1972 óta nem öntözte meg a növényt ez a 80 éves férfi. Ilyen az önfenntartó ökoszisztéma.
1960-ban húsvét vasárnapján egy brit férfi, David Latimer úgy döntött, hogy mini-kertet ültet. De nem is akármilyet! David anno valahol azt hallotta, hogy a növények egy zárt ökoszisztémában is meg tudnak maradni. Gondolta kipróbálja, egy lombik aljába rakott egy kevés földet, alaposan meglocsolta, majd egy drót segítségével palántákat ültetett a termőtalajba, majd lecsukta a lombik tetejét. Ezek után egyetlenegyszer nyitotta ki, 12 évvel később, amikor egy kis vizet adott neki. Azóta locsolás nélkül virul tovább a kiskert, ami ebben a sivatagi melegben még szebb teljesítménynek tűnik.
Az összetevők:
- Egy 36 literes zárható üveggömb
- Jó minőségű föld komposztált trágyával keverve
- Fél liter víz
- 4 tradescantia palánta
Az elrohadó leveleket lebontják a talajban lévő baktériumok, amik a növény által kibocsátott oxigénből széndioxidot is előállítanak. E precízen működő körforgás tartja életben a mini ökoszisztémát David házában, a lépcsők alatt. |
A miniatűr rendszer tökéletesen önfenntartó lett, csak napfényre van szüksége, minden mást újrahasznosításból nyer. Néha nem árt megfordítani, hogy egyenletesen nőjön, de amíg fény van, működik a fotoszintézis, amihez a szén-dioxidot az elhullott levelek bomlása biztosítja.
Az egyetlen kényeztetés, amit kapott az az, hogy David néha kitette az ablakba napozni. A természet azonban megoldja az önmaga táplálását és ennek következtében szépen fejlődött a kis lombikkert. A talajban levő baktériumok feldolgozzák az elhalt leveleket, így beindul a rothadás folyamata, amely tápláló széndioxidot bocsát ki. A fotószintézis által pedig a víz körforgása is kialakul.
Latimer puszta kíváncsiságból vágott neki a kísérletnek, azonban már kissé unalmas számára, hogy minden ilyen tökéletesen működik. A lombikkertet utódaira, unokáira fogja hagyni, vagy ha nekik nem kell, akkor a Királyi Kertészeti Társaságnak adományozza. Az idő majd eldönti, hogy meddig bírja az önműködést a kis ökoszisztéma.
Az egyetlen kényeztetés, amit kapott az az, hogy David néha kitette az ablakba napozni. A természet azonban megoldja az önmaga táplálását és ennek következtében szépen fejlődött a kis lombikkert. A talajban levő baktériumok feldolgozzák az elhalt leveleket, így beindul a rothadás folyamata, amely tápláló széndioxidot bocsát ki. A fotószintézis által pedig a víz körforgása is kialakul.
Latimer puszta kíváncsiságból vágott neki a kísérletnek, azonban már kissé unalmas számára, hogy minden ilyen tökéletesen működik. A lombikkertet utódaira, unokáira fogja hagyni, vagy ha nekik nem kell, akkor a Királyi Kertészeti Társaságnak adományozza. Az idő majd eldönti, hogy meddig bírja az önműködést a kis ökoszisztéma.
Az üvegbe zárt kerteket persze nem David Latimer találta fel, egy időben nagy divatjuk volt a floráriumoknak, amikből nyitott és zárt változat is létezik. A nyitott sem igényel sok gondozást, de csak a zárt lehet teljesen önfentartó, azt nehezebb is eltalálni. Most úgy tűnik, hogy a miniatűr kertek mellett újra divatba jönnek a miniatűr üvegházak; az IKEA-ban is lehet kapni ilyesmit kinyitható változatban, de nem kell a boltig menni egy alkalmas üvegért. Amiben például ez a pletyka él vagy 50 éve, abban eredetileg kénsavat tároltak.
Forrás:
http://www.nlcafe.hu/otthon/cikk/florarium-pletyka-40-eve-nem-locsolta/
http://www.erdekesseg.hu/40-eves-terrarium/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése