Evo Explores

Evo Explores ötlete a gyönyörű Monument Vally játékra épült. Az Evo Explores-ban hinned kell a szemednek. Ha valami valósnak látszi, akkor az valóban az. Ha nem látsz problémát, akkor egyáltalán nincs probléma.

Irányíts lehetetlen és szürreális struktúrákat, fedezz fel optikai csalódásokat és oldj meg észbontó kirakósokat. Minden új szinttel közelebb jutsz, hogy megértsd a Byte bolygó és lakói történelmét.

Evo térfelfedező. Minden planéta, telis teli relytély, amit meglátogat. De a Byte bolygó egyedülálló. A hagyományos fizika törvényei itt nem érvényesek. Még a gravitáció is csak a képzeleteden múlik.

Dream Machine - The Game

A 335 forintos Dream Machine című játékban egy apró robotot kell a szabadságba vezetni, miután egy gyárban úgy ítélik meg, nincs többé szükség a munkájára. A 3D puzzle játék egyszerű, mégis szép grafikát kínál, melyben a fő hangsúly természetesen a gépek megfelelő mozgatásán van, hogy a kívánt pontba tudjon eljutni a kis robot. Természetesen főellenfelekkel is össze kell mérni az erőnket, igaz, nem harc formájában: egyes ellenségeket arra kell rávenni, hogy úgy mozogjanak, hogy egy platform nekünk megfelelő pozícióba mozduljon, hogy onnan tovább tudjunk menni a következő megoldandó feladathoz. Igaz, multiplayer lehetőség nincs a játékban, eredménytáblák viszont igen, amin a többi játékos idejének megdöntésével lehet egyre előrébb kerülni. Ennyi pénzért mindenképpen a nagyon ajánlott kategóriába tartozik a Dream Machine, tegyetek vele egy próbát, megéri!

Forrás: https://www.pcguru.hu/hirek/android-jatekajanlo-2016-marcius/36425

Monument Valley – kiegészítő

Forgotten Shores

Személy szerint, mióta először vittem végig a fent megnevezett játékot, azóta ölbe tett kézzel várom a folytatást. A logikai puzzle idén tavasszal jelent meg, és úgy néz ki a Ustwo névre hallgató kis csapat azóta se pihent: mint arról nem is olyan rég beszámoltunk, megjelent a folytatás!

Második résznek erős lenne nevezni, ezért inkább csak egy alcímet kapott a kiegészítő. A Forgotten Shores nyolc vadonatúj “fejezettel” – vagy ha úgy jobban tetszik: pályával – örvendeztet meg minket. Sajnos az eddig sem túl hosszú játékidőt nemhogy elérni nem sikerült, de még kevesebb is lett. Cirka háromnegyed óra alatt könnyedén végig lehet játszani mind a nyolc szintet. Ám szerencsére a rövidség miatt kárpótol minket sok minden más.

A látvány valami egészen lenyűgözőre sikerült és nincsen két hasonló pálya. Ehhez társul egy magával ragadó, hangulatteremtő aláfestő zene. A változatos grafikákon túl nagyon sokoldalúak a fejtörők (ez szó szerint értendő). Kaptunk új játékelemeket is, amik még érdekesebbé teszik az eddig egyébként sem unalmas környezetet. Visszatér a “varjú nép” is, kiknek egy tagjával akad majd egy kis összetűzésünk is. Szintén örültem a sárga oszlop barátunk újbóli feltűnésének, és most ha lehet azt mondani egy kicsit több szerephez is jutott.

Ha van játék, ahol tátott szájjal merengsz és közben a “Most akkor hol vagyok?!” , “De oda mégis, hogyan?” és társai fordul meg a fejedben, akkor ez az. Komolyan mondom, az egyik fejezet olyan szinten megterhelte az elmém, hogy egy pillanatra már majdnem kimenekültem a világból. Az eredeti játékban a 8. fejezet (The Box) volt az, ami a legjobban megtetszett. Ezzel valószínűleg nem csak én voltam így, mert drága készítőink megleptek minket egy hasonlóval, ami talán még igényesebb lett. És az a fa. Ahogy kiburjánzik az a fa (micsoda szó)… Lényeg a lényeg, tessék szépen lecsapni a Monument Valley: Forgotten Shores-ra, mert minden perce megéri az árát. De legfőképp akkor, ha az első rész is bejött.

Ida's Dream

A fejlesztő ustwo most egy ajándékkal lepi meg a felhasználókat és csinál nagyobb kedvet a játék iránt érdeklődőknek, ugyanis az alkalmazáson belül eddig pénzbe kerülő kiegészítő, az Ida's Dream ingyenesen hozzáférhetővé válik. Itt még különlegesebb pályákat fedezhetünk fel. A játék története egyszerű: a főhős, Ida útját kell egyengetnünk, hogy szebbnél szebb épületek között fedezze fel a világot, de ez nem olyan unalmas, amilyennek tűnik. A lényeg ugyanis, hogy az épületek egyes elemeire kell kattintanunk, hogy minden építészeti és fizikai törvényt meghazudtolva fantasztikus dolgok történjenek, így Ida újabb helyekre jusson el. Ha a megfelelő helyre tesszük az ujjunkat, az épületek megváltoznak, újak emelkednek ki a földből vagy például elkezdenek forogni.

Forrás: https://napidroid.hu/monument-valley-forgotten-shores-jatek-teszt/

Monument Valley II

Lehetetlen küldetés

Kevés játék sikerült mobilplatformon annyira emlékezetesre, mint a Monument Valley, amely 2014-ben látott napvilágot iOS-re és Androidra, majd az azóta leáldozott csillagú Windows Phone-ra. Az izometrikus nézetet használó puzzle/platformer varázslatos hangulatával, relaxáló zenéjével és egyszerű, mégis lenyűgöző pályadizájnjával olyan élményt nyújtott, ami bőven kárpótolt az epizód és kiegészítőinek rövidségéért, mert mindig visszavágyott az ember ebbe a furcsa világba, főleg OLED kijelzős okostelefonokon.

Az Ustwo játékának különlegességét a Maurits Cornelis Escher holland művész lehetetlen geometriai formáit megidéző pályaelemei, útvonalai és mozgó platformjai jelentették: egy látszólag szintben lévő folyosón egy emelettel magasabban lehetett kikötni, pályarészletek forgatásával vagy vadul tekeredő utak bejárásával pedig olyan helyekre eljutni, ami szemre képtelenségnek tűnt.

A fejlesztők ügyesen használták ki az emberi agy térérzetét és annak csapdáit, optikai illúziót létrehozva borzasztóan egyszerű geometriai formákkal, a 360-ban bejárható Land’s End pedig VR-platformokon hozott az Ustwotól emlékezeteset. A Monument Valley 2 visszatérés a gyökerekhez, és nem okoz csalódást. Főszereplője Ro, aki nekiveselkedik újabb mozgatható és elforgatható labirintusok leküzdésére, és ebben társa leánya, akit most ismertet meg először eme különleges világ kihívásaival.

A történet központi szerepet játszik a játékban, mivel a fejlesztők (akik közül az évek során többen szülőkké váltak), hangsúlyosabb sztorielemekre vágytak, hogy ne csak a puzzle-ok leküzdése legyen az élmény része. Kezdetben édesanya és leánya együtt mozognak az új szinteken, ám különösebb spoiler nélkül kijelenthető: nem mindig lesz ez így, és a pályadizájn idomul aktuális szereplőjéhez.

Anyja-lánya

A feladat továbbra is változatlan: izometrikus és valós három dimenziós nézetet használó szinteken bizonyos relikviák összegyűjtése és spirituális alakok megidézése, de persze az odavezető út a fontos. A játékosnak mindössze annyi a dolga, hogy a lehetséges útvonalak egy pontjára bök, és ha a főszereplő előtt nyitott az út, odasétál. Lépcsők, ujjhúzással egymásba forgatható vagy szétnyitható platformok, vízszintesen-függőlegesen mozgatható elemek és össze-vissza tekeredő utak kísérik a küldetéseket, és bár ismerős a látvány és a játékmenet, minden pálya egyedi és lenyűgöző.

Bőven maradt tehát kreativitás a fejlesztők tarsolyában, és az új szintek sajátos megoldásait nem leleplezve annyit mondanék: különösen emlékezetes a fény-árnyékkal való játék, egy szint pedig, akár dimenziókapun átlépve, végtelennek tűnő platformokat kínál egymás után. Mozogjon anya és lánya együtt vagy külön-külön, a Monument Valley 2 mindig képes ámulatot csalni az arcra színeivel, formáival, pályadíszítésével és csodálatos kísérőzenéjével, amihez kellemes hangeffektek társulnak. Érdemes a fülest bedugni a teljes audiovizuális élményért.

Nincs időkorlát, nem lehet meghalni, és ha őszinte akarok lenni: nem is igazán lehet a puzzle-ok fejtegetésekor elakadni: a Monument Valley 2 relaxációs élmény, kiszakadás a külvilágból, hangulatjáték. Lehet, hogy egy busásabb árú pizza összegét elkérik érte és két óra alatt, vagy még annál is hamarabb kivégezhető, mégis megéri ezt az összeget, mert gyorsan azon találja magát az ember, hogy megint végigjátssza.

Tény, hogy egy picit nehezebb is lehetett volna, egyszer vakargattam csak a fejem két percig, hogy aztán a pofonegyszerű megoldás leessen, és kétségkívül többet elidőztem volna az újfajta és egyedi pályaelemeinek világában. Ám bizonyosan érkezik a Monument Valley 2-höz is kiegészítő, és nehéz elképzelni, hogy ne legyen legalább annyira emlékezetes, mint a legendás eredeti vagy remekül sikerült folytatása.

Forrás: https://mobilarena.hu/teszt/monument_valley_2_bemutato_ios_android/lehetetlen_kuldetes.html

The Bridge

A The Bridge egy puzzle-játék, méghozzá a keményebb, billentyűzetverős fajtából. Az alapkoncepció első ránézésre meglehetősen egyszerű: minden szinten el kell jutnod a kijáratig, úgy, hogy közben magát a pályát is forgathatod. Ezzel a manőverrel azonban a gravitációt is manipulálod, amire a főhős mellett az összes mozdítható tereptárgy is a fizika törvényei szerint reagál. A plafonból így néhány kattintással padló lesz, és a világ szó szerint a fejére áll.

Körszakállas, virtuális alteregónk életét ez a szürreális mechanizmus határozza meg. Miután egy fejére pottyanó alma felébreszti álmából, a névtelen tudós romos házában olyan elzárt kamrákat és dimenziókat fedez fel, melyek egyre ijesztőbben ellentmondanak a tankönyvekben oktatott valóságnak. Őt azonban ajtóról ajtóra hajtja előre kíváncsisága, hogy végül egy olyan fejfedezést tegyen, mely egyszer és mindenkorra leszámol a modern tudománnyal. Kutatásának zavaros történetét az egyes fejezetek végén felsejlő idézetek foglalják össze (tudományfilozófusok előnyben), és ha ezek nem is nyitják fel a harmadik szemünket, maguk a pályák mindenképp megkövetelnek egy elvontabb látásmódot. Akik ismerik Maurits Escher munkásságát, a képek alapján már nyilván sejtik, miről is van szó: az egyes szintek úgynevezett lehetetlen építmények, ha úgy tetszik, optikai illúziók, melyek gyakran már a legalapvetőbb interakció nélkül is képesek összezavarni a játékost.

A fura dimenziókban bolyongva ráadásul nem csak a tájékozódással gyűlik meg a bajunk, hiszen mindegyik fejezet bevezet egy-egy új mechanizmust, ezek kiismerése és okos használata pedig elengedhetetlen lesz a továbbjutáshoz. Körülírásuk ugyanakkor legalább akkora nehézséget okoz, mint az utolsó szintek teljesítése -- sőt bevallom, még a második végigjátszást követően sem értettem meg teljesen az összes ilyen elem működési elvét. Apropó végigjátszás! Bár a Bridge huszonnégy pályája még a szédítő kihívás ellenére is viszonylag gyorsan (nagyjából három óra alatt) teljesíthető, a valódi agytorna csak ezután veszi kezdetét. A címadó Hídon való első átkeléssel ugyanis megnyílnak az egyes szintek tükrözött, alternatív verziói, melyek számos extra akadállyal megtoldva gyakran már tényleg lehetetlennek tűnő feladatok elé állítanak, így a második végigjátszás akár kétszer tovább is tarthat az elsőnél.

De mégis miért áldozná valaki ilyesmire az idejét, ha sok esetben úgyis csúfos kudarc és durcás kilépés lesz a vége? Talán puszta kíváncsiságból? Vagy a jó öreg „csak azért is” virtus miatt? Nos, ritkán írok ilyet, de jelen esetben tényleg a látvány az, ami teljesen beszippant. Bár a Bridge eredetileg egy egyetemi projekt részeként látta meg a napvilágot, a diploma megszerzése után a botcsinálta fejlesztőpáros az utóbbi évek egyik legművészibb indie játékává kódolta át a programot. Az egyébként is lenyűgözően kreatív pályák megjelenítése elragadóan különleges: Mario Castañeda minden tárgyat és hátteret kézzel rajzolt meg, főszereplőnk és a mozgatható objektumok pedig folyton vibráló skiccek, melyekről már-már elhisszük, hogy minden egyes képkockával egy láthatatlan kéz festi őket újra meg újra a monitorra. A fekete-fehér stílus szintén telitalálat. A tervrajzszerű szinteken gyakran úgy éreztem, mintha egy megelevenedett folyamatábra szereplője lennék, a rendkívül visszafogott, melankolikus zenei aláfestés ugyanakkor egyfajta szorongató misztikumot kölcsönöz ennek a steril világnak. S bár magam is meglepődtem rajta, ez az érzés hívogató. Nem hagy nyugodni álmodban, reggel pedig már azon kapod magad, hogy még egyszer „utoljára” nekiveselkedsz az este félbehagyott pályának.

Ebből adódóan a Bridge egy rendkívül addiktív logikai játék, mely a néha frusztráló nehézség ellenére is gyorsan elbolondítja a kihívás után sóvárgó elméket. A puzzle-világgal ismerkedő kíváncsiskodóknak sem kell azonban elkeseredniük, hiszen a fejlesztők egy idő-visszapörgető rendszerrel és néhány hasznos tippel igyekeztek nyitni a szélesebb közönség felé. Bár az indie játékok ritkán bővülnek letölthető tartalmakkal, én már napok óta fürkészem a készítők honlapját, ám egyelőre hiába. Szerencsére gyorsan eszembe jut a nemrég tanult mantra: a türelem a legnagyobb erény.

Forrás: https://www.pcguru.hu/teszt/the-bridge-teszt-pc-guru-online/1278

Monument Valley – Escher büszke lenne erre a játékra

Az App Store-ban naponta jelennek meg új játékok, de nagyon ritkán van olyan, hogy egy igazán forradalmi, igazán eredeti ötletű játék jelenne meg, viszont ha ez megtörténik akkor az a játék felejthetetlen lesz. 

Némely játék esetében igenis nehéz meghúzni a határvonalat a színtiszta művészet és a szórakoztató termék fogalma között. Minél kevésbé számít egy adott platformon a játékos fotorealisztikus grafikára és ujjakat izzasztó akcióra, minél több indie fejleszt a platformra, és minél kevésbé van kőbe vésve, milyen műfajú játék lesz tuti siker, annál többször találkozhatunk egészen eredeti, a hatást előtérbe helyező és a játékmechanikát csak az élményt kiszolgáló funkcióként kezelő programmal. A Monument Valley ilyen.

Maurits Cornelis Escher munkásságával szerintem mindenki találkozott már így vagy úgy, még ha nem is emlékezett a művész nevére, de a végtelenséget kutató geometrikus műveire biztosan. A Monument Valley egy escheri gondolkodásmódon alapuló játék, melynek lényege, hogy ebben a fura geometrikus világban egy kis hercegnőt eljuttassunk a céljához olyan utakon, amik valójában nincsenek is, csak ha képesek vagyunk meglátni őket.

Ha csak a játékmechanikát vizsgálnánk, az lenne a konklúziónk, hogy egy igen eredeti, de nagyon rövid, nagyon könnyű, az alapötletet korántsem kihasználó, nyúlfarknyi appért fizettettek velünk. Hál’ istennek erre nem lesz módunk, mert ahogy elindul a játék, leesik az állunk. A Monument Valley tíz pályáján abszurd geometriájú, az Escher mester műveire hajazó, elvarázsolt tájakon vezethetjük néma hercegnőnket a titokzatos cél felé. A pályákon az interaktív elemek mozgatásával fordíthatjuk egymásba és egymásból ki a síkokat, így válik egymás folytatásává két elérhetetlen lépcső vagy Möbius-szalaggá a terep – minden egyes fejtörő megoldása igazi „a-ha!” élményt garantál anélkül, hogy bármikor is elakadnánk pár percnél hosszabb időre.

Nézzétek meg jól ezt a két képet. Amint látjátok, a bal oldali képen ott áll Ida, a hercegnő és nem tud tovább haladni, mivel véget ért az út, pedig át kellene érnie a túloldalra, hogy onnét fel tudjon menni az épület tetejére. A Monument Valley-ban nem csak meg kell látni, hogy mik azok az elemek, amik valójában nem kapcsolódnak, mégis ha bizonyos szögből nézzük őket, olyanok, mintha kapcsolódnának egymáshoz. Sok esetben vannak mozgatható elemek, amiknek a segítségével teljesen át tudjuk alakítani az építményt, vagy épp azt tudjuk változtatni, honnét nézzük az egészet. A jobb oldali képen látható, hogy csak elforgattam az épületet egy negyed fordulattal és máris úgy látszik, hogy összeér az a két elem ami eddig elég távol volt egymástól és épp ezért Ida nem tudott tovább haladni. Ilyenekből áll az egész játék, hihetetlen jó.

Nem csak optikai csalódásokkal dolgozik a játék, hanem még a gravitációra is fittyet hány, ha épp fejjel lefelé vezet az út, akkor úgy van, semmi gond. Brutális fejlesztés eredményeként 10 fejezetből áll Ida kalandja, melynek nem egy része elég elgondolkodtató és épp ezért még élvezetesebb. A játékban nem lehet meghalni, viszont vannak azért az optikai játékokon túl más dolgok is, melyek nem engedik, hogy csak úgy végigszaladjunk a pályákon. Ilyenek például a hollóemberek, amik elállják Ida útját és csak úgy tudunk tovább haladni, ha kicselezzük őket, de sok esetben akár a segítségünkre is tudnak lenni, ugyanis fel-alá járőröznek és ha megváltoztatjuk a talajt alattuk, akkor például akár egy kapcsolóra is rásétálhatnak, amitől valamilyen folyamat beindul, ami Ida-t segíti.

Narratíváról nemigen beszélhetünk – a tündér egy-egy mondatán kívül szöveg nincs is a játékban –, ehelyett a képek, a történések és a tájak mesélik az elfelejtett völgy titkait. Az utolsó pálya végén bekövetkező fordulat során és egy bizonyos dramaturgiai ponton mégis azt érezzük, hogy a játék sokkal többet tud elmondani ilyen kevés eszközzel, mint a legtöbb AAA-s cím a hosszas, csili-vili átvezetők során. A Monument Valley esetében igaznak bizonyul a közhely: egy kép többet ér ezer szónál.

És hogy megéri-e az igen rövidke játék az árát? A másfél óra alatt, amíg a végére érünk, több mindennel gazdagodunk, mint a videojátékok és a mozifilmek kilencven százaléka által, a fejlesztők pedig már készítik az új történetet és az új pályákat tartalmazó kiegészítőt.

Forrás: https://szifon.com/2014/04/05/monument-valley-escher-buszke-lenne-erre-a-jatekra/

https://www.gamestar.hu/mobil/monument-valley-teszt-150712.html