatását.

A C-vitamint sokszor egyszerűen azonosítják az aszkorbinsavval. Ez a megállapítás hétköznapi értelemben alapvetően helytálló, de élelmiszerek és étrendkiegészítők C-vitamin tartalmának HPLC-UV eljárással történő meghatározásához nem elég mélyreható. Az aszkorbinsav név alatt ugyanis négy sztereoizomer molekulát is érthetünk. Nevezetesen, ez lehet L- es D-aszkorbinsav, illetve L- es D-izoaszkorbinsav. (1. ábra)

A D-aszkorbinsav és az L-izoaszkorbinsav a természetben nem fordul elő és nem is tulajdonítható nekik C-vitamin hatás. A D-izoaszkorbinsav (más néven D-eritroaszkorbinsav) szintén nem fordul elő a természetes módon az élelmiszerekben. Ugyanakkor kémiai és mikrobiológiai módszerekkel történő nagyléptékű előállítása az L-aszkorbinsavhoz viszonyítva olcsóbb es mindemellett (kémiai) antioxidáns hatása is összevethető az L-aszkorbinsavéval. Ezzel magyarázható, hogy az élelmiszeriparban E315-os kóddal széles körben elterjedt az antioxidánsként történő felhasználása. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a D-izoaszkorbinsav, vagy más néven eritroaszkorbinsav csupán elhanyagolható C-vitamin hatással rendelkezik. Más szavakkal, az az élelmiszer, mely eritroaszkorbinsavat tartalmaz (melynek kizárólagosan antioxidánsként történő alkalmazása sem mindenhol engedélyezett) nem tekinthető C-vitaminnal dúsított élelmiszernek. 

Az L-aszkorbinsav további sajátsága, hogy könnyen és reverzibilisen oxidálódik dehidro-aszkorbinsavvá (2. ábra). A dehidro-aszkorbinsav teljes értekű C-vitaminnak tekinthető, hiszen a szervezet képes aszkorbinsavvá redukálni. 

Mindezek tükrében látható, hogy egy élelmiszer C-vitamin tartalmának meghatározása számos esetben összetett feladatként jelentkezik.

Forrás: 

https://vitaking.hu/termeszetes-vagy-mesterseges-c-vitamin/

https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0011_2A_3_modul/723/index.scorml

Keleti rövidszőrű

A keleti macska különlegesen elegáns, közepes testméretű, kecses, finom csontozatú macskafajta. Minden hosszú rajta: az orra, a feje, a farka, a lábai. Fülei hatalmasak, széles alapúak és oldalt tűzöttek. Koponyája ék alakú. Ez az ékalak egyenes vonalban vezet az orrtól mindkét oldalon a fülekig. A keleti macska orra hosszú és egyenes, a homlok lapos. A szemek mandulavágásúak, és harmonikusak az ék alakú fejjel, a szemszín élénk, tengerzöld. A mellkas és a váll soha nem szélesebb a csípőnél. A mancsok kecsesek és oválisak. Szőrzete nagyon rövid, fényes és testhez simuló. Minden létező színben ismert, kivéve a sziámi színjegyeket. Félhosszú szőrű változata: a mandarin. A keleti macska tevékeny, aktív, érdeklődő és beszédes. Emberszerető, nem szereti az ingerszegény környezetet és a magányt. Kutyákkal és más állatokkal is jól kijön.

Élénk és intelligens macska, amely szeret játszani egész nap. El tudják magukat foglalni, ha van mivel játszaniuk. Élvezik a gazdival töltött játék minden pillanatát. Mivel kíváncsi természetű, gyakran ugrál fel a polcok és szekrények tetejére is. Nem fél a kihívásoktól, bátor, ha kell megvédi magát nagyobb kutyákkal és macskákkal szemben is.

Társaságkedvelő, imádja az emberi figyelmet és a simogatást. Egy csodálatos kedvenc mindazok számára, akik egy interaktív, szórakoztató és hűséges macskát keresnek.
Magyarországon nem túl népszerű. Valószínűleg azért, mert nem ismerik az emberek. Első ránézésre sokaknak nem is tetszik, de körülbelül tízből egyvalaki azonnal beleszeret.

Forrás: https://www.haziallat.hu/macska/macskafajtak/keleti-macska-fajtaleiras/2370/

https://macskafajtak.hu/keleti-rovid-szoru-macska
http://www.vous.hu/hir/20160917-sziami-macska-kisokos-tenyeszto-interju

Cicaszótár

Ahogy megoldottam néhány szó jelentését és elkezdtem használni, a macskáim beszédesebbek lettek velem...

A macskanyelv nagyon hasonlít az emberi nyelvre. A macskák is mint az emberek határozott jelentésű szavakat használnak. A szavakból mondatokat képeznek. A macskák különösen sokat beszélnek a kicsinyeikhez, vagyis az oktatás egy része verbálisan történik. Ahogy megoldottam néhány szó jelentését és elkezdtem használni, a macskáim beszédesebbek lettek velem.

A macskák a következő magánhangzókat használják:
á – rövid á, rövidebb mint amilyen a magyar nyelvben használatos
á: - hosszú á, olyan mint amilyen a magyar nyelvben használatos: mák, száll...
a – rövid a, olyan mint amilyen a magyar nyelvben használatos: szag, kapa...
a: - hosszú a, hosszabb mint amilyen a magyar nyelvben használatos
e – rövid e, mint amilyen a magyar nyelvben használatos: meccet, mező
é – rövid é, rövidebb mint amilyen a magyar nyelvben használatos
é: - hosszú é, olyan mint amilyen a magyar nyelvben használatos: kék, lép...
i – rövid i, a macskák nem használnak hosszú i hangot
o – rövid o, a macskák nem használnak hosszú o hangot
ö – rövid ö, mint például a magyar nyelvben: rövid, ösztön...Hosszú ö hangot a 
macskák nem használnak
u – rövid u, olyan mint amilyen a magyar nyelvben használatos: luk, bumm...
u: - hosszú ú, olyan mint amilyen a magyar nyelvben használatos: kúp, rúzs...

A macskák a következő mássalhangzókat használják:
b, h, m, ny, r, v

Ezen kívül kettő hosszú mássalhangzót is használnak: r: ,  m:

A b és a h mássalhangzók nagyon ritkán fordulnak elő, de előfordulnak.

A szó értelmére kihat az is milyen gyorsan van kiejtve, és a szavak ismétlése is.

Néhány szó jelentése látszólag megegyezik, de biztosra lehet venni van köztük árnyalatbeli eltérés, még felfedezésre vár a precíz jelentésük.

Ezeket a szavakat én használom a macskáimmal való kommunikáció során. Ők ezeket megértik, és ebből arra következtetnek, én értem a nyelvüket, ezért sokszor nekifognak és több szóból álló mondatokkal magyaráznak valamit. Amikor látják, hogy nem értem nagyon csalódottak.

Nehéz egy összetett mondat értelmét megfejteni, mert amikor beszélnek állnak előttem így nem tudok következtetni a beszédük témájára, mondandójára, értelmére.

A kandúr cicámnak Iju a neve. Ő ha be akar jönni azt mondja: Iju á á u – Iju be akar menni. Valójában ez két szóból álló mondat.

A Titi hazajött, és látta, hogy a többiek már kaptak enni. Azt mondta: Nyáu nyá – ha a többiek kaptak enni, kapjak én is.

Rövid cicaszótár abc szerint:
á: - felhívás játékra
á é é (szaggatottan kiejtve) – kimennék
á é u, á á u (szaggatottan kiejtve) – bemennék, gyere be
áu – tiltakozás, nemtetszés kifejezése
áe - köszönöm
é – igen
é: - ki, kint, kívülről 
éé – kimennék
éá – köszönés, üdvözlés
éá á – barátkozás elutasítása
éá:r: - barátság kifejezése, hízelgés
éu – nem akarok kimenni
éáu – bemennék, bekéredzkedés
hmé: - fenyegetés támadással
ié: - ki akarok menni (erőszakos kikéredzkedés)
iju, ijú: - segítség, anya
já: - igen
má: - szeretlek, szeressél
máá – tej
má é – hadjál békén
má:r – hízelgés
máu: - segítségkérés, jajveszékelés
meé – víz, szomjúság
me á é – vízhiány, kérek vizet
meéeé – száraz macskaeledel
meme (gyorsan kiejtve) – veréb, madár
meö – hús, húsos étel
mrá: - gyere ide
mráá: - védjél meg, oltalmazzál
miá: - elégedettség kifejezése
mijáu, mijáo, mijáou – éhség kifejezése, élelemkövetelés
mou: - élelem kínálás, rekedten kiejtve dicsekvés elejtett madárral
mre – figyelem felhívás, felszólítás
mrué – kövess
mué – gyere
muer: - mi van veled?
murá – hal
nyá – jelentkezés, itt vagyok
nyáé:á – egyél
nyáu – irigység, elégedetlenség kifejezése
nyáu nyáu nyáu (gyorsan kiejtve) – ne közelíts az élelmemhez
öe – min csinálsz?, hogy vagy?
öráu – kérlek gyere
rá:b – anyacica hívja a kicsinyeit
r:eö – kiscicák hívják az anyjukat
r:má: - ne félj, minden rendben van
rmeö – egér
rnyáo – kutya, veszély 
rvá – szemrehányás
u: - be, bent
uá, uá: - hagyd abba, nem szabad
u:m: (csukott szájjal) – fenyítés, gyengébb mint a morgás
vá – ne, nem
váo, váo-váo – nem, nem akarom

A folyamatos megfigyelés során remélem adódnak olyan helyzetek amelyek lehetővé teszik a macskák nyelvének további feltárását, megismerését. A macskák hihetetlenül megnyílnak ha a saját nyelvükön szólunk hozzájuk. Próbálják ki. Ha beszéd közben rájönnek egy új szó vagy mondat értelmére kérem írják meg nekem. Így lesz leggyorsabb a szótár fejlődése.

Forrás: https://www.haziallat.hu/macska/viselkedes/cicaszotar-hogy-beszelni-tudj-kedvenceddel/5193/

Akváriumi növények III. – Hínárok

Argentin átokhínár – Elodea densa

Világoszöld színű növény, melynek a levelei spirálisan állnak a száron. Kis, fehér virágai a víz felszínén nyílnak ki. Kezdők számára ez a növény dupla öröm: először is közepes megvilágítás mellett is igen gyors növekedésre képes, másodszor nem kell sokat foglalkozni vele. Ráadásul segít az algák elleni küzdelmünkben, ugyanis olyan anyagot termel, amely fékezi az algák szaporodását. Nem ártalmas növény akváriumban, csak erőteljes burjánzása miatt kapta az átokhínár nevet. Erős megvilágítás alatt sok oxigént termel, de vigyázni kell a beállítással, mert túl meleg vízben hamar tönkremegy. Minden más tekintetben igénytelen, szívós növény. Az enyhén kemény és lúgos vizet kedveli, s tápdús talajban gyönyörűen fejlődik. Szaporítása dugványozással történik, legalább 20 cm-es legyen az a hajtás, amit ebből a célból a növényről levágunk.

Sok trópusi országban kivadult, és komoly környezeti és gazdasági károkat okozó inváziós fajjá vált. Van, ahol tiltják a kereskedelmét. Kétlaki növény, azaz külön nő és hímivarú egyedei vannak. Az akváriumban tartott példányok mind hímivarú egyedek, amelyek vegetatívan szaporodnak. 

Guadeloupei tüskéshínár – Najas guadalupensis

Kicsi, alig pár centis leveleket fejleszt, melyek széleiken enyhén fogazottak, erről kapta elnevezését. Szára rendkívül vékony és törékeny. A levelek üdezöldek, örvös elhelyezkedésűek. A növény bármely részén képes gyökeret fejleszteni, egy tő is számos szárelágazással rendelkezik. Rendkívül könnyen tartható, abszolút nem kényes faj, így kezdők számára is teljesen megfelel. Igyekezzünk tiszta vizet biztosítani számára, azt nem kedveli ha a mulm vagy algák rakódnak fel levelei között. Gyakorlatilag 20 és 30 °C között bátran gondozhatjuk, sem a kémhatásra, sem a keménységre nem érzékeny normális tartományon belül. Közepes megvilágítottság bőven elegendő számára.

Úszónövényként is használhatjuk, de rögzíthetjük például ágra kötve vagy szárának egy részét kő alá fektetve. Rendkívül gyors növekedésű, az akváriumi növények között az egyik leggyorsabb. Így jelentős tápanyag-konkurens az algák számára. Tápozást nem igényel, anélkül is intenzív a növekedése (tápozással pedig még inkább). Szárának bármely részén képes gyökereket fejleszteni, melyekkel rögzül is a talajba. Számos oldalhajtást hoz, gyors növekedési üteme végett pedig számítsunk arra, hogy rendszeresen kell nyírni növényünket. Szaporítása is egyszerű ennélfogva, hiszen bármely levágott növényrészletből képes tovább hajtani. Szára nagyon törékeny, akár gyönge érintéssel is eltörhetjük, erre érdemes ügyelni. Természetesen növényevő halakkal ne társítsuk.
Remek szolgálatot tesz tenyésztőknek nevelő és ikráztató akváriumokban, jó búvóhely az ivadékoknak, de kifejlett halak is szívesen rejtőznek levelei között. Garnélás akváriumokban is nagyon kedvelt!

Vadonbéli állománya még gyakorinak számít, de sajnos populációi csökkennek, ezért felmerült a veszélye, hogy a jövőben sérülékennyé váljon. Kanada és az Egyesült Államok ezért helyi védelemben részesítik több helyen. Elnevezését Guadeloupe-szigetcsoportról kapta, mely a Karib-térségben lévő Franciaországhoz tartozó terület.

Forrás: http://diszhal.info/novenyek/Elodea_densa.php

http://akvaguru.hu/index.php?mit=85
https://akvaristalexikon.hu/akvariumi-novenyek/amerikai-novenyek/najas-guadalupensis.html

Akváriumi növények II. – Mohák

Úszó májmoha – Riccia fluitans

Egyszerű felépítésű, élénk zöld növény. Se levele, se szára, apró zöld villácskákból áll az egész növény. Ahogy fejlődik, a villák újra és újra elágaznak, a szomszédos növénykék összefonódnak, így egybefüggő zöld szőnyeget képez. 

Elég nagy fényigényű növény, de a felszínen, a fénycsővekhez közel úszik, így közepes megvilágítás mellett is gond nélkül fejlődik. Erős fénynél víz alatt is nevelhető. Kövekre, fákra lekötözve gyepszőnyeget készíthetünk belőle. Nem rendelkezik semmiféle kapaszkodó képlettel, ezért gondosan le kell kötözni. Rendszeres nyírással lehet megakadályozni, hogy fény hiányában elhaljon az alsó része és így elengedje a rögzítést. Tápanyagdús vízben gyorsan fejlődik, hetente lehet nyírni a belőle készített gyepet. A fotoszintézise olyan intenzív lehet, hogy a termelt oxigént buborékok formájában megfigyelhetjük a növénykék csúcsán. A felszínen úszó formája különösen gyorsan fejlődik, mivel a légköri CO2-t is fel tudja használni. Mikroelemekkel jól ellátva hatékony nitrátfogyasztó.

Az úszó májmoha a sokadik víz alatt nevelt generáció után már nem akar felmenni. Riccia sinking lesz belőle. A süllyedő típust színéről könnyű felismerni, mivel jóval sötétebb zöld mint az úszó.

Forrás: http://akvaguru.hu/index.php?mit=64

Akváriumi növények I. – Dekoratív algák

Gömbmoha – Aegagropila linnaei

Nevével ellentétben nem moha, hanem algafaj, fonalas zöldmoszat. Így gyakorlatilag – egyes rendszerezési szempontok szerint – nem is tartozik a valódi növények közé. A legmodernebb rendszertan azonban a zöldmoszatokat is növénynek tekinti, bár a különböző algák és moszatok besorolása gyakran még napjainkban is vitatott.

Az elmúlt években nagyon népszerű lett ez a növény az akvaristák körében, de sajnos az eredeti élőhelyükről sok helyen teljesen eltűntek a nagy kereslet miatt. A gömbmoha tulajdonképpen egy zöldalga fajta, és a belsejében többnyire föld, vagy sár van. Tapintása puha, bársonyos. Szaporítani úgy lehet, hogy a növényt kisebb darabokra vágjuk. Ilyenkor még szabálytalan alakúak, de egy idő után ezek is felveszik a gömb alakot. Türelmesnek kell lennünk, mert nagyon lassan nőnek. Egyes kutatások szerint, növekedése gyorsítható, ha tengervizet keverünk az édesvízbe. A növény képes lebegni, majd újra lesűlyedni, hogy megfelelő mennyiségű napfényhezz jusson. Japánban az Akan tóban az átmérőjük elérheti a 30 cm-t is.

Természetes élőhelyein fejlődésében nagy szerepet játszik a víz hullámzása, ugyanis kolóniáiban a gömböcskék egymáson több sorban helyezkednek el, és a víz mozgatja őket úgy, hogy a gömbök minden oldalról kaphassanak az éltető fényből. Ezenkívül a mozgó víz felületüket is tisztán tartja a rárakódott üledéktől. Akváriumban ezt a tisztogatási műveletet saját kezűleg érdemes elvégeznünk. Folyó csapvíz alatt célszerű kicsit lemosogatni, óvatosan kinyomkodni. Víz alá helyezve elsőre nem biztos hogy lesüllyed, nyomkodjuk óvatosan meg, amúgy pedig 1-2 óra alatt úgyis megszívja magát annyi vízzel (és lead az oxigénből), hogy le tudjon merülni teljesen. Időnként egy-egy gömböcskéről lesodródik egy darabocska, vagy maximális méretét meghaladva a fizikai törvényei miatt szétesik (felület-térfogat arány). Ezekből a darabokból új kolóniák fejlődnek, igaz eléggé lassan, hiszen növekedési ütemük alig 5-10 mm egy évben.

Ez a növényt ajánlható kezdő- és haladó akva-kertészeknek, sőt bármely akváriumba is. Nem igényel külön CO2-ot vagy túl sok megvilágítást. Megél kevés fényen is, de a magas fényerőt is elviseli. Szereti a kristálytiszta vizet, és a mérsékelt vízmozgást. Huzamosabb ideig a 24 °C-nál magasabb hőmérsékletet nem viseli el, bár alapvetően az általános 25-26 °C-os hőmérséklet-érték még megfelelhet tartására. Legoptimálisabb a 10-24 °C közötti érték. Érdekes megfigyelni, hogy egyes halak hogyan görgetik ide-oda a gömböcskéket, vagy ahogy ha a sok megvilágítástól oxigénbuborékokkal telítődő kolónia liftezik a talaj és a vízfelszín között. Társas akváriumokban elöl helyezzük el, bár ezen az áramlás és a halak változtatni fognak. 

Hosszú ideig a Cladophora aegagropila tudományos név volt érvényben nála, s még napjainkban is ez a közismertebb neve, de 2002-es DNS-vizsgálatok alapján visszahelyezték az Aegagropila genusba (eredetileg, leírásakor is ide tartozott). A Cladophora nemzetségtől való különbözőségét igazolja, hogy sejtfala kitint is tartalmaz.

Algapáfrány – Lomariopsis lineata

Elsőre mindenki Monosoleniumnak nézi ezért aztán gyorsan el is fogadták azt a nézetet, hogy ez is egy májmoha féle. 2009-ben aztán egy molekuláris filogenetikai tanulmány megállapította, hogy bizony ez a növény egy páfrány gametofiton (gametofiton: kétszakaszos egyedfejlődési forma. A két szakaszt gametofitonnak és sporofitonnak nevezik. Az előbbi termeli a haploid gamétákat, amik gyakorlatilag az állati ivarsejteknek felelnek meg. Ezek egyesülnek, sporofitont alkotnak. A sporofiton meiózissal (számfelelő osztódás) hozza létre a spórákat, amik a gametofitonokat képzik.) Érdekessége, hogy víz alatt elég ritka ez a növényforma. További DNS vizsgálatok mutatták ki a polypod páfrányokkal való rokonságát és a Lomariopsis nemzetségbe sorolták. A lineata név azonban még mindig nem helytálló, erről viták folynak mivel nem sikerült sporofiton nevelésre bírni e növénykét, így a polypod páfrányokon belül is valószínűleg egy új faj.

Szaporodása szintén apró darabkáiból történik, szinte egy morzsányiból is hatalmas telepeket tud létrehozni. Növekedése, külleme hasonlatos a Monosoleniumhoz, de jobban szemügyre véve látszik, hogy „levelei” jóval kerekdedebbek és hiányzik a hangsúlyos ér. Szinte tölcséres, fodros... Teleppé nőve határozottan kerekdedebb labdaszerű formára terjeszkedik, szinte karfiolszerű lesz, főleg sok fénynél. Jóval tömöttebb telepet alkot a Monosoleniumnál és ezek a telepek igen tartósak, nem szakadnak fel a kötözésről, azokon hónapokig is barnulás nélkül terjeszkednek. Fényszegény helyen ezek a növekedési jegyek természetesen nem ilyen hangsúlyosak, hajtásai megnyúltabbak lesznek és a kerekded forma is inkább a monosoleniumot idézi.
Igénytelenebbnek tűnik számomra a Monosoleniumnál. Bár lassabban nő, viszont szinte fény nélküli helyeken is képes növekedni, telepeket alkotni. Tápanyagra sem kell különösebben figyelmet fordítani. Összességében e növényke jóval dekoratívabb, igénytelenebb (karbantartásra is) mint a Monosolenium. Labdacs formája miatt jóval dekoratívabb is jól megvilágított helyeken, de fényszegény, low-tech akváriumokban is bátran használható, barnulás, felszakadás nélkül. Mindkét növény azon kívül, hogy szép és könnyen tartható, érdekes is, mert a növényi törzsfejlődés egy nagyon korai szakaszába kalauzolnak el bennünket, hiszen a mohák és páfrányok a legősibb növényeink közé tartoznak.

Forrás: http://diszhal.info/novenyek/Cladophora_aegagropila.php

https://akvaristalexikon.hu/akvariumi-novenyek/mersekelt-egovi-novenyek/aegagropila-linnaei.html
http://www.akvarista.hu/blogok/3662-moha-es-pafrany-monosolenium2

Neocaridina Davidi

A növényes akváriumokban – népszerűségüknek köszönhetően – állandó vendégek a szebbnél-szebb színekben pompázó garnélák. Sőt, külön garnélás akváriumokkal is gyakorta találkozni, elsősorban a nanoakvarisztika rajongói között. Egy-egy ilyen apró világ, egészen elképesztő látványt nyújt, amelyhez az apró garnélák nagyban hozzájárulnak.

A szépségük mellett nagyon hasznos lakói is az akváriumoknak, mivel folyamatos tisztogató munkájukkal elévülhetetlen a szerepük az algák visszaszorítását illetően. Nem csupán az algák –egy részét – fogyasztják, hanem azokat az elhalt, leszakadt levéldarabkákat, illetve elhullott állatokat, amiknek a bomlása ammóniához, ezáltal pedig az algák megjelenéséhez vezetne.

Garnéla és garnéla között – még ha külsőre nem is feltétlenül – óriási különbség lehet. Itt elsősorban az igényeire gondolok. Egy minimális rendszertani ismeretre szükséged lesz, hogy a megfelelő döntést hozd meg. Megijedni nem kell, első nekifutásra bőven elég annyi, hogy két fajtát (és nem fajt) kell megkülönböztess, illetve felismerj. Ez a két csoport pedig a neocaridina és a caridina. Jelen írásban az előbbivel ismerkedünk meg átfogóan.

Neocaridina Davidi (korábban Neocaridina heteropoda). Bár kutatás igazolja, hogy a korábbi elnevezés téves, egyes kereskedésekben még előfordulhat, hogy így találkozunk vele.

A Neocaridina Davidik számos változata népszerű az akvaristák körében. Ha kezdő garnélatartó vagy, vagy most készülsz első garnéláid beszerzésére, ezt a fajtát javasoljuk. Galériánkból jól látszik, itt is meg fogod találni számításaid, hiszen szebbnél-szebb variánsok jellemzik a fajtát, ráadásul igényeik is lényegesen alacsonyabbak, ezáltal akváriumi tartásuk sem bonyolult. Bármelyik színváltozatot választod, közös jellemzőjük az ellenállóság, szaporításuk könnyű, így viszonylag gyorsan sikerélménnyel gazdagodhatsz ha akváriumi tartásukba fogsz. Bár településenként változó a vezetékes víz minősége, mégis jó eséllyel még csapvízben való tartásuk, sőt, szaporításuk sem okoz majd problémát.

A neocaridina davidik a 8-20 nk összekeménység (illetve 5-15 nk karbonátkeménység) mellett gond nélkül tarthatók, azaz nagy valószínűség szerint nem lesz szükséged vízlágyításra vagy épp visszasózásra, hogy megfelelő életkörülményeket biztosíts, az ebbe a fajtába sorolható garnéláknak. 

Ami az akváriumvíz kémhatását illeti, a 6,5-8,0 Ph tartomány nevezhető optimálisnak, de mint írtam, elég széles a tűréshatára a Neocaridina Davidiknak, így ha valamennyire eltér az akváriumod vize a fent említett tartománytól, nem kell feltétlen lemondj a garnélázásról. A hőmérsékletre sem kimondottan kényesek, de érdemes 18 Celsius foknál magasabb és 27 Celsius foknál alacsonyabb hőmérsékleten tartani őket. Én magam is gondozok fűtés nélküli garnélás akváriumot, mindenféle probléma nélkül. (18 Celsius fok körül előfordulhat, hogy a garnélák tömegesen felkapaszkodnak a hardscape elemek legmagasabb pontjára, hogy a lámpa hője érje őket.)

Fontos, hogy a víz nitrát tartalmára érzékenyek, ezért nem szabad a rendszeres, 20-30%-os vízcserét elhanyagolni.

Előre szólunk, nem lesz könnyű választani az alábbi galériából, hiszen szebbnél-szebb színvariánsokat tenyésztettek ki az évtizedek során az akvaristák. De, hogy miért írjuk, hogy „választani kell?” Miután azonos fajtáról beszélünk – színtől függetlenül – nem ajánlott többféle Neocaridina Davidi variánst együtt tartani, hiszen igen gyorsan összeívnak. Ez pedig azt fogja eredményezni, hogy az újabb generációk fokozatosan elveszítik színeiket és visszatérnek a természetben is gyakran megtalálható átlátszó, ún. „vadas” színhez. Persze a vadas színárnyalat is lehet érdekes, de jellemzően a minél élénkebb színeket keresik az akvaristák, így a színvesztést inkább csalódásként élik meg. (Az alábbi galéria jobbra-balra húzással léptethető.)

Red cherry

Az akvaristák körében a legrégebb óta ismert és tartott törpegarnéla. Tartása és szaporodása talán még a többi davidi variánshoz képest is könnyebb. Ebből a változatból tenyésztették ki a teltebb színű red sakurát. A Red cherry garnélák között is nagyon eltérő egyedeket találunk. A tenyésztők a fakóbb variánsokat low grade red cherry, míg az élénkebb egyedeket high grade red cherry-nek nevezik. Ez az osztályozás egyébként a sakurák között is megvan.

A Red cherry-k lábai áttetszőek és általában a testükön is megfigyelhetők ilyen részek. Ha közelről vizsgáljuk őket vagy egy komolyabb makro objektívvel fotózzuk őket, inkább sűrű piros szemcséket fogunk felfedezni.  A hím példányok kevésbé pirosak, mint a nőstény egyedek.

Red sakura

Ezt a variánst erősebb színezet jellemzi és már nem beszélhetünk a red cherry-nél említett áttetsző, szemcsés felületrő. Azonban fakóbb egyedekkel itt is találkozhatunk. A „vízválasztónak” ezt az áttetsző részt lehet megnevezni. Mind a hímek, mind pedig a nőstények pirosak. A red sakurát nevezik red fire garnélának is. Speciális változata amikor az élénk piros garnéla hátán egy világosabb, enyhén irizáló csík fut végig.

Bloody Mary

Ez egy viszonylag új megnevezés. Ezek a garnélák tényleg a legszebb vörös árnyaltban pompáznak, mely egész testükön megfigyelhető, beleértve a lábaikat is. Az erős, telt szín miatt a petéket is nehéz felfedezni a nőstény állatok hasán. A rendszertani vizsgálatok, érdekes módon nem a red sakurából, hanem a chocholate sakurából származtatják.

A Neocaridinák életmódja

Ezek a törpegarnélák – a halak döntő többségével ellentétben – már egy egészen kicsi, akár 10 literes akváriumban is tarthatók. Minimum 5-10 db-os csapatot érdekes kezdésként telepíteni akik - ha pár apró szabályt, ha betartunk, és elsősorban ügyelünk a vízminőségre – egyre bővülő kolóniát fognak alkotni, hiszen nagyon könnyen szaporíthatók. 

Természetesen, ha egy teljesen új akváriumindításról beszélünk, az „érési”, bejáratási folyamat – amíg a víz „élővé válik, a hasznos baktériumok kellő mennyiségben elszaporodnak – most sem maradhat el. Mindenképpen egy biológiailag már beállt, egyensúlyban lévő akváriumba telepítsük garnélainkat. 

Ami a viselkedésüket illeti, kimondottan békés teremtések. Gyakorlatilag egész nap a biofilmet, az apró törmelékeket, algákat takarítják, egyáltalán nem jellemző rájuk a territoriális viselkedés. Nagyon szeretnek a mohákban „matatni” így a különböző mohafajták „kötelező” elemei egy garnélás akváriumnak. Etetéskor az egész kolónia egy helyen gyűlik össze és egészen addig ott is maradnak, amíg az összes beszórt eleséget el nem takarították. Ez egy kimondottan érdekes látvány. Persze nem azt jelenti, hogy nyugodt szívvel „túletethetünk” egy garnélás akváriumban! 

Ebben a cikkben a Neocaridina Davidira fókuszálunk, így ennek a fajtának a szaporodását járjuk kicsit körbe. Ha belevágsz a garnélázásba és betartod a cikkben leírt pár egyszerű szabályt, valószínűleg viszonylag hamar arra leszel figyelmes, hogy egyik másik garnélád hátán egy nyeregszerű folt jelenik meg. Ez az összefüggőnek tűnő terület, még terméketlen petékből áll. Idővel a nyeregfolt eltűnik, a peték lekerülnek az anyaállat hasára. Érdekes jelenség, amikor a nőstény a hasán levő – idővel jól kivehető – petéket legyezi, hogy oxigéndús vízhez juttassa azokat.

Fontos tudni, hogy ha egy garnéla hasán petéket látsz, még nem feltétlen jelenti azt, hogy rövidesen kis garnélákat fogsz látni az akváriumban, hiszen a nyeregfolt akkor is lekerül az anyaállat hasára, ha nem történik meg azok megtermékenyítése. Ez esetben azonban pár nap alatt elengedi a tojásokat. Ha azonban minden a „terv szerint megy”, akkor pár hét múlva már úszásra képes apróságokat „ráz le” magáról az anyagarnéla, amik kizárólag testméretükben – illetve adott esetben színezetük élénkségében - térnek el a felnőtt példányoktól. Az apróságokat értsük szó szerint, hiszen 2-3 milliméteres élőlényekről beszélünk. Éppen ezért nem árt a kis garnélák számára biztonságossá tenni az akvárium szűrőjét hiszen a legapróbb nyíláson is beszívhatja azokat, ami a halálukhoz vezethet.

Halak mellé telepíthetek garnélákat?

Nagyon gyakori kérdés a különböző akvarisztikai fórumokon, hogy társíthatók-e a garnélák díszhalakkal? Tudni kell, hogy a garnélák és a halak, a tápláléklánc nem azonos szintjén helyezkednek el. A legtöbb hal táplálékként fog tekinteni a garnikra. Természetesen ez nagyban függ az adott hal méretétől, illetve életmódjától. A sügérfélék, vagy pl. a nagyobb testű gurámik vadászni fognak a garnélákra. Kis túlzással mondhatni, hogy amelyik halnak befér a garnéla a szájába, az meg is fogja próbálni elkapni.

A békés természetű – növényevő – halak (pl. algaevő harcsák) vagy tipikusan a kisméretű nanohalak, mint a törperazbórák) gond nélkül társíthatók a garnélákkal. De akkor sem kell feltétlen lemondanunk a garnélázásról, ha olyan halakat tartunk, amik veszélyesek lehetnek a garnéla állományra. Ebben az esetben azonban dús növényzetre és egyéb búvóhelyekre, mohákra lesz szükségünk. Az persze nem zárható ki, hogy egy-egy példány – különösen a nagyon apró méretű, növendék garnéla – a halak prédájává válik, a szaporulat azonban nagy valószínűség szerint meghaladja majd az esetleges veszteséget.

Saját tapasztalatom (Popondetta furcata, azaz villásfarkú kalászhalakkal,és Danio choprai színpompás dániókkal), hogy a betelepítést követő 1-2 napig oda-odakaptak a halak a garnéláknak (egy-egy példány ennek sajnos áldozatul is esett) de utána úgymond „megszokták azok jelenlétét” és teljes mértékben megszűnt az agresszív viselkedés. Onnantól kezdve békésen éltek egymás mellett halak és garnélák. Sőt, nem győztem elajándékozni a szaporulatot a halak jelenléte ellenére.

Mivel etessek?

A garnélák mindenevők, gyakorlatilag bármit elfogadnak, a száraz tápoktól a zöldségekig. Érdemes valamilyen jó minőségű, kimondottan garnéláknak készült tápokat adni állatainknak. A különböző, magas algatartalmú (spirulina) tápokat, illetve friss zöldségeket felváltva adagolni, hogy biztosítsuk a változatos étrendet. A zöldségeknél azonban nagyon figyeljünk, honnan szerezzük be azokat, hiszen adott esetben akár gondot is okozhatnak a zöldségtermesztésben használt permetezőszerek, amiktől egy sima forralással nem tudunk megszabadulni. A zöldségek közül a kígyóuborka és a spenót ami nagy valószínűség szerint nagy sikert fog aratni garnéla kolóniánkban.

Ha a gyári eleségeket preferáljuk, próbáljunk inkább növényi, mintsem állati eredetű tápanyagokat összeválogatni. Ki kell tapasztalni, de nem árt az sem, ha nem „kényeztetjük el” garnéláinkat, hiszen tartásukkal kapcsolatban sok esetben kimondottan cél az akvárium tisztán tartása, az algák növekedésének szabályozása is. Én pl. sosem adok a hét minden napján eleséget a garnéláknak, így a „pihenőnapokon” nincs mit tenniük, mint az akváriumban fellelhető táplálékokat (algakezdemények, elhullott levéltörmelék, biofilm) felkutatni. Az akvakertészek talán kevésbé, de a biotóp akváriumok szerelmesei vagy a garnélatenyésztők akváriumaiban jó eséllyel láthatóak különböző falevelek, mintha csak egy őszi sétán volnánk az erdőben.

Ennek egyrészt az étrend változatosabbá tétele az oka, hiszen a leveleket előszeretettel csupaszítják le a garnélák, egészen az erezetig. De legalább ennyire fontos egészségügyi okai is vannak a levelek akváriumi alkalmazásának. A szárított levelekből ugyanis tannin (más néven csersav) és huminsavak oldódnak ki, amiknek antibakteriális és antimikotikus (gombásodás elleni) hatása van, valamint az akváriumvíz PH értékét is csökkentik.

Az ilyen közeg elősegíti az ívást és csökkenti a stresszt. Jó ha tudjuk, hogy ezek a kioldódó savak – jó eséllyel – erősen elszínezik a vizet. A sötétbarnától az aranysárgáig terjedő skálán mozog ez a fajta elszíneződés. Ez sok akvakertészt elriaszt a levelek használatától. Sokan ugyanis a teljesen kristálytiszta hatást próbálják elérni, amikor gyakorlatilag csak a felszín fodrozódása miatt érzékeljük, hogy van víz az akváriumban.

Forrás: http://www.aqualine-aquarium.com/amit-a-garnelatartasrol-tudnod-kell-mielott-belevagsz/

Akváriumok csigái

Planorbella duryi (Postakürt csiga)

Előfordul piros, fekete, barna, kék, rózsaszín és tarka színekben. Inkább a melegebb, 24-28°C-os vizet szereti. Nem szabad túlságosan lágy vízben tartani. Ez a csiga mindenevő, de leginkább a növényi táplálékot kedveli. Elpusztít minden fajta elhalt növénymaradékot és ételmaradékot az aljzatról. Ha túl sokat rakunk egy kis helyre, akkor a kevés táplálék miatt előfordulhat, hogy a növényeket kezdi megenni, de az a veszély is fennáll, hogy a hal- vagy a csigapetéket eszi meg. Váltivarú csiga. Így egyszer lehet hím, másszor nőstény. Megfelelő körülmények és bőséges táplálék esetén gyorsan elszaporodik. Petéit kocsonyás csomókban rakja le, hímnős. Rossz hírével ellentétben növényrágásra ritkán vetemedik, legfeljebb a nagyon finom levelű hínárokat kóstolja meg. Előszeretettel fogyasztja a haltápot és a forrázott zöldségeket. A vad változat egyszerű barna színű, de akváriumban tenyésztik vörös, rózsaszín és kék változatát is. A fiatal állatok házán sötét foltok figyelhetőek meg, de a világos változatoknál ez hiányozhat. Gyakorlatilag bármilyen vízminőségű akváriumban képes élni és szaporodni, a vegyszerekre azonban érzékeny. Eredeti élőhelye az Amerikai kontinens, de kivadulva sok helyen elterjedt, például a Hévízi tóban is megtalálható. A vízminőségre nem érzékeny, jól bírja a magasabb nitrátszintet, kemény és lágy vízben is tartható, trópusi és hidegvízi akváriumban is jól érzi magát.

Haitia acuta (Hólyagcsiga)

Apró, barna, csepp alakú csiga. Képes megnőni 1 centisre is, de akváriumban 3-4 mm-nél ritkán nő nagyobbra. Háza balra csavarodik. Ezt úgy kell nézni, hogy a csúcs felül, a szájadék alul legyen, ilyen helyzetben a szájadék a csiga bal oldalán van. A csigafajok döntő többsége jobbra csavarodik. Szerény kinézete miatt nem szokták szándékosan telepíteni ezt a fajt, mégis szinte minden akváriumban jelen van. Könnyen bekerül új növényekkel, rendkívül ellenálló a rossz vízminőséggel és a szélsőséges hőmérséklettel szemben, jól bírja a lágy vizet. Ritkán szaporodik túl, kárt egyáltalán nem okoz. Korhadó növényeket, felületi algákat és állati maradványokat fogyaszt. Hímnős, petéit kis zselés csomókba rakja. Eredetileg a mediterráneumból származik, de az akváriumok közvetítésével az egész világon elterjedt.

Melanoides tuberculata (Maláj tornyoscsiga)

Kedvelt talajlakó csiga. Két-három centisre nő meg, háza csúcsos, keskeny, héjfedője van. Kopoltyúval lélegzik. Két színváltozata gyakori, az egyik világos alapon barna foltos, a másik egyenletes fekete vagy sötétszürke. A talajba befúródva él, így maga a csiga ritkán van szem előtt, inkább csak a talajfelszín rendszeres átalakulása jelzi a jelenlétét. A talaj átmozgatása adja a faj népszerűségét, mivel így megakadályozza a talaj betömörödését, és ezzel az oxigénmentes zónák kialakulását. Egyes esetekben a vízminőség leromlásakor a csigák előmásztak a talajból és az üvegen felfelé indultak. Ez mindenképpen problémát jelez, de a csigák nem mindig reagálnak így, ezért biztos előrejelzésre alkalmatlanok. A tornyoscsiga a talajra hullott törmelékkel táplálkozik. A halak túletetése a tornyoscsigák túlszaporodását okozza.A lágy, savas víz árt a héjuknak, a ház vége kifehéredik és letöredezik. Tartható enyhén sós brakkvízben is. A réz alapú csigairtókkal és gyógyszerekkel szemben ellenálló, a csigaevő csiga vagy a csíkfélék közé tartozó halak viszont elbánnak vele. Dél-Ázsiából származik. Váltivarú, a nőstények képesek szűznemzéssel szaporodni. Az utódok elevenen jönnek a világra. A csigákat átvilágítva a hímeket az 5-6. kanyarulatnál átlátszó vöröses herékről, a nőstényeket a zöldes petefészekről ismerhetjük fel.

Anentome helena (Csigaevő csiga)

A csigaevő csiga háza sárgás színű, amin sötétbarna spirális csíkok futnak. Háza erősen bordázott. A csiga teste szürkés-zöld. Könnyen tarthatóak akváriumban, általában a homokos aljzatba ássák be magukat. Az akvaristák körében egyre népszerűbbek, mert nagyon dekoratívak és jól kordában tartják a többi kistestű csigát. A csigaevő csigák nem hermafroditák, tehát szaporodásukhoz kell nőstény és hím is, ezért célszerű többet tartani belőlük, hogy biztosan legyen mindkét nemből. Ezek a csigák könnyen szaporíthatóak, csak nagyon kevés petét raknak, és gyakran azt is megeszi a többi akváriumlakó. Szaporodáskor általában az aljzaton összetapadnak, ami órákig is eltarthat, és ilyenkor gyakran több csiga is összetapad. A petéiket egyesével rakják le általában valamilyen keményebb tereptárgyra. A peték csak nagyon lassan kelnek ki, és ezután a kiscsigák beássák magukat a homokba, akár több hónapra is.

Forrás: https://akvaguru.hu/index.php?mit=224

Nano halak

Otocinclus sp. (Törpe szívóharcsa) 

O. macrospilus, O. vittatus, O. affinis

A kisméretű akváriumok népszerű algaevője. Legtöbbször Otocinclus affinis néven találkozhatunk ezekkel a halakkal, valójában viszont 2-3 másik fajt lehet megtalálni ezen a néven, az igazi affinist pedig egyáltalán nem. A különböző Otocinclus fajokat nehéz megkülönböztetni. A hazai kínálatban az O. macrospilus és az O. vittatus a leggyakoribb.
Az Otocinclusok társas halak, minumum 5 példányt ajánlott tartani belőlük. A természetben nagyméretű rajokban élnek, akváriumban már 5 példány is magabiztosan és aktívan lakja be a környezetét. Sok más algaevővel ellentétben nappal is aktívak. Az Otocinclusok teljesen békések. A vízminőségre és az oxigéntartalomra érzékeny halak. Csak erős biológiai szűrés mellett tarthatóak. A CO2 adagoláshoz fokozatosan hozzászoktathatóak, de nem viselik jól. Kedveli az erős vízáramlást, ezért gyakran láthatjuk a szűrő közelében. Társas akváriumba jó helye lehet eme kis halnak, csak vigyázzunk, hogy ne társítsuk agresszív halak mellé, vagy olyanokkal, melyek kis mérete miatt eleségnek tekintik. Gyors mozgása miatt néha zavarhatja a lomhább halakat. Hasznosnak azért mondható, mert nagyon sokféle algát ”lelegel”, szorgalmas munkások. A többi algaevővel ellentétben nem szükséges faanyag az akváriumukba, enélkül is egészséges az emésztésük. Ez a harcsa főként növényi eredetű táplálékot fogyaszt, de megeszi az élő tubifexet, és más haltápot is. Algák közül a legtöbb fajtát megeszi, még a harcsák közt ritkán kedvelt ecsetalgát is, de időnként kedveskedhetünk neki forrázott zöldségfélékkel is. A magas fehérjetartalmú tápokhoz is vonzódnak, ilyet viszont csak alkalmilag szabad nekik adni. A hím 3-4 cm maximum, a nőstény teltebb és nagyobb, 4-5 cm. A bolti Otocinclusok szinte mindig vadbefogásból származnak. A hosszú szállítás alatt általában egyáltalán nem etetik a halakat. Ilyenkor a bélrendszerükben élő baktériumok éhenhalhatnak. Ezek nélkül a halak nem képesek rendesen megemészteni az algákat, így egy kiéheztetett Oto gyakorlatilag halálra van ítélve. Csak jól táplált, élénk Otocinclust vásároljunk. Sajnos a fentiek miatt még így is nagy az elhullási arány az új halak között. A fiatalabb egyedek igen nehezen tűrik a környezetváltozást, úgyhogy gondoskodjunk számukra megfelelő, stresszmentes élettérről, sok búvóhelyről és sok növényről. Élethosszuk elérheti akár az 5 évet is.

Corydoras pygmaeus (Törpe páncélosharcsa)

A legkisebb, akváriumban tartott páncélosharcsafaj. Teste sárgásszürke, nagy, sötét szemgyűrűvel, a faroktőn sötét folttal. Úszóhólyagjuk, ellentétben a többi Corydoras fajjal, alkalmassá teszi őket a lebegő úszásra. Tartásához 21-26°C hőmérsékletű, kis társas akvárium is tökéletesen megfelel, bár szépsége csak akkor érvényesül, ha kis csapatot tartunk. Szívesen fogyaszt minden apró, élő eleséget. Az ivarok megkülönböztetése könnyű, a nőstény nagyobb, a hím hátúszója magasabb.

Corydoras hastatus (Sarlófoltos páncélosharcsa)

Ügyeljünk rá, hogy csapathal. A vízzel szemben nem támasztanak különösebb igényeket, szeretik a tiszta vizet. Nevelhetjük őket társas akváriumban is, de ilyenkor figyelembe kell venni csekély testnagyságukat. Törpe razbórákkal, lazacokkal, neonhalakkal, törpe elevenszülőkkel társíthatók. Figyeljünk vásárláskor arra, hogy ezek a kis halacskák is csapathalak, ezért legalább 6-8 darabot szerezzünk be. Az ivarok megkülönböztetése már fiatal korukban is könnyű, mert a hímek világító sárgászöld színűek. Érdekes tulajdonsága e fajnak, hogy csak ők képesek - a Corydoras fajok közül a "lebegőúszásra". Ez azt jelenti, hogy egy helyben, mozdulatlanul tudnak állni a víz középső régiójában. 

Poecilia reticulata (Szivárványos guppi)

Eredeti vad formájukban a nőstények szürkék átlátszó úszókkal, hímjeik nem rendelkeznek a tenyészformák pompás, erőteljesen módosult úszóival, ehelyett farokúszójuk vagy átlátszó, vagy karddal rendelkezik, viszont testük tarkán mintázott, egy állományban nincs két egyforma egyed. A nőstények 4–5 cm hosszúak, de kivételesen jó tartási körülmények mellett akár 8 cm-esre is megnőhetnek. A hímek tarkák, 3–4 cm hosszúak. Manapság már a legtöbb tenyésztörzs nőstényeinek farokúszója is tarkázott, de nem olyan élénk színű, mint a hímeké.

Mindenevők, apró ízeltlábúakat, férgeket, elpusztult élőlények korhadékát és algabevonatokat is fogyasztanak. Mivel kiváló szúnyoglárvairtó, sokan ragadozónak tartják a guppit, pedig előszeretettel fogyaszt algákat is, sőt az akváriumba telepített élő növényekben is kárt tehet. Elfogadják a száraz lemezes eleséget, a szárított szúnyoglárvát, de természetesen az élő táplálékot sem vetik meg (tubifex, szúnyoglárva, vízibolha). Átlagos élettartamuk 1-3 év. Közepesen kemény, semleges kémhatású, 20-26 °C hőmérsékletű vizet kedvelnek. Igazi szépségük sűrűn beültetett akváriumban érvényesül leginkább. Magas egyedsűrűségnél gyakori az utódkannibalizmus.

A legelterjedtebb akváriumi halak egyike, tenyésztése az akvarisztika külön ágazata. Az egyik legszívósabb, legkönnyebben tartható trópusi halfaj, az Ázsiai halfarmokról importált példányok azonban más halfarmokon nevelt elevenszülőkhöz hasonlóan gyógyszerekre rezisztens és súlyos betegségeket hordozhatnak és idő előtt elpusztulnak, vagy otthoni állományunkat fertőzhetik le, ezért érdemes őket tenyésztőtől beszerezni.

Poecilia wingei (Endler fogasponty)

Bár alig pár éve fedezték fel a fajt, már számtalan színváltozata elérhető. Eleinte a szivárványos guppi alfajának tartották, mivel könnyen kereszteződnek, végül azonban önálló fajként sorolták be. A szivárványoshoz képest jóval kisebb termetű, igazi nanohal, és magasabb hőmérsékleten is jól érzi magát. Szereti, ha a tápláléka tartalmaz növényi összetevőket is. Küllemre a szivárványos guppi vad alakjára emlékeztetnek, viszont azoknál kisebbek, illetve hímjeik faroknyele a guppikkal ellentétben a hátúszó mögött hirtelen elvékonyodó, ezen kívül színeik is irizálóbbak. A hátúszó tipikusan lekerekített, a farokúszó esetleges kardjai nem nyúlnak meg mint a guppik esetében. Nőstényeik egyszerű szürkék, nagyobbak a hímnél.Kifejezett rajmozgást nem mutat, azonban igen aktív és látványos hal, ami kisebb és nagyobb akváriumokba is jól beilleszthető. Bár kis méretéből nem gondolnánk, erőteljes úszó, a komolyabb áramlás sem probléma neki. A kemény vizet kedveli, ezért a csapvizes akváriumokba praktikus választás. A hímek kisebbek, karcsúak, színesek, a nőstények egyszínűek, hastájékon vaskosabbak és nagyobbak. Kifejezetten könnyen szaporodik, akár társas akváriumban is. Ha bőséges növényzetünk van, akkor az ivadék egy része mindenféle beavatkozás nélkül sikeresen felnő. Ha szeretnénk nagyobb mennyiségben szaporítani őket, akkor érdemes a nőstényeket elkülöníteni szülés előtt.

Heterandria formosa (Törpe fogasponty)

Az akváriumban gondozott halfajok legkisebbje. A törzs alapszíne barna, a has felé világosodó. A test hossztengelye mentén sötét csík látható, amelyhez derékszögben kilenc harántcsík csatlakozik A hát és a farok alatti úszó tövét egy-egy fekete folt díszíti. Csak hasonló nagyságú halfajokkal tartsuk együtt. Akváriumi tartásánál, amivel együtt gyakran tenyésztése is jár, ügyeljünk arra, hogy mindig több hímet tartsunk, mint nőstényt, a sikeres szaporítás érdekében. Más elevenszülőkkel ellentétben szakaszosan szaporodik. A nőstény két héten keresztül naponta 1-2 ivadékot szül, összesen 25-30 db-ot egy-egy ciklusban. Egy sűrűn beültetett, beállt biológiájú akváriumban külön gondoskodás mellett is felnő a kishalak egy része. Létezik arany színű tenyészváltozata is. Mikropredátor. Az akvárium növényzetében kutat apró élőlények után. Elfogyasztja a kellemetlen albérlőket, például a planáriákat, fonálférgeket és a kagylósrákokat. A garnélák utódait is megtizedeli, ezért drága vagy lassan szaporodó fajokkal ne társítsuk. Az apró élő eleséget meghálálja, a gyári tápokkal szemben nem válogatós.

Neoheterandria elegans (Elegáns fogaspontyocska)

Az Elegáns törpefogaspontyocska a természetben nagyon ritka. A hal testének első fele inkább zöldes-barna színű, de a hátsó részen gyönyörű tigris mintázatú, fekete és arany függőleges csíkok borítják. A hátúszó alatti csík megvastagodott, szinte ék alakú és körülötte arany színű. Egyes egyedeknél ez vörös, vagy sötétbarna színű. A páratlan úszók gyarkran sötét barna vagy arany színűek és a széleiken kékek. Kedvelik a melegebb vizet, ezért figyeljünk, hogy akváriumukban ne csőkkenjen a vízhőmérséklet 24 °C alá, ezenkívül ellentétben sok elevenszülővel jól bírják a lágyabb vizet is.

A hímeknek módosult farok alatti úszója, ún gonopodiuma van, ezenkívűl színezetük élénkebb és testük rövidebb és karcsúbb, mint a nőstényeké. A tenyészhalaknak ívás előtt adjunk jó minőségű élő eleségeket és akkor a szaporodással nem lesz problémánk. A nőstény 1 hónapos periódus alatt 3-4 naponta hoz világra 1-4 utódot. Az ivadékok viszonylag kicsik, testük 2-3 mm hosszú, etetésük papucsállatkával, vagy más nagyon apró élő eleséggel megoldható. A szülők ritkán eszik meg a kicsiket.

Hyphessobrycon amandae (Parázslazac)

Kistestű, békés és látványos halacska, ami képes alkalmazkodni a középkemény csapvízhez is.  A kis termetű csapathalak igen közkedveltek az akvaristák körében, mivel kisebb méretű akváriumokban is látványosak élénk piros színezetükkel. A halak színe nagyban függ a táplálék minőségétől, a víz kémhatásától és a halak származásától is. Színezete erősen hangulatfüggő, lehet világos piros, vagy narancssárga, és vörös. A jó kondíciójú példányok színe élénk narancsos-piros. A has alatti úszó áttetsző, akárcsak a farkúszó vége. A hátúszón, amely mindig feszesen áll, egy sötét folt látható. A többi úszója gyengén vörös, még a kis zsírúszója is. A nőstények hasi oldala világosabb. A hímek színe mély rézvörös, míg a nőstények fakóbbak. Kedveli a lágyabb, savas vizet, itt színei is szebbek. Könnyen tartható, de ügyeljünk arra, hogy minimum 6-10 egyed legyen az akváriumban, hogy ne váljanak ijedőssé. A gyengén áramló part menti vizeket szereti. Akváriumába telepítsünk dús növényzetet, dekoráljuk faágakkal és levelekkel. Eredeti élőhelyén fekete vízben fordul elő, ezt imitálhatjuk tőzegkivonattal, de nélküle is egészséges marad, ha gondoskodunk a tiszta, bomlástermékektől mentes vízről. Optimálisan lágy, savas vízben érzi magát, lúgos környezetben színei megfakulnak. Kistestű békés fajokkal jól társítható. Mindenevő, kis mérete miatt apró szemű eleséget igényel. Az ideális szín eléréséhez fontos a jó minőségű táplálék, a vörös cyclops jót tesz a színezetének.

Axelrodia riesei (Rubin tetra)

Viszonylag új faj az akvarisztikában, így egyelőre keveset tudunk róla. Apró termetével és élénk piros színével minden bizonnyal nagy jövő vár rá. Megjelenésében hasonlít a parázslazacra, színei azonban sokkal erősebbek. High-tech akváriumba, de legalábbis lágyított vízbe és kiváló szűréshez illő faj, ami kedveli a sötét talajt és a dús vegetációt. Kistestű, békés rajhal, ami annál jobban érzi magát, minél többen vannak. Alapvetően problémamentes akváriumlakó, túl nagy vagy agresszív halakat ne társítsunk mellé. Mikropredátor, de pici szája miatt csak egészen apró gerincteleneket fogyaszt, például Cyclopsot és Daphniát. Apró szemű tápokkal is etethetjük, a Cyclopsot tartalmazók kifejezetten jót tesznek a színének.

Danio margaritatus (Gyöngy dánió)

Ezt a gyönyörű halacskát 2006-ban fedezték fel. Népszerűsége azóta rohamosan növekszik. Közkedveltségét kis méretének, sebes mozgásának és gyönyörű színezetének köszönheti. Pályafutását rögtön azzal kezdte, hogy tévesen a razbórák közé sorolták be. Így kapta a Galaxy Rasbora – Microrasbora sp. nevet. Hamarosan rájöttek azonban, hogy őkelme a dániókhoz tartozik és ezért Celestial Pearl Danio – Celestichthys margaritatus-re keresztelték. Viselkedésükben le sem tagadhatják dánió mivoltukat. A mérete kifejletten sem haladja meg a 3-4 centimétert. Ezért nem érdemes nagyobb termetű agresszívabb halakkal együtt tartani, mert félő, hogy felfalják őket. Kedveli a hűvösebb, keményebb, semleges kémhatású vizet.

Danio erythromicron (Kéksávos törpedánió)

Igazi újdonság a hazai akvaristák körében ez a színpompás razbóra. Ugyan a fajt már 1918-ban leírták, mégis 60 évig egyáltalán nem akavrizálták be és a mai napig is ritkaságnak számít. Teste rózsaszín és narancs színekben pompázik, melyet akár 15 kék csík keresztezhet. A hímek uszonya vöröses narancssárga, míg a nőstényeké átlátszó. A jó körülmények közt tartott halak izzó színekben pompáznak. Akár csak a Galaxy razbóra, úgy a Danio erythromicron is Mianmar területéről az Inle Lake-ből származik. A félkemény 5-10 nK keménységű vizet és a 7,2-7,4 közötti pH-t kedvelik. Ilyen paraméterek között, minden további nélkül szaporíthatók is. Csapathalak, ezért javasolt minimum 6 db hal együtt tartása.

Neochela dadiburjori (Kéköves pisztrángdánió)

Laubuca dadiburjori és Chela dadiburjori néven is őt találjuk. Egyedi táncukkal, élénk érdeklődőd viselkedésükkel, gyönyörű színezetével elvarázsolják a szemlélőt. Az eleségben nem válogatósak, de a minőségi eleség jelentősen javítja színezetüket, kondíciójukat. Más fajokkal is békések. Csapatban (minimum 6 db) mutatják meg igazi szépségüket. Kicsi, felső szájállású pontyféle. A baltahasú pontyfélékkel áll közeli rokonságban (Chela sp.), a faj a dániók legközelebbi rokona, a núriák mellett. Alapszínezete citromsárga, ami az úszók töveire is rálóg. Hasa fehéren kiviláglik, és háta esetleg halványan zöldesebb is lehet. Oldalvonala mentén egy markáns irizáló türkizkék sáv húzódik, ami nagyon attraktívvá teszi.

Könnyen tartható, kezdőknek is kiválóan alkalmas kis halacska. Mindenképpen 6-8 egyedet gondozzunk, mert szigorúan rajhal. Nyílt víztér szükségeltetik neki az úszáshoz, a vízfelszín közelében mozog. Alsóbb régiókban dúsan növényesíthetünk, és a háttér mentén például egy Vallisneria-sort is ültethetünk. Az oxigéndús, jól áramló és mozgó, kristálytiszta vizet kedveli, de átlagos szűréssel is megelégszik, ha a vizének 15-20%-át rendszeresen kicseréljük. Nem kell megijedni, nem nehéz egyáltalán gondozása, nem adja fel olyan könnyedén. Társításánál ügyeljünk arra, hogy ne kerüljenek mellé olyan fajok, melyek jóval nagyobbak nála, kárt tehetnek benne vagy méretükkel egyáltalán csak félelemben tartsák. Kisebb díszmárnák, dániók, razbórák, törpegurámik és párduccsíkok kiváló biotóp társai, de akár törpe kalászhalakkal is egybekerülhet. Ha nem biotópban tartjuk, akkor leginkább pontylazacok, kisebb testű harcsák felelnek meg mellé. Etetése sem problémás semmilyen szinten, mivel elfogadja a jó minőségű száraz eledeleket, bár kondíciójának és szépségének megtartásához szükségeltetik néha fagyasztott és élő eleségek etetése egyaránt, amiket nagy örömmel fogad.

Danio choprai (Színpompás dánió, Izzófényű dánió)

A galaxy razbórához hasonlóan, szintén Dél-Kelet Ázsiából származik. Egészen pontosan Mianmarból, akárcsak a 2006-ban felfedezett Galaxy. Hasonlóan a galaxyhoz, az ő rendszertani besorolásuk sem ment könnyen. Rengeteg hasonló, de mégis más fajba tartozó dánió honos a környéken. Ezek gatyába rázása a 2009-es év elejére fejeződött be. Az utóbbi néhány évben kezdték el felfedezni, hogy milyen jól tarthatók akváriumban. Azóta sok akvaristának lett nagy kedvence ez a hal. A dániókra oly jellemző sebes mozgás rájuk fokozottan jellemző. Nincs egy pillanat, hogy megállnának. Pillanatok alatt megtöltenek élettel bármilyen akváriumot. Szeretnek a vízfelszín közelében úszkálni. Eredeti élőhelyükön a vízre pottyant apró bogarakat, lárvákat vadásszák le. Jó minőségű, vízen lebegő eleséggel tarthatjuk őket. Minimum 8-10 darabot tartsunk, hogy a domináns hím agresszivitása kellőképp megosztódjon. Az állandó pózolás és kergetőzés garantált. Fokozott mozgásigénye miatt legalább 40-50 liter a minimum akváriumméret. Elég ugrálósak, ezért a medencéjüket érdemes lefedni. Számtalan gyönyörű szín megtalálható ezen a karcsú, mozgékony kistestű dánión. Az olívazöld testen piros, vagy narancssárga csík húzódik vízszintesen. Alatta kékes függőleges csikokat lehet felfedezni. A hát vonalán egy skarlátvörös fényes sáv fut végig, mely erős fényben szinte világít. Úszói ezüstös-kék színűek, a hát- és farok alatti úszók széle sárga, míg farokúszó szélein ugyancsak sárga csíkok húzódnak. Hasi része kékes. Általában a víz felső rétegeiben mozog és táplálkozik. Az apró granulátumeleséget szívesen fogysztja. Színeit felerősíthetjük fagyasztott, vagy szárított cyclops-al. Viselkedésük hasonló a többi dánió fajéhoz. A hímek hiererchikus viszonyt alakítanak ki egymás közt, ezért érdemes nagyobb csapatot tartani, hogy a domináns hím figyelme többfelé oszoljon. A kifejlett nőstények hasa teltebb, kevésbé színesek és egy kicsit nagyobbak a hímeknél. Ez különösen a szaporodáskor figyelhető meg, amikor a hímek színezete felerősödik.

Brachydanio nigrofasciatus (Pettyesúszójú dánió)

Észak-Mianmar (régebben Burma) trópusi folyóiban őshonos, de az akvaristák világszerte sikeresen tartják és szaporítják. Falánk, mindenevő, békés rajhal. Legfeljebb 3-4 centiméteres testhosszával egyike a legkisebb dánióknak. Áramvonalas teste a hasi tájékon fehér, a hát felé egyre sötétedő olajbarna. Oldalán a kopoltyútól a farokúszóig fehér sáv húzódik, melyet a farokúszón is folytatódó két acélkék csík szegélyez. Az alsó kék csík alatt egy szintén acélkék pöttysor látható; a faj a magyar nevét uis innen kapta. A foltok a nőstényeknél csak részben, míg a hímeknél teljesen kiterjednek a farok alatti úszóra is. Mellúszói kivételével úszói sárgák; a has és farok alatti úszók a hátúszóval egyetemben fehérrel szegettek. Az ikrával telt nőstény hastájéka sárgás árnyalatú, míg a jóval kecsesebb hímé világos-narancsszínű. Kedveli a semleges kémhatású (pH 6,5 - 7,0), melegebb (24–28 °C) vizet. A víz keménységére nem érzékeny (4–15 nk°), szereti a növényekkel dúsan beültetett akváriumot, de megfelelő szabad úszóteret is biztosítanunk kell számára. A többi dániófajhoz hasonlóan békés rajhal, így minimum 6 példányt tartsunk belőle.

Brachydanio tinwini (Aranygyűrűs dánió)

Az Észak-Burmai Myitkyina körzet patakjaiban őshonos, akár a Danio choprai. Patakok, kisebb folyók lassabban mozgó, de oxigénnel jól állatott partközeli részeiben él. 2003-ban jelent meg a díszhalas boltokbanm, Tin Win Burmai díszhalgyűjtő és exportőr munkásságának köszönhetően, róla nevezték el a halat 2009-ben, amikor végre leírták tudományosan és korábban ismeretlen új fajnak bizonyult. A sűrű növényzetet és a visszafogott ármalást kedveli. A sötét talaj kiemeli a színét. Szeretnek ugrani, csak jól lefedett akváriumban tartsuk. Békés rajhal, hasonló vízigényű nanohalakkal társítható. Mindenevő. Apró élő és fagyasztott eleségek, nano tápok.

Danio rerio (Zebradánió)

Kelet-Indiából származik. Közkedvelt akváriumi halként mindenfelé tartják. Körülbelül 6 centiméter hosszúra nő. Különböző színezetű és úszójú fajtái ismertek. Háta olajbarna, oldala és hasa sárgásfehér. Törzsén a kopoltyúfedőtől a farkúszó végéig négy sötét acélkék csík húzódik; a farok alatti úszó is csíkos. Kék csíkjaik között a hímek karcsú, narancssárga csíkokat hordanak, a nőstények ezüstös csíkjai teltebbek, kevésbé élénkek. Mintegy öt évig él eredeti élőhelyén álló, illetve lassan folyó vizekben. Mindenevő, akár a többi dánió. A számára ideális víz semleges kémhatású, keménysége 5–19 dGH, hőmérséklete 18–24°C.

Békés hal; az akváriumban más fajokkal jól megfér. Kedvelt és mutatós faj, állandóan a víz felső rétegeiben úszik; nagyon fontos tudnivaló, hogy rajban kell tartani, ami minimum 6-8 egyedet jelentsen. A viszonylag hűvösebb vizet is jól bírja, sőt, nagyon melegben nem is célszerű huzamosan tartani. Ugrálós, medencéjüket mindenképpen takarjuk. Kezdők egyik legáltalánosabb díszhala, igénytelennek mondható, tartási körülményeinek széles skáláját jól tolerálja. Teljesen békés halak, remekül társíthatóak, vegyes társas akváriumokba is kitűnő választást jelentenek!

Medencéjük otthonos berendezésére érdekében ültessünk növényeket, de hagyjunk elég kiúszóteret halainknak, kövekkel és ágakkal természetesen dekorálhatunk. Vízcseréket persze itt is tartani kell, hisz attól még, hogy sok mindent kibír, nem kell a halakat rossz körülmények között, például feldúsult nitráttartalmú vízben tartani. Nagyon szeretnek az áramlatokban fickándozni, ezért erősebb teljesítményre is báran kapcsolhatjuk szűrőnket!A zebradánió az igen egyszerű szaporításának és gyors növekedésének (az egysejtes állapottól a lárvaalakig tartó fejlődése körülbelül három napig tart), valamint a könnyen megfigyelhető és manipulálható embrióállapotának köszönhetően elterjedt és hasznos modellorganizmusa a gerincesek kutatásának. A genetikusok számára a zebradánió egy kitűnő vizsgálati alany, számos laboratóriumban ma már a patkányok és egerek helyett használják. Azon kevés fajok közé tartozik, amelyeket kísérleti célból az űrbe is felvittek. A nagy érdeklődésnek köszönhetően az első organizmusok egyike, melynek a teljes genomját azonosítják.

Leopárddániót a tudomány per pillanat a zebradánió mutálódott variánsának, alfajának tekinti, épp ezért tartása és tenyésztése teljes egészében megegyezik a zebradánióéval.

Trigonostigma heteromorpha (Ékfoltos razbóra)

Az ékfoltos razbóra azonnal felismerhető az oldalán elhelyezkedő, a faroknyélen elvékonyodó, háromszög alakú, kékesfekete foltjáról. Hátoldalának színe olívazöld, lentebb ezüstös árnyalatú. Az ivarérett hímek ékfoltjának elülső széle egyenesebb, a hátulsó csúcsa pedig hegyesebb szögbe keskenyedik el; a nőstények eléggé teltek. Nagyon békés rajhalak, kiváló választás! Színeik egyszerűek, mégis lenyűgöző, elegáns halacskák! Nem véletlen töretlen népszerűsége az akvarisztikában! A fajból gondozzunk legalább 6, de inkább 8 egyedet. Teljesen békések, így minden olyan díszhallal társíthatjuk őket, melyek nem jelentenek rá veszélyt. Egy délkelet-ázsiai biotópba az egyik lehető legjobb választás, dániók, más razbórák, díszmárnák, talajlakó márnák és csíkfélék, gurámik kitűnő társhala lehet. Vegyes társas akváriumok szintén igen gyakran látott lakója e kis halacska, elevenszülők, békésebb törpesügérek, vértesharcsák, pontylazacok és szivárványhalak mellett is tökéletes. Közkedvelt faj, ami gyakorlatilag minden díszállatüzletben beszerezhető! Kezdők kitűnő választása a faj, hisz különösebb igényeket nem támaszt tartójával szemben, legalábbis olyanokat nem, amit egy kezdő akvarista ne tudna biztosítani. Átlagos szűrésű és oxigénellátottságú akváriumban már jól érzi magát, bár egy alaposan megszűrt, oxigéndús akváriumban színei is csillogóak lesznek. A rendszeres vízcserékre ügyeljünk, mert az elnitrátosodott vizet azért ő sem kedveli! A sűrű növényzetben búvóhelyeket találhat magának, de némi kiúszótérre is szüksége van. Ágakkal, kövekkel remekül dekorálhatunk. A növényeket nem bántja, nem kifejezetten ugrálós, de azért takarjuk le medencéjét. Színeit kiemelhetjük egy árnyasabb medencében, vizét pedig Tebang-levelekkel kezelhetjük. Tartása csapvízben is problémamentes. Mindenféle táplálékot örömmel fogad, a lemezes eledeleket is megeszi. Hogy szépek és erősek legyenek halaink, célszerű őket rendszeresen élő és fagyasztott eledelekkel is megkínálni, mint amilyen a cyclops, artémia, szúnyoglárva, grindál, vízibolha.

Trigonostigma espei (Törpe ékfoltos razbóra)

Az állatok napközben egy zárt rajt alkotnak, őröket állítanak. Amíg a raj egy helyen tartózkodik, vagy egész nyugodtan áll, néhány állat mindig kifele néz, és pontosan megfigyeli a környezetet. Ha megfordulnak, és menekülnek, az egész raj menekülni kezd. Éjszakánként a raj felbomlik, és az állatok egyesével alszanak, általában egy levélre támaszkodva. A Rasbora espei legjobban a Boraras maculatus-szal társítható. A fajt gyakran összekeverik a R. hengeli-vel. Ez azonban kisebb, és átlátszóbb.

Trigonostigma hengeli (Hengel karcsú razbórája)

Kinézete hasonlít közeli rokonaira, de a Trigonostigma heteromorpha (Ékfoltos razbóra) testén található fekete háromszög sokkal nagyobb, míg másik rokona a Trigonostigma espei teste inkább sárgás-vöröses alapszínű, és nincsen narancssárga csík a fekete ék alakú mintázat fölött. Hengel karcsú razbórája ezekkel szemben inkább szürkés-zöldes alapszínű, és a fekete ék alakú minta fölött, és mellette egy narancssárga, ragyogó csík húzódik, ami jól kiemeli a sötét foltot. Az úszóik halványsárgás színűek. Nagyon szívós kis hal, kezdők számára is ajánlható. Rendkívül békés csapathalak, más hasonló igényű halakkal jól tarthatóak egy társas akváriumban. Fontos, hogy legalább 8-10 példányt tartsunk egy csapatban.

Sundadanio axelrodi (Neon razbóra)

A Sundadanio axelrodi őshazája Borneó. Nevét a felfedezésének helyéről a Nagy Sundanda szigetekről kapta. Azóta a környező vizekben több helyen is fellelték. Számos színváltozatot fedeztek fel belőle. Egy nagyon békés, aktív és gyönyörű megjelenésű kis halraj. A faj ideális az növényes akváriumokba, de különleges paramétereket és nagyszerű vízminőséget igényel a boldogulásához, ezért kezdő hobbistáknak nem ajánlott. E halak akváriumi tartásának egyik fő nehézsége szintén a természetes élőhelyükkel függ össze. Például a patakok, amelyekből származnak, nagyon lágy, savas vízzel rendelkeznek, és gyakran rosszul megvilágítottak a partjukon és a partjukon felhalmozódott növényzet miatt. Ez a hal általában sötét vizű patakokban él, amelyek általában ősi mocsarakhoz kapcsolódnak. Ezeken a helyeken a víz színe barna, ami a szerves anyagok bomlásából származó tanninok és más vegyi anyagok felszabadulásának köszönhető. Sajnos a civilizáció erősen veszélyezteti eredeti élőhelyét.

Microdevario kubotai (Zöld törperazbóra)

Igazi újdonság a hazai akvaristák körében ez a színpompás razbóra, a mai napig is ritkaságnak számít ez az  apró termetű.  A jó körülmények közt tartott halak izzó zöld színekben pompáznak. A hal úszói átlátszóak. A természetben 20-50 fős csapatokban élnek, és akváriumban is sokkal jobban érzik magukat nagyobb csapatban, valamint ilyenkor a hímek színezete is intenzívebb, ha több hím is vetélkedik a nőstényekért. Akár csak a Galaxy razbóra, úgy a Microrasbora kubotai is Mianmar területéről az Inle Lake-ből származik. A félkemény 5-10 nK keménységű vizet és a 7,2-7,4 közötti pH-t kedvelik. Ilyen paraméterek között, minden további nélkül szaporíthatók is. 

Microrasbora rubescens (Vörös törperazbóra)

A Microrasbora rubescens egy kicsi, nagyon békés hal, amely más kis halakkal együtt tartható. Az akvárium oldalát és hátterét sűrűn kell beültetni, mert nagyon félénkek. Középen elegendő szabad úszóhelyet kell hagyni. Olyan akváriumot részesít előnyben, ahol a felszín közelében sok szabad tér van, és mélyebben a felszín alatt és az akvárium oldalain sűrű növényzet, amely búvóhelyként szolgálhat. A vörös törperasbóra akár 3 cm hosszúra is megnő, hímek karcsú testűek, míg a nőstények vastagabbak.

Boraras merah (Főnix törperazbóra)

A legkisebb hazánkban is kapható törperazbóra, ritkán nő 1 cm fölé. Erősen igényli a társaságot, minumum 10 fős rajban tartsuk, dús növényzetű akváriumban. Piros színe nem éri el a moszkító razbóra élénkségét, de szintén nagyon mutatós hal. Nem egységes csík, hanem egy nagyobb folt található a teste közepén, irizáló vöröses gyűrűvel körbevéve, aminek lehetnek vékony sávban folytatásai a faroknyél felé. Tartása megegyezik a moszkító razbóráéval, és erre is áll, hogy csak lágy vízben érdemes próbálkozni vele. Bár a nevét egyáltalán nem ismerik és nem is keresik az akvaristák, a kereskedelemben nem ritka, csak szinte mindig félreazonosítva, B. brigittae néven árulják. Tökéletes társítás értékesebb, lágy vizet igénylő garnélákoz, mint például a crystal red garnéla, mivel a kis garnélákat egyáltalán nem veszélyezteti. A csersavas és lágy vizet szereti, ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor inkább válasszunk más fajt.  Akváriumába rakjunk hullott faleveleket, például tölgyet vagy bükköt, vagy a boltokban kapható ketapang mandula levelét. Ez csersavval és lebontó mikroorganizmusokkal gazdagítja a vizet. A kis szemcseméretű gyári tápokat gond nélkül fogyasztja. Kedveli az apró élő és fagyasztott eleséget, mint a Cyclops vagy az Artemia.

Boraras brigittae (Moszkító razbóra)

A legismertebb és legkeresettebb törperazbóra faj. Karcsú, alig 2 centis, élénk piros hal, teste közepén egy kékeszölden irrizáló sáv húzódik. A hímek színe ideális körülmények között egészen telt és élénk vörös, a nőstények némileg halványabbak és vaskosabb testfelépítésűek. Eredetileg zöldsávos törperazbóra néven vált ismertté, ekkor még a B. urophtalmoides-szel egy fajba sorolták. Ma már az angolból átvett moszkító razbóra néven érdemesebb keresni a boltokban. Beszerzésükkor legyünk körültekintőek, mivel a neve alatt több másik fajt is szoktak árulni, sokkal gyakrabban, mint a valódi B. brigittae-t. Rendelni egyáltalán nem ajánlott ezt a fajt, mindig nézzük meg személyesen a halakat vásárlás előtt. A csersavas és lágy vizet szereti, ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor inkább válasszunk más fajt. Ugyan átszoktatható és tartható középkemény csapvízben is, viszont ilyen körülmények között színezetét elveszti, csupán egy rózsaszínes árnyalata marad. Akváriumába rakjunk hullott faleveleket, például tölgyet vagy bükköt, vagy a boltokban kapható ketapang mandula levelét. Ez csersavval és lebontó mikroorganizmusokkal gazdagítja a vizet. A kis szemcseméretű gyári tápokat gond nélkül fogyasztja. Kedveli az apró élő és fagyasztott eleséget, mint a Cyclops vagy az Artemia.

Boraras urophthalmoides (Verébrazbóra)

A leggyakoribb törperazbóra, a nevét mégis alig ismerik. Szinte kivétel nélkül B. brigittae néven árusítják, gyakorlatilag hamisítják vele a másik fajt. Felfedezésükkor egy fajnak tekintették a kettőt, alfaji szinten elkülönítve. Színezete szerényebb, halvány alapszíne barnás-narancssárga, testén sötét alapszínű, zölden irizáló sáv húzódik, és a farok alatti úszójuk tövében, valamint a farok tövében egy-egy fekete folttal. E miatt a mintázat miatt sokszor felkiáltójel razbórának is hívják. A sötét oldalvonal felett egy rikító sárga, vagy narancssárga csík található. Testalkata vastagabb a többi Boraras fajénál, ez alapján könnyen megkülönböztethető a karcsú brigittae-től. Könnyen tartható középkemény csapvízben és szaporítható is benne, de a lágyabb vizet ez a faj is meghálálja. Ideális körülmények között a hímek teste kellemes barackszínű alapárnyalatot mutat, és irrizáló csíkjaik is felerősödnek. Egyes példányok lilásfekete színezetet vesznek fel egyik napról a másikra. Ezek feltehetőleg ivarérett hímek, de a színezet pontos oka nem tisztázott és nem minden állományban fordul elő. Némileg nagyobbra nő, mint a többi Boraras faj, elérheti a 2,5 centis méretet. Sűrűn beültetett, tiszta vizű akváriumban érzik jól magukat. A tőzeges vizet kedvelik, de nélküle is egészségesen nevelhetőek. Kistestű, békés halfajokkal és garnélákkal jól társítható. A kis szemcseméretű és a lemezes gyári tápokat elfogadják. Meghálálják az apró szemű élő eleséget.

Brevibora dorsiocellata (Pettyesszárnyú razbóra)

A faj aranyló zöld színe a testoldal alsó részén fehérré válik. A hátúszón fehérrel szegett fekete folt van; a többi úszó többnyire színtelen. A nőstény teste mélyebb, mint a hímé; a hímek úszóinak színe valamivel élénkebb lehet. Nem nehéz tartani, kezdőknek is ajánlható! Áramlást biztosítsunk medencéjébe, mert szeret csapatban úszkálni a vízmozgás keltette hullámokban. A növények biztonságérzetet, búvóhelyet nyújtanak halainknak, sötétebb aljzat fölött pedig még színeik is szebbek. A beérkező fényt úszónövények alkalmazásával tompíthatjuk, esőerdei mivolta miatt kedveli a szórt fényt. Etetésükre száraz tápok is megfelelhetnek, de mindenképpen ki kell ezeket egészíteni élő és/vagy fagyasztott eledelekkel is, melyek közül nagyon szeretik a dapniát, cyclopsot, artémiát, szúnyoglárvát, grindált, de még hosszasan sorolhatnám...

Poropanchax normani (Norman fénylőszemű hala)

Teste viszonylag zömök. A farkúszó lapát alakú; a hasúszók viszonylag nagyok és hegyesen végződnek. Hosszúság: 4 cm-ig. Halvány szürke olajszínű, kékes csillogású az alapszín, a mell halvány rózsaszín, a hím úszói vörösesek, a függőleges úszók sárgás szegélyűek. A szivárványhártya felső fele fényes kékeszöld. Nagy ellenállóképességű hal, amely gyakran és jól célozva ugrik, úgyhogy az akváriumot be kell fedni! Kedveli az áramló vizet, a halak szívesen álldogálnak a szűrő visszafolyó vezetékének áramában. A táplálékot illetően nem válogatós, bármilyen megfelelő kicsinységű élő- és szárazeleséget elfogad. Legszívesebben a felszínről eszik

Nagyon sok halfaj irizál, de alap esetben tök sötétben nem világít, legalábbis a természetben ilyen nincs. Miért is lenne, még éjszaka is felhívná magára a ragadozók figyelmét.

Trichopsis pumila (Törpe morgógurámi)

A halak alapszíne szürkésbarna, az oldalvonal mentén egy hosszú gesztenyebarna csíkkal. A csík fölött hasonló színben foltok sorakoznak egy vonalban. A jól táplált, fejlett halak teste kék és zöld fényben csillog, számos irizáló pikkelyüknek hála. Az úszók jobbára halványkékek, külső szegélyük pedig bordó. A törpe morgógurámi kiváló választás, ha nano akváriumban szeretnénk labirintkopoltyús halat tartani. Mivel ritkán nő 3-3,5 cm-nél nagyobbra, ezért már egy 50 literes akvárium is bőségesen kielégíti helyigényét. Gondozása egyszerű, kezdők számára is alkalmas. Tarthatjuk párban, háremben és csoportban is. A természetben szívesen tömörülnek akár 10-15 egyedből álló csoportokba is. Akváriumukat állítsuk nyugodt, nem túl forgalmas helyre. A vízinövényzetet dúsan ültessük, hiszen a vadonban is növényekkel jól benőtt helyeken él. Használjunk úszónövényeket is. Erősen ajánlott faleveleket szórnunk a medence aljára, ezek ugyanis kiváló rejtekhelyet nyújtanak halainknak, és a vízkémiai értékek beállításában is segítenek. Sőt mi több, a természetben e halak habfészküket lehullott levelek alá építik, ami nagy különbség a legtöbb gurámifaj szaporodási stratégiájához képest! Okvetlenül helyezzünk el további rejtekhelyeket akváriumukban, úgy, mint félbevágott kókuszdióhéjat, gyökereket, kövekből felépített barlangokat, törött cserepet, stb. Egyrészt szívesen bújnak meg ilyen helyeken, másrészt a sikeres szaporodásuk barlang-szerű helyhez kötött! Helyezzünk bőséges növényzetet a medencébe, de ami okvetlenül fontos, hogy legyenek barlangszerű búvóhelyek, a hím ugyanis ilyen helyre készíti el a habfészket, például egy lefordított cserép belső teteje alá. Legszebb színeiket ívási időszakban mutatják, ilyenkor jól hallhatóak a hím morgó, kerregő hangjai, amiről e csoport a nevét is kapta. A párázás a gurámiknál szokott módon zajlik, a hím körülhajlik a nőstény körül, kipréseli és megtermékenyíti az ikrákat, melyek lesüllyednek. A szülők mindkét tagja összeszedi az ikrákat és elhelyezi a habfészekben, de a fészket csak a hím őrzi. Jellemzően nem mutat erős agressziót a nősténnyel szemben, így azt bátran bennhagyhatjuk. Teljesen békés faj, még az apróbb halakat sem bántja. A klasszikus nano-fajokkal (pl.: törperazbórák, gyöngy dánió) is kiválóan társítható, a kisebb garnélákat azonban levadászhatja. Társhalnak mindenképpen olyan fajokat válasszunk, amik nem tesznek kárt kistestű gurámijainkban. Egyébként nem kell félteni őket, ha önvédelemről vagy kiváltképp az ikrák védelméről van szó, náluk nagyobb halakkal szemben is helyt állnak. Bár szívesen rejtőzködnek a vízinövények között, a náluk jóval nagyobb termetű morgó gurámihoz képest valamivel bátrabb viselkedésűek! A természetben jól alkalmazkodtak melegebb és oxigénszegény vizekhez is, ellenálló halak. Hosszú távon 24-26 °C-os víz ajánlható, amihez semleges közeli pH ajánlható, de a kissé savas vagy enyhén lúgos irányba eltolódott értéken is tarthatóak. Alapvetően lágyvizes halak, de csapvízben is gondozhatóak. Átlagos szűréssel megelégszik. Etetésük általában problémamentes, a kisebb szemcseméretű száraz tápokat is elfogadja, de ezekkel sosem érjük el a legszebb színeket és a megfelelő szaporodási kedvet. Utóbbiakhoz rendszeres élő és fagyasztott eleség szükségeltetik, úgy, mint artémia, cyclops, szúnyoglárva, stb.

Dario dario (Törpe rubinsügér)

A legkisebb akváriumi sügérféle. A ragyogó színű hímek a nano akváriumok ékszerei. A hímek erősen territoriálisak, egy akváriumban egy párt tarthatunk, vagy egy hímet több nősténnyel. Garnélákkal nem társítható,kis mérete ellenére könnyen megöli és elfogyasztja őket. Vízközt úszó nano méretű rajhalakkal gond nélkül megfér. Főleg a talaj közelében tartózkodik. Mivel territoriálisak, ha több példányt tartunk egy akváriumban, gondoskodnunk kell búvóhelyekről és az akváriumot vizuálisan megosztó tereptárgyakról. A talaj legyen finomszemű. Úszó növényekkel gondoskodhatunk a félárnyékos területekről, amiket kedvel ez a halfaj. Mikropredátor, minden kisméretű élő eleséget szívesen fogyaszt. A bélrendszere érzékeny, kerüljük a tubifex és a vörös szúnyoglárva etetését. A legszebb színezet eléréséhez jó minőségű eleséget etessünk. A hímeket élénk vörös alapszínükről és megnyúltabb úszóikról ismerhetjük fel. A nőstények sokkal szerényebb színezetűek. Általában csak hímeket árulnak, így a tenyészállatok beszerzése nem egyszerű. A törpe rubinsügér állandó partnert választ, és szorgalmas ivadékgondozó. Ha az akvárium biológiája érett és sok a búvóhely, akkor ivadékaik külön gondoskodás nélkül is felnőnek a társas akváriumban.

Carinotetraodon travancoricus (Törpe gömbhal)

Törpe gömbhal egy nagyon érdekes, intelligens és aktív hal. Nagyon figyelmes, észrevesz mindent az akváriumon kívül. Idővel megismerik a tulajdonost is. Amint megyünk be a szobába, odaúsznak és bámulnak ránk a nagy szemeikkel. Ott maradnak egy helyben és figyelik, hogy mit csinálunk. Az egyik módja annak, hogy abbahagyják a bámulást, az etetés. Igazán különleges megjelenésű és viselkedésű hal. A többi gömbhallal ellentétben a természetben rajokban él. Ne keverjük őket egyéb kishalakkal, se garnélákkal. Érdemes egyfajos medencében tartani, és legalább 3-4 példányt, hogy a csipkelődést el tudják osztani egymás között, kell minimum 20-30 liter/hal, különben az agresszívak lesznek egymással, ha szűken vannak. Ragadozó, területvédő halak. Nem kimondottan társas medencébe való, mert a hosszú úszójú halakat megcsipkedheti. Legjobb külön a számukra berendezett akváriumban tartani őket, 45 literben már tarthatjuk magukban. Van, aki sikeresen társít velük kisebb algaevőket, például Otocinclust. Nem foglalkoznak egymással.

Alapszíne aranybarna, a hasi részen pedig fehér. Testén kékes-zöld, vagy fekete mintázat található. Szemei kékek. Mint minden gömbhal, ez is nagyon érzékeny a vízminőségre, nem viseli jól a nitrátot és ammóniát, ezért a kisebb rendszeres vízcserék nagyon fontosak. A gömbhalak fogai folyamatosan nőnek, ezért kell nekik adni csigákat, vagy más meszes házzal rendelkező eleséget, hogy koptatni tudják fogaikat. Érdekesség, hogy gyakran csak kiszívják a csigákat a házukból és nem törik össze a házukat. A gömbhalak képesek felfújni testüket, úgy, hogy vizet vagy levegőt szívnak a gyomrukba, ezzel megnehezítik, hogy a potenciális ragadozók lenyeljék őket. Ha félnek, begörbítik a farok uszonyukat, és amikor új medencébe helyezzük őket, gyakran ferde farokkal úsznak körbe-körbe, ami a védekezés jele, amint hozzászoknak új környezetükhöz, farokúszójuk újra kiegyenesedik. A hímek agresszíven viselkednek és területvédőek egymással, szaporodáskor akár meg is ölhetik egymást.

A lassú folyású, sűrű növényes vizeket szeretik, eredeti élőhelyükön jellemzően tündérhínárokkal együtt fordulnak elő. Növényekkel sűrűn beültetett medence, elegendő úszótérrel, és gyökerekkel, amelyek búvóhelyet biztosítanak. Adjunk több barlangot nekik, hogy elrejtőzhessenek amikor fenyegetve érzik magukat. Előnyösek a vízfelszínen úszó növények, amelyek tompítják a világítást, és a halak is sokkal aktívabbak lesznek. Egy másik fontos, hogy érdekes élőhelyük legyen, mert ha unatkoznak, fel-le úsznak.

Ragadozó, az élő eleséget kedvelik amelyet szeretik levadászni. Artémia só rák, élő csigák, kagylók, giliszták, garnéla, szunyoglárva, tubifex, és más akváriumi halak számára kapható élő és fagyasztott eleség. (Max. 9 napot bírnak ki kaja nélkül). A száraz tápokat ritkán fogadják el. A domináns hím eszik először, majd a többiek követik a példát.

A törpe gömbhalak ivarmeghatározása trükkös dolog – a fiatal halaknak ugyanis egyáltalán nincs. A raj legerősebb néhány tagja kezd el hímmé alakulni, a többi nőstény lesz. A kifejlett hímek hasán hosszában egy sötét vonal húzódik, valamint a szemük mögött irrizáló mintázat, "ráncok" figyelhetőek meg, de a riválisoknak és nőstényeknek bemutatott pózolás is lebuktatja őket. A nőstények kissé testesebbek és valamivel nagyobbak is. Más rokonától eltérően a Törpe gömbhalat már többször sikeresen tenyésztették akváriumban. Szaporításuk nehéz, egy hím, több nőstény csapatban a legsikeresebb, az ivadék apró és érzékeny. A felnőtt hímeknek egy barna függőleges vonal fut végig az alsó hasukon. Udvarlás alatt, ez sötétebb lesz.

Nannostomus - Törpeszájú halak

Dél-Amerikában, a trópusi területeken, lassú csatornákban és mocsarakban, sűrű növényzetben élnek. A lazacok közé sorolt Nannostomus név jelentése „kicsi szájú”, ami a magyar névben is megmutatkozik, őket hívjuk törpeszájú halaknak. Külföldön ceruzahal (pencilfish) néven terjedtek el. Minden lebiasinid nemzetségnek hosszú testalkata, hosszúkás pofája, és kis szája van. A halakra sötétbarna vagy fekete hosszanti csíkok jellemzőek, kivéve a N. espei-t, aminek testén átlósan 5 fekete folt található. Egyes fajoknál a nászt, vagy az ivarérést a hímeken vörös színe jelöli. A színezetükhöz kapcsolódik, hogy éjszakára megváltoztatják színezetüket.

Táplálkozás: Ivadékkorban első eleségként papucsállatkát vagy rotatóriát adjunk nekik, s csak később frissen keltett sórákot. A felnőtt halak a tubifexet és a grindált is gond nélkül fogyasztják, elfogadják a szárított élelmiszereket, az élő és a fagyasztott ételeket (Artemia, Moina, Cyclops, daphnia..stb.).

Szűrés: nem szeretik a nagy sodrást.

Nannostomus beckfordi (Díszes törpeszájú hal)

A legelterjedtebb képviselője a törpeszájú halaknak. Gyakran állnak egy helyben és csak díszes mellúszóikat rebegtetik, majd szemvillanás alatt helyet változtatnak és ismét csak úszóikat mutogatják. Testük hengeres, karcsú, torpedószerű. Szájuktól a farokúszóig a testközépen egy sötét és egy arany csík fut végig, melyet a hátrészen barnásszürke, a halrészen ezüst határol. Az arany csík foltokban vörössel színeszett, az úszók úgyszintén. A hímek mellúszói világoskékkel szegettek. Az ivarok között nagyságkülönbség nincs, a nőstények teltebbek, mint a kicsit színesebb, egyenes hátvonalú hímek. Tartásuk nem nehéz, apró szemű eleséggel jól etethetők.

Forrás: https://akvaguru.hu/index.php?mit=4
http://akvafarm.hu/nanohalak/nannostomus.html