Akváriumok csigái

Planorbella duryi (Postakürt csiga)

Előfordul piros, fekete, barna, kék, rózsaszín és tarka színekben. Inkább a melegebb, 24-28°C-os vizet szereti. Nem szabad túlságosan lágy vízben tartani. Ez a csiga mindenevő, de leginkább a növényi táplálékot kedveli. Elpusztít minden fajta elhalt növénymaradékot és ételmaradékot az aljzatról. Ha túl sokat rakunk egy kis helyre, akkor a kevés táplálék miatt előfordulhat, hogy a növényeket kezdi megenni, de az a veszély is fennáll, hogy a hal- vagy a csigapetéket eszi meg. Váltivarú csiga. Így egyszer lehet hím, másszor nőstény. Megfelelő körülmények és bőséges táplálék esetén gyorsan elszaporodik. Petéit kocsonyás csomókban rakja le, hímnős. Rossz hírével ellentétben növényrágásra ritkán vetemedik, legfeljebb a nagyon finom levelű hínárokat kóstolja meg. Előszeretettel fogyasztja a haltápot és a forrázott zöldségeket. A vad változat egyszerű barna színű, de akváriumban tenyésztik vörös, rózsaszín és kék változatát is. A fiatal állatok házán sötét foltok figyelhetőek meg, de a világos változatoknál ez hiányozhat. Gyakorlatilag bármilyen vízminőségű akváriumban képes élni és szaporodni, a vegyszerekre azonban érzékeny. Eredeti élőhelye az Amerikai kontinens, de kivadulva sok helyen elterjedt, például a Hévízi tóban is megtalálható. A vízminőségre nem érzékeny, jól bírja a magasabb nitrátszintet, kemény és lágy vízben is tartható, trópusi és hidegvízi akváriumban is jól érzi magát.

Haitia acuta (Hólyagcsiga)

Apró, barna, csepp alakú csiga. Képes megnőni 1 centisre is, de akváriumban 3-4 mm-nél ritkán nő nagyobbra. Háza balra csavarodik. Ezt úgy kell nézni, hogy a csúcs felül, a szájadék alul legyen, ilyen helyzetben a szájadék a csiga bal oldalán van. A csigafajok döntő többsége jobbra csavarodik. Szerény kinézete miatt nem szokták szándékosan telepíteni ezt a fajt, mégis szinte minden akváriumban jelen van. Könnyen bekerül új növényekkel, rendkívül ellenálló a rossz vízminőséggel és a szélsőséges hőmérséklettel szemben, jól bírja a lágy vizet. Ritkán szaporodik túl, kárt egyáltalán nem okoz. Korhadó növényeket, felületi algákat és állati maradványokat fogyaszt. Hímnős, petéit kis zselés csomókba rakja. Eredetileg a mediterráneumból származik, de az akváriumok közvetítésével az egész világon elterjedt.

Melanoides tuberculata (Maláj tornyoscsiga)

Kedvelt talajlakó csiga. Két-három centisre nő meg, háza csúcsos, keskeny, héjfedője van. Kopoltyúval lélegzik. Két színváltozata gyakori, az egyik világos alapon barna foltos, a másik egyenletes fekete vagy sötétszürke. A talajba befúródva él, így maga a csiga ritkán van szem előtt, inkább csak a talajfelszín rendszeres átalakulása jelzi a jelenlétét. A talaj átmozgatása adja a faj népszerűségét, mivel így megakadályozza a talaj betömörödését, és ezzel az oxigénmentes zónák kialakulását. Egyes esetekben a vízminőség leromlásakor a csigák előmásztak a talajból és az üvegen felfelé indultak. Ez mindenképpen problémát jelez, de a csigák nem mindig reagálnak így, ezért biztos előrejelzésre alkalmatlanok. A tornyoscsiga a talajra hullott törmelékkel táplálkozik. A halak túletetése a tornyoscsigák túlszaporodását okozza.A lágy, savas víz árt a héjuknak, a ház vége kifehéredik és letöredezik. Tartható enyhén sós brakkvízben is. A réz alapú csigairtókkal és gyógyszerekkel szemben ellenálló, a csigaevő csiga vagy a csíkfélék közé tartozó halak viszont elbánnak vele. Dél-Ázsiából származik. Váltivarú, a nőstények képesek szűznemzéssel szaporodni. Az utódok elevenen jönnek a világra. A csigákat átvilágítva a hímeket az 5-6. kanyarulatnál átlátszó vöröses herékről, a nőstényeket a zöldes petefészekről ismerhetjük fel.

Anentome helena (Csigaevő csiga)

A csigaevő csiga háza sárgás színű, amin sötétbarna spirális csíkok futnak. Háza erősen bordázott. A csiga teste szürkés-zöld. Könnyen tarthatóak akváriumban, általában a homokos aljzatba ássák be magukat. Az akvaristák körében egyre népszerűbbek, mert nagyon dekoratívak és jól kordában tartják a többi kistestű csigát. A csigaevő csigák nem hermafroditák, tehát szaporodásukhoz kell nőstény és hím is, ezért célszerű többet tartani belőlük, hogy biztosan legyen mindkét nemből. Ezek a csigák könnyen szaporíthatóak, csak nagyon kevés petét raknak, és gyakran azt is megeszi a többi akváriumlakó. Szaporodáskor általában az aljzaton összetapadnak, ami órákig is eltarthat, és ilyenkor gyakran több csiga is összetapad. A petéiket egyesével rakják le általában valamilyen keményebb tereptárgyra. A peték csak nagyon lassan kelnek ki, és ezután a kiscsigák beássák magukat a homokba, akár több hónapra is.

Forrás: https://akvaguru.hu/index.php?mit=224

Nano halak

Otocinclus sp. (Törpe szívóharcsa) 

O. macrospilus, O. vittatus, O. affinis

A kisméretű akváriumok népszerű algaevője. Legtöbbször Otocinclus affinis néven találkozhatunk ezekkel a halakkal, valójában viszont 2-3 másik fajt lehet megtalálni ezen a néven, az igazi affinist pedig egyáltalán nem. A különböző Otocinclus fajokat nehéz megkülönböztetni. A hazai kínálatban az O. macrospilus és az O. vittatus a leggyakoribb.
Az Otocinclusok társas halak, minumum 5 példányt ajánlott tartani belőlük. A természetben nagyméretű rajokban élnek, akváriumban már 5 példány is magabiztosan és aktívan lakja be a környezetét. Sok más algaevővel ellentétben nappal is aktívak. Az Otocinclusok teljesen békések. A vízminőségre és az oxigéntartalomra érzékeny halak. Csak erős biológiai szűrés mellett tarthatóak. A CO2 adagoláshoz fokozatosan hozzászoktathatóak, de nem viselik jól. Kedveli az erős vízáramlást, ezért gyakran láthatjuk a szűrő közelében. Társas akváriumba jó helye lehet eme kis halnak, csak vigyázzunk, hogy ne társítsuk agresszív halak mellé, vagy olyanokkal, melyek kis mérete miatt eleségnek tekintik. Gyors mozgása miatt néha zavarhatja a lomhább halakat. Hasznosnak azért mondható, mert nagyon sokféle algát ”lelegel”, szorgalmas munkások. A többi algaevővel ellentétben nem szükséges faanyag az akváriumukba, enélkül is egészséges az emésztésük. Ez a harcsa főként növényi eredetű táplálékot fogyaszt, de megeszi az élő tubifexet, és más haltápot is. Algák közül a legtöbb fajtát megeszi, még a harcsák közt ritkán kedvelt ecsetalgát is, de időnként kedveskedhetünk neki forrázott zöldségfélékkel is. A magas fehérjetartalmú tápokhoz is vonzódnak, ilyet viszont csak alkalmilag szabad nekik adni. A hím 3-4 cm maximum, a nőstény teltebb és nagyobb, 4-5 cm. A bolti Otocinclusok szinte mindig vadbefogásból származnak. A hosszú szállítás alatt általában egyáltalán nem etetik a halakat. Ilyenkor a bélrendszerükben élő baktériumok éhenhalhatnak. Ezek nélkül a halak nem képesek rendesen megemészteni az algákat, így egy kiéheztetett Oto gyakorlatilag halálra van ítélve. Csak jól táplált, élénk Otocinclust vásároljunk. Sajnos a fentiek miatt még így is nagy az elhullási arány az új halak között. A fiatalabb egyedek igen nehezen tűrik a környezetváltozást, úgyhogy gondoskodjunk számukra megfelelő, stresszmentes élettérről, sok búvóhelyről és sok növényről. Élethosszuk elérheti akár az 5 évet is.

Corydoras pygmaeus (Törpe páncélosharcsa)

A legkisebb, akváriumban tartott páncélosharcsafaj. Teste sárgásszürke, nagy, sötét szemgyűrűvel, a faroktőn sötét folttal. Úszóhólyagjuk, ellentétben a többi Corydoras fajjal, alkalmassá teszi őket a lebegő úszásra. Tartásához 21-26°C hőmérsékletű, kis társas akvárium is tökéletesen megfelel, bár szépsége csak akkor érvényesül, ha kis csapatot tartunk. Szívesen fogyaszt minden apró, élő eleséget. Az ivarok megkülönböztetése könnyű, a nőstény nagyobb, a hím hátúszója magasabb.

Corydoras hastatus (Sarlófoltos páncélosharcsa)

Ügyeljünk rá, hogy csapathal. A vízzel szemben nem támasztanak különösebb igényeket, szeretik a tiszta vizet. Nevelhetjük őket társas akváriumban is, de ilyenkor figyelembe kell venni csekély testnagyságukat. Törpe razbórákkal, lazacokkal, neonhalakkal, törpe elevenszülőkkel társíthatók. Figyeljünk vásárláskor arra, hogy ezek a kis halacskák is csapathalak, ezért legalább 6-8 darabot szerezzünk be. Az ivarok megkülönböztetése már fiatal korukban is könnyű, mert a hímek világító sárgászöld színűek. Érdekes tulajdonsága e fajnak, hogy csak ők képesek - a Corydoras fajok közül a "lebegőúszásra". Ez azt jelenti, hogy egy helyben, mozdulatlanul tudnak állni a víz középső régiójában. 

Poecilia reticulata (Szivárványos guppi)

Eredeti vad formájukban a nőstények szürkék átlátszó úszókkal, hímjeik nem rendelkeznek a tenyészformák pompás, erőteljesen módosult úszóival, ehelyett farokúszójuk vagy átlátszó, vagy karddal rendelkezik, viszont testük tarkán mintázott, egy állományban nincs két egyforma egyed. A nőstények 4–5 cm hosszúak, de kivételesen jó tartási körülmények mellett akár 8 cm-esre is megnőhetnek. A hímek tarkák, 3–4 cm hosszúak. Manapság már a legtöbb tenyésztörzs nőstényeinek farokúszója is tarkázott, de nem olyan élénk színű, mint a hímeké.

Mindenevők, apró ízeltlábúakat, férgeket, elpusztult élőlények korhadékát és algabevonatokat is fogyasztanak. Mivel kiváló szúnyoglárvairtó, sokan ragadozónak tartják a guppit, pedig előszeretettel fogyaszt algákat is, sőt az akváriumba telepített élő növényekben is kárt tehet. Elfogadják a száraz lemezes eleséget, a szárított szúnyoglárvát, de természetesen az élő táplálékot sem vetik meg (tubifex, szúnyoglárva, vízibolha). Átlagos élettartamuk 1-3 év. Közepesen kemény, semleges kémhatású, 20-26 °C hőmérsékletű vizet kedvelnek. Igazi szépségük sűrűn beültetett akváriumban érvényesül leginkább. Magas egyedsűrűségnél gyakori az utódkannibalizmus.

A legelterjedtebb akváriumi halak egyike, tenyésztése az akvarisztika külön ágazata. Az egyik legszívósabb, legkönnyebben tartható trópusi halfaj, az Ázsiai halfarmokról importált példányok azonban más halfarmokon nevelt elevenszülőkhöz hasonlóan gyógyszerekre rezisztens és súlyos betegségeket hordozhatnak és idő előtt elpusztulnak, vagy otthoni állományunkat fertőzhetik le, ezért érdemes őket tenyésztőtől beszerezni.

Poecilia wingei (Endler fogasponty)

Bár alig pár éve fedezték fel a fajt, már számtalan színváltozata elérhető. Eleinte a szivárványos guppi alfajának tartották, mivel könnyen kereszteződnek, végül azonban önálló fajként sorolták be. A szivárványoshoz képest jóval kisebb termetű, igazi nanohal, és magasabb hőmérsékleten is jól érzi magát. Szereti, ha a tápláléka tartalmaz növényi összetevőket is. Küllemre a szivárványos guppi vad alakjára emlékeztetnek, viszont azoknál kisebbek, illetve hímjeik faroknyele a guppikkal ellentétben a hátúszó mögött hirtelen elvékonyodó, ezen kívül színeik is irizálóbbak. A hátúszó tipikusan lekerekített, a farokúszó esetleges kardjai nem nyúlnak meg mint a guppik esetében. Nőstényeik egyszerű szürkék, nagyobbak a hímnél.Kifejezett rajmozgást nem mutat, azonban igen aktív és látványos hal, ami kisebb és nagyobb akváriumokba is jól beilleszthető. Bár kis méretéből nem gondolnánk, erőteljes úszó, a komolyabb áramlás sem probléma neki. A kemény vizet kedveli, ezért a csapvizes akváriumokba praktikus választás. A hímek kisebbek, karcsúak, színesek, a nőstények egyszínűek, hastájékon vaskosabbak és nagyobbak. Kifejezetten könnyen szaporodik, akár társas akváriumban is. Ha bőséges növényzetünk van, akkor az ivadék egy része mindenféle beavatkozás nélkül sikeresen felnő. Ha szeretnénk nagyobb mennyiségben szaporítani őket, akkor érdemes a nőstényeket elkülöníteni szülés előtt.

Heterandria formosa (Törpe fogasponty)

Az akváriumban gondozott halfajok legkisebbje. A törzs alapszíne barna, a has felé világosodó. A test hossztengelye mentén sötét csík látható, amelyhez derékszögben kilenc harántcsík csatlakozik A hát és a farok alatti úszó tövét egy-egy fekete folt díszíti. Csak hasonló nagyságú halfajokkal tartsuk együtt. Akváriumi tartásánál, amivel együtt gyakran tenyésztése is jár, ügyeljünk arra, hogy mindig több hímet tartsunk, mint nőstényt, a sikeres szaporítás érdekében. Más elevenszülőkkel ellentétben szakaszosan szaporodik. A nőstény két héten keresztül naponta 1-2 ivadékot szül, összesen 25-30 db-ot egy-egy ciklusban. Egy sűrűn beültetett, beállt biológiájú akváriumban külön gondoskodás mellett is felnő a kishalak egy része. Létezik arany színű tenyészváltozata is. Mikropredátor. Az akvárium növényzetében kutat apró élőlények után. Elfogyasztja a kellemetlen albérlőket, például a planáriákat, fonálférgeket és a kagylósrákokat. A garnélák utódait is megtizedeli, ezért drága vagy lassan szaporodó fajokkal ne társítsuk. Az apró élő eleséget meghálálja, a gyári tápokkal szemben nem válogatós.

Neoheterandria elegans (Elegáns fogaspontyocska)

Az Elegáns törpefogaspontyocska a természetben nagyon ritka. A hal testének első fele inkább zöldes-barna színű, de a hátsó részen gyönyörű tigris mintázatú, fekete és arany függőleges csíkok borítják. A hátúszó alatti csík megvastagodott, szinte ék alakú és körülötte arany színű. Egyes egyedeknél ez vörös, vagy sötétbarna színű. A páratlan úszók gyarkran sötét barna vagy arany színűek és a széleiken kékek. Kedvelik a melegebb vizet, ezért figyeljünk, hogy akváriumukban ne csőkkenjen a vízhőmérséklet 24 °C alá, ezenkívül ellentétben sok elevenszülővel jól bírják a lágyabb vizet is.

A hímeknek módosult farok alatti úszója, ún gonopodiuma van, ezenkívűl színezetük élénkebb és testük rövidebb és karcsúbb, mint a nőstényeké. A tenyészhalaknak ívás előtt adjunk jó minőségű élő eleségeket és akkor a szaporodással nem lesz problémánk. A nőstény 1 hónapos periódus alatt 3-4 naponta hoz világra 1-4 utódot. Az ivadékok viszonylag kicsik, testük 2-3 mm hosszú, etetésük papucsállatkával, vagy más nagyon apró élő eleséggel megoldható. A szülők ritkán eszik meg a kicsiket.

Hyphessobrycon amandae (Parázslazac)

Kistestű, békés és látványos halacska, ami képes alkalmazkodni a középkemény csapvízhez is.  A kis termetű csapathalak igen közkedveltek az akvaristák körében, mivel kisebb méretű akváriumokban is látványosak élénk piros színezetükkel. A halak színe nagyban függ a táplálék minőségétől, a víz kémhatásától és a halak származásától is. Színezete erősen hangulatfüggő, lehet világos piros, vagy narancssárga, és vörös. A jó kondíciójú példányok színe élénk narancsos-piros. A has alatti úszó áttetsző, akárcsak a farkúszó vége. A hátúszón, amely mindig feszesen áll, egy sötét folt látható. A többi úszója gyengén vörös, még a kis zsírúszója is. A nőstények hasi oldala világosabb. A hímek színe mély rézvörös, míg a nőstények fakóbbak. Kedveli a lágyabb, savas vizet, itt színei is szebbek. Könnyen tartható, de ügyeljünk arra, hogy minimum 6-10 egyed legyen az akváriumban, hogy ne váljanak ijedőssé. A gyengén áramló part menti vizeket szereti. Akváriumába telepítsünk dús növényzetet, dekoráljuk faágakkal és levelekkel. Eredeti élőhelyén fekete vízben fordul elő, ezt imitálhatjuk tőzegkivonattal, de nélküle is egészséges marad, ha gondoskodunk a tiszta, bomlástermékektől mentes vízről. Optimálisan lágy, savas vízben érzi magát, lúgos környezetben színei megfakulnak. Kistestű békés fajokkal jól társítható. Mindenevő, kis mérete miatt apró szemű eleséget igényel. Az ideális szín eléréséhez fontos a jó minőségű táplálék, a vörös cyclops jót tesz a színezetének.

Axelrodia riesei (Rubin tetra)

Viszonylag új faj az akvarisztikában, így egyelőre keveset tudunk róla. Apró termetével és élénk piros színével minden bizonnyal nagy jövő vár rá. Megjelenésében hasonlít a parázslazacra, színei azonban sokkal erősebbek. High-tech akváriumba, de legalábbis lágyított vízbe és kiváló szűréshez illő faj, ami kedveli a sötét talajt és a dús vegetációt. Kistestű, békés rajhal, ami annál jobban érzi magát, minél többen vannak. Alapvetően problémamentes akváriumlakó, túl nagy vagy agresszív halakat ne társítsunk mellé. Mikropredátor, de pici szája miatt csak egészen apró gerincteleneket fogyaszt, például Cyclopsot és Daphniát. Apró szemű tápokkal is etethetjük, a Cyclopsot tartalmazók kifejezetten jót tesznek a színének.

Danio margaritatus (Gyöngy dánió)

Ezt a gyönyörű halacskát 2006-ban fedezték fel. Népszerűsége azóta rohamosan növekszik. Közkedveltségét kis méretének, sebes mozgásának és gyönyörű színezetének köszönheti. Pályafutását rögtön azzal kezdte, hogy tévesen a razbórák közé sorolták be. Így kapta a Galaxy Rasbora – Microrasbora sp. nevet. Hamarosan rájöttek azonban, hogy őkelme a dániókhoz tartozik és ezért Celestial Pearl Danio – Celestichthys margaritatus-re keresztelték. Viselkedésükben le sem tagadhatják dánió mivoltukat. A mérete kifejletten sem haladja meg a 3-4 centimétert. Ezért nem érdemes nagyobb termetű agresszívabb halakkal együtt tartani, mert félő, hogy felfalják őket. Kedveli a hűvösebb, keményebb, semleges kémhatású vizet.

Danio erythromicron (Kéksávos törpedánió)

Igazi újdonság a hazai akvaristák körében ez a színpompás razbóra. Ugyan a fajt már 1918-ban leírták, mégis 60 évig egyáltalán nem akavrizálták be és a mai napig is ritkaságnak számít. Teste rózsaszín és narancs színekben pompázik, melyet akár 15 kék csík keresztezhet. A hímek uszonya vöröses narancssárga, míg a nőstényeké átlátszó. A jó körülmények közt tartott halak izzó színekben pompáznak. Akár csak a Galaxy razbóra, úgy a Danio erythromicron is Mianmar területéről az Inle Lake-ből származik. A félkemény 5-10 nK keménységű vizet és a 7,2-7,4 közötti pH-t kedvelik. Ilyen paraméterek között, minden további nélkül szaporíthatók is. Csapathalak, ezért javasolt minimum 6 db hal együtt tartása.

Neochela dadiburjori (Kéköves pisztrángdánió)

Laubuca dadiburjori és Chela dadiburjori néven is őt találjuk. Egyedi táncukkal, élénk érdeklődőd viselkedésükkel, gyönyörű színezetével elvarázsolják a szemlélőt. Az eleségben nem válogatósak, de a minőségi eleség jelentősen javítja színezetüket, kondíciójukat. Más fajokkal is békések. Csapatban (minimum 6 db) mutatják meg igazi szépségüket. Kicsi, felső szájállású pontyféle. A baltahasú pontyfélékkel áll közeli rokonságban (Chela sp.), a faj a dániók legközelebbi rokona, a núriák mellett. Alapszínezete citromsárga, ami az úszók töveire is rálóg. Hasa fehéren kiviláglik, és háta esetleg halványan zöldesebb is lehet. Oldalvonala mentén egy markáns irizáló türkizkék sáv húzódik, ami nagyon attraktívvá teszi.

Könnyen tartható, kezdőknek is kiválóan alkalmas kis halacska. Mindenképpen 6-8 egyedet gondozzunk, mert szigorúan rajhal. Nyílt víztér szükségeltetik neki az úszáshoz, a vízfelszín közelében mozog. Alsóbb régiókban dúsan növényesíthetünk, és a háttér mentén például egy Vallisneria-sort is ültethetünk. Az oxigéndús, jól áramló és mozgó, kristálytiszta vizet kedveli, de átlagos szűréssel is megelégszik, ha a vizének 15-20%-át rendszeresen kicseréljük. Nem kell megijedni, nem nehéz egyáltalán gondozása, nem adja fel olyan könnyedén. Társításánál ügyeljünk arra, hogy ne kerüljenek mellé olyan fajok, melyek jóval nagyobbak nála, kárt tehetnek benne vagy méretükkel egyáltalán csak félelemben tartsák. Kisebb díszmárnák, dániók, razbórák, törpegurámik és párduccsíkok kiváló biotóp társai, de akár törpe kalászhalakkal is egybekerülhet. Ha nem biotópban tartjuk, akkor leginkább pontylazacok, kisebb testű harcsák felelnek meg mellé. Etetése sem problémás semmilyen szinten, mivel elfogadja a jó minőségű száraz eledeleket, bár kondíciójának és szépségének megtartásához szükségeltetik néha fagyasztott és élő eleségek etetése egyaránt, amiket nagy örömmel fogad.

Danio choprai (Színpompás dánió, Izzófényű dánió)

A galaxy razbórához hasonlóan, szintén Dél-Kelet Ázsiából származik. Egészen pontosan Mianmarból, akárcsak a 2006-ban felfedezett Galaxy. Hasonlóan a galaxyhoz, az ő rendszertani besorolásuk sem ment könnyen. Rengeteg hasonló, de mégis más fajba tartozó dánió honos a környéken. Ezek gatyába rázása a 2009-es év elejére fejeződött be. Az utóbbi néhány évben kezdték el felfedezni, hogy milyen jól tarthatók akváriumban. Azóta sok akvaristának lett nagy kedvence ez a hal. A dániókra oly jellemző sebes mozgás rájuk fokozottan jellemző. Nincs egy pillanat, hogy megállnának. Pillanatok alatt megtöltenek élettel bármilyen akváriumot. Szeretnek a vízfelszín közelében úszkálni. Eredeti élőhelyükön a vízre pottyant apró bogarakat, lárvákat vadásszák le. Jó minőségű, vízen lebegő eleséggel tarthatjuk őket. Minimum 8-10 darabot tartsunk, hogy a domináns hím agresszivitása kellőképp megosztódjon. Az állandó pózolás és kergetőzés garantált. Fokozott mozgásigénye miatt legalább 40-50 liter a minimum akváriumméret. Elég ugrálósak, ezért a medencéjüket érdemes lefedni. Számtalan gyönyörű szín megtalálható ezen a karcsú, mozgékony kistestű dánión. Az olívazöld testen piros, vagy narancssárga csík húzódik vízszintesen. Alatta kékes függőleges csikokat lehet felfedezni. A hát vonalán egy skarlátvörös fényes sáv fut végig, mely erős fényben szinte világít. Úszói ezüstös-kék színűek, a hát- és farok alatti úszók széle sárga, míg farokúszó szélein ugyancsak sárga csíkok húzódnak. Hasi része kékes. Általában a víz felső rétegeiben mozog és táplálkozik. Az apró granulátumeleséget szívesen fogysztja. Színeit felerősíthetjük fagyasztott, vagy szárított cyclops-al. Viselkedésük hasonló a többi dánió fajéhoz. A hímek hiererchikus viszonyt alakítanak ki egymás közt, ezért érdemes nagyobb csapatot tartani, hogy a domináns hím figyelme többfelé oszoljon. A kifejlett nőstények hasa teltebb, kevésbé színesek és egy kicsit nagyobbak a hímeknél. Ez különösen a szaporodáskor figyelhető meg, amikor a hímek színezete felerősödik.

Brachydanio nigrofasciatus (Pettyesúszójú dánió)

Észak-Mianmar (régebben Burma) trópusi folyóiban őshonos, de az akvaristák világszerte sikeresen tartják és szaporítják. Falánk, mindenevő, békés rajhal. Legfeljebb 3-4 centiméteres testhosszával egyike a legkisebb dánióknak. Áramvonalas teste a hasi tájékon fehér, a hát felé egyre sötétedő olajbarna. Oldalán a kopoltyútól a farokúszóig fehér sáv húzódik, melyet a farokúszón is folytatódó két acélkék csík szegélyez. Az alsó kék csík alatt egy szintén acélkék pöttysor látható; a faj a magyar nevét uis innen kapta. A foltok a nőstényeknél csak részben, míg a hímeknél teljesen kiterjednek a farok alatti úszóra is. Mellúszói kivételével úszói sárgák; a has és farok alatti úszók a hátúszóval egyetemben fehérrel szegettek. Az ikrával telt nőstény hastájéka sárgás árnyalatú, míg a jóval kecsesebb hímé világos-narancsszínű. Kedveli a semleges kémhatású (pH 6,5 - 7,0), melegebb (24–28 °C) vizet. A víz keménységére nem érzékeny (4–15 nk°), szereti a növényekkel dúsan beültetett akváriumot, de megfelelő szabad úszóteret is biztosítanunk kell számára. A többi dániófajhoz hasonlóan békés rajhal, így minimum 6 példányt tartsunk belőle.

Brachydanio tinwini (Aranygyűrűs dánió)

Az Észak-Burmai Myitkyina körzet patakjaiban őshonos, akár a Danio choprai. Patakok, kisebb folyók lassabban mozgó, de oxigénnel jól állatott partközeli részeiben él. 2003-ban jelent meg a díszhalas boltokbanm, Tin Win Burmai díszhalgyűjtő és exportőr munkásságának köszönhetően, róla nevezték el a halat 2009-ben, amikor végre leírták tudományosan és korábban ismeretlen új fajnak bizonyult. A sűrű növényzetet és a visszafogott ármalást kedveli. A sötét talaj kiemeli a színét. Szeretnek ugrani, csak jól lefedett akváriumban tartsuk. Békés rajhal, hasonló vízigényű nanohalakkal társítható. Mindenevő. Apró élő és fagyasztott eleségek, nano tápok.

Danio rerio (Zebradánió)

Kelet-Indiából származik. Közkedvelt akváriumi halként mindenfelé tartják. Körülbelül 6 centiméter hosszúra nő. Különböző színezetű és úszójú fajtái ismertek. Háta olajbarna, oldala és hasa sárgásfehér. Törzsén a kopoltyúfedőtől a farkúszó végéig négy sötét acélkék csík húzódik; a farok alatti úszó is csíkos. Kék csíkjaik között a hímek karcsú, narancssárga csíkokat hordanak, a nőstények ezüstös csíkjai teltebbek, kevésbé élénkek. Mintegy öt évig él eredeti élőhelyén álló, illetve lassan folyó vizekben. Mindenevő, akár a többi dánió. A számára ideális víz semleges kémhatású, keménysége 5–19 dGH, hőmérséklete 18–24°C.

Békés hal; az akváriumban más fajokkal jól megfér. Kedvelt és mutatós faj, állandóan a víz felső rétegeiben úszik; nagyon fontos tudnivaló, hogy rajban kell tartani, ami minimum 6-8 egyedet jelentsen. A viszonylag hűvösebb vizet is jól bírja, sőt, nagyon melegben nem is célszerű huzamosan tartani. Ugrálós, medencéjüket mindenképpen takarjuk. Kezdők egyik legáltalánosabb díszhala, igénytelennek mondható, tartási körülményeinek széles skáláját jól tolerálja. Teljesen békés halak, remekül társíthatóak, vegyes társas akváriumokba is kitűnő választást jelentenek!

Medencéjük otthonos berendezésére érdekében ültessünk növényeket, de hagyjunk elég kiúszóteret halainknak, kövekkel és ágakkal természetesen dekorálhatunk. Vízcseréket persze itt is tartani kell, hisz attól még, hogy sok mindent kibír, nem kell a halakat rossz körülmények között, például feldúsult nitráttartalmú vízben tartani. Nagyon szeretnek az áramlatokban fickándozni, ezért erősebb teljesítményre is báran kapcsolhatjuk szűrőnket!A zebradánió az igen egyszerű szaporításának és gyors növekedésének (az egysejtes állapottól a lárvaalakig tartó fejlődése körülbelül három napig tart), valamint a könnyen megfigyelhető és manipulálható embrióállapotának köszönhetően elterjedt és hasznos modellorganizmusa a gerincesek kutatásának. A genetikusok számára a zebradánió egy kitűnő vizsgálati alany, számos laboratóriumban ma már a patkányok és egerek helyett használják. Azon kevés fajok közé tartozik, amelyeket kísérleti célból az űrbe is felvittek. A nagy érdeklődésnek köszönhetően az első organizmusok egyike, melynek a teljes genomját azonosítják.

Leopárddániót a tudomány per pillanat a zebradánió mutálódott variánsának, alfajának tekinti, épp ezért tartása és tenyésztése teljes egészében megegyezik a zebradánióéval.

Trigonostigma heteromorpha (Ékfoltos razbóra)

Az ékfoltos razbóra azonnal felismerhető az oldalán elhelyezkedő, a faroknyélen elvékonyodó, háromszög alakú, kékesfekete foltjáról. Hátoldalának színe olívazöld, lentebb ezüstös árnyalatú. Az ivarérett hímek ékfoltjának elülső széle egyenesebb, a hátulsó csúcsa pedig hegyesebb szögbe keskenyedik el; a nőstények eléggé teltek. Nagyon békés rajhalak, kiváló választás! Színeik egyszerűek, mégis lenyűgöző, elegáns halacskák! Nem véletlen töretlen népszerűsége az akvarisztikában! A fajból gondozzunk legalább 6, de inkább 8 egyedet. Teljesen békések, így minden olyan díszhallal társíthatjuk őket, melyek nem jelentenek rá veszélyt. Egy délkelet-ázsiai biotópba az egyik lehető legjobb választás, dániók, más razbórák, díszmárnák, talajlakó márnák és csíkfélék, gurámik kitűnő társhala lehet. Vegyes társas akváriumok szintén igen gyakran látott lakója e kis halacska, elevenszülők, békésebb törpesügérek, vértesharcsák, pontylazacok és szivárványhalak mellett is tökéletes. Közkedvelt faj, ami gyakorlatilag minden díszállatüzletben beszerezhető! Kezdők kitűnő választása a faj, hisz különösebb igényeket nem támaszt tartójával szemben, legalábbis olyanokat nem, amit egy kezdő akvarista ne tudna biztosítani. Átlagos szűrésű és oxigénellátottságú akváriumban már jól érzi magát, bár egy alaposan megszűrt, oxigéndús akváriumban színei is csillogóak lesznek. A rendszeres vízcserékre ügyeljünk, mert az elnitrátosodott vizet azért ő sem kedveli! A sűrű növényzetben búvóhelyeket találhat magának, de némi kiúszótérre is szüksége van. Ágakkal, kövekkel remekül dekorálhatunk. A növényeket nem bántja, nem kifejezetten ugrálós, de azért takarjuk le medencéjét. Színeit kiemelhetjük egy árnyasabb medencében, vizét pedig Tebang-levelekkel kezelhetjük. Tartása csapvízben is problémamentes. Mindenféle táplálékot örömmel fogad, a lemezes eledeleket is megeszi. Hogy szépek és erősek legyenek halaink, célszerű őket rendszeresen élő és fagyasztott eledelekkel is megkínálni, mint amilyen a cyclops, artémia, szúnyoglárva, grindál, vízibolha.

Trigonostigma espei (Törpe ékfoltos razbóra)

Az állatok napközben egy zárt rajt alkotnak, őröket állítanak. Amíg a raj egy helyen tartózkodik, vagy egész nyugodtan áll, néhány állat mindig kifele néz, és pontosan megfigyeli a környezetet. Ha megfordulnak, és menekülnek, az egész raj menekülni kezd. Éjszakánként a raj felbomlik, és az állatok egyesével alszanak, általában egy levélre támaszkodva. A Rasbora espei legjobban a Boraras maculatus-szal társítható. A fajt gyakran összekeverik a R. hengeli-vel. Ez azonban kisebb, és átlátszóbb.

Trigonostigma hengeli (Hengel karcsú razbórája)

Kinézete hasonlít közeli rokonaira, de a Trigonostigma heteromorpha (Ékfoltos razbóra) testén található fekete háromszög sokkal nagyobb, míg másik rokona a Trigonostigma espei teste inkább sárgás-vöröses alapszínű, és nincsen narancssárga csík a fekete ék alakú mintázat fölött. Hengel karcsú razbórája ezekkel szemben inkább szürkés-zöldes alapszínű, és a fekete ék alakú minta fölött, és mellette egy narancssárga, ragyogó csík húzódik, ami jól kiemeli a sötét foltot. Az úszóik halványsárgás színűek. Nagyon szívós kis hal, kezdők számára is ajánlható. Rendkívül békés csapathalak, más hasonló igényű halakkal jól tarthatóak egy társas akváriumban. Fontos, hogy legalább 8-10 példányt tartsunk egy csapatban.

Sundadanio axelrodi (Neon razbóra)

A Sundadanio axelrodi őshazája Borneó. Nevét a felfedezésének helyéről a Nagy Sundanda szigetekről kapta. Azóta a környező vizekben több helyen is fellelték. Számos színváltozatot fedeztek fel belőle. Egy nagyon békés, aktív és gyönyörű megjelenésű kis halraj. A faj ideális az növényes akváriumokba, de különleges paramétereket és nagyszerű vízminőséget igényel a boldogulásához, ezért kezdő hobbistáknak nem ajánlott. E halak akváriumi tartásának egyik fő nehézsége szintén a természetes élőhelyükkel függ össze. Például a patakok, amelyekből származnak, nagyon lágy, savas vízzel rendelkeznek, és gyakran rosszul megvilágítottak a partjukon és a partjukon felhalmozódott növényzet miatt. Ez a hal általában sötét vizű patakokban él, amelyek általában ősi mocsarakhoz kapcsolódnak. Ezeken a helyeken a víz színe barna, ami a szerves anyagok bomlásából származó tanninok és más vegyi anyagok felszabadulásának köszönhető. Sajnos a civilizáció erősen veszélyezteti eredeti élőhelyét.

Microdevario kubotai (Zöld törperazbóra)

Igazi újdonság a hazai akvaristák körében ez a színpompás razbóra, a mai napig is ritkaságnak számít ez az  apró termetű.  A jó körülmények közt tartott halak izzó zöld színekben pompáznak. A hal úszói átlátszóak. A természetben 20-50 fős csapatokban élnek, és akváriumban is sokkal jobban érzik magukat nagyobb csapatban, valamint ilyenkor a hímek színezete is intenzívebb, ha több hím is vetélkedik a nőstényekért. Akár csak a Galaxy razbóra, úgy a Microrasbora kubotai is Mianmar területéről az Inle Lake-ből származik. A félkemény 5-10 nK keménységű vizet és a 7,2-7,4 közötti pH-t kedvelik. Ilyen paraméterek között, minden további nélkül szaporíthatók is. 

Microrasbora rubescens (Vörös törperazbóra)

A Microrasbora rubescens egy kicsi, nagyon békés hal, amely más kis halakkal együtt tartható. Az akvárium oldalát és hátterét sűrűn kell beültetni, mert nagyon félénkek. Középen elegendő szabad úszóhelyet kell hagyni. Olyan akváriumot részesít előnyben, ahol a felszín közelében sok szabad tér van, és mélyebben a felszín alatt és az akvárium oldalain sűrű növényzet, amely búvóhelyként szolgálhat. A vörös törperasbóra akár 3 cm hosszúra is megnő, hímek karcsú testűek, míg a nőstények vastagabbak.

Boraras merah (Főnix törperazbóra)

A legkisebb hazánkban is kapható törperazbóra, ritkán nő 1 cm fölé. Erősen igényli a társaságot, minumum 10 fős rajban tartsuk, dús növényzetű akváriumban. Piros színe nem éri el a moszkító razbóra élénkségét, de szintén nagyon mutatós hal. Nem egységes csík, hanem egy nagyobb folt található a teste közepén, irizáló vöröses gyűrűvel körbevéve, aminek lehetnek vékony sávban folytatásai a faroknyél felé. Tartása megegyezik a moszkító razbóráéval, és erre is áll, hogy csak lágy vízben érdemes próbálkozni vele. Bár a nevét egyáltalán nem ismerik és nem is keresik az akvaristák, a kereskedelemben nem ritka, csak szinte mindig félreazonosítva, B. brigittae néven árulják. Tökéletes társítás értékesebb, lágy vizet igénylő garnélákoz, mint például a crystal red garnéla, mivel a kis garnélákat egyáltalán nem veszélyezteti. A csersavas és lágy vizet szereti, ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor inkább válasszunk más fajt.  Akváriumába rakjunk hullott faleveleket, például tölgyet vagy bükköt, vagy a boltokban kapható ketapang mandula levelét. Ez csersavval és lebontó mikroorganizmusokkal gazdagítja a vizet. A kis szemcseméretű gyári tápokat gond nélkül fogyasztja. Kedveli az apró élő és fagyasztott eleséget, mint a Cyclops vagy az Artemia.

Boraras brigittae (Moszkító razbóra)

A legismertebb és legkeresettebb törperazbóra faj. Karcsú, alig 2 centis, élénk piros hal, teste közepén egy kékeszölden irrizáló sáv húzódik. A hímek színe ideális körülmények között egészen telt és élénk vörös, a nőstények némileg halványabbak és vaskosabb testfelépítésűek. Eredetileg zöldsávos törperazbóra néven vált ismertté, ekkor még a B. urophtalmoides-szel egy fajba sorolták. Ma már az angolból átvett moszkító razbóra néven érdemesebb keresni a boltokban. Beszerzésükkor legyünk körültekintőek, mivel a neve alatt több másik fajt is szoktak árulni, sokkal gyakrabban, mint a valódi B. brigittae-t. Rendelni egyáltalán nem ajánlott ezt a fajt, mindig nézzük meg személyesen a halakat vásárlás előtt. A csersavas és lágy vizet szereti, ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor inkább válasszunk más fajt. Ugyan átszoktatható és tartható középkemény csapvízben is, viszont ilyen körülmények között színezetét elveszti, csupán egy rózsaszínes árnyalata marad. Akváriumába rakjunk hullott faleveleket, például tölgyet vagy bükköt, vagy a boltokban kapható ketapang mandula levelét. Ez csersavval és lebontó mikroorganizmusokkal gazdagítja a vizet. A kis szemcseméretű gyári tápokat gond nélkül fogyasztja. Kedveli az apró élő és fagyasztott eleséget, mint a Cyclops vagy az Artemia.

Boraras urophthalmoides (Verébrazbóra)

A leggyakoribb törperazbóra, a nevét mégis alig ismerik. Szinte kivétel nélkül B. brigittae néven árusítják, gyakorlatilag hamisítják vele a másik fajt. Felfedezésükkor egy fajnak tekintették a kettőt, alfaji szinten elkülönítve. Színezete szerényebb, halvány alapszíne barnás-narancssárga, testén sötét alapszínű, zölden irizáló sáv húzódik, és a farok alatti úszójuk tövében, valamint a farok tövében egy-egy fekete folttal. E miatt a mintázat miatt sokszor felkiáltójel razbórának is hívják. A sötét oldalvonal felett egy rikító sárga, vagy narancssárga csík található. Testalkata vastagabb a többi Boraras fajénál, ez alapján könnyen megkülönböztethető a karcsú brigittae-től. Könnyen tartható középkemény csapvízben és szaporítható is benne, de a lágyabb vizet ez a faj is meghálálja. Ideális körülmények között a hímek teste kellemes barackszínű alapárnyalatot mutat, és irrizáló csíkjaik is felerősödnek. Egyes példányok lilásfekete színezetet vesznek fel egyik napról a másikra. Ezek feltehetőleg ivarérett hímek, de a színezet pontos oka nem tisztázott és nem minden állományban fordul elő. Némileg nagyobbra nő, mint a többi Boraras faj, elérheti a 2,5 centis méretet. Sűrűn beültetett, tiszta vizű akváriumban érzik jól magukat. A tőzeges vizet kedvelik, de nélküle is egészségesen nevelhetőek. Kistestű, békés halfajokkal és garnélákkal jól társítható. A kis szemcseméretű és a lemezes gyári tápokat elfogadják. Meghálálják az apró szemű élő eleséget.

Brevibora dorsiocellata (Pettyesszárnyú razbóra)

A faj aranyló zöld színe a testoldal alsó részén fehérré válik. A hátúszón fehérrel szegett fekete folt van; a többi úszó többnyire színtelen. A nőstény teste mélyebb, mint a hímé; a hímek úszóinak színe valamivel élénkebb lehet. Nem nehéz tartani, kezdőknek is ajánlható! Áramlást biztosítsunk medencéjébe, mert szeret csapatban úszkálni a vízmozgás keltette hullámokban. A növények biztonságérzetet, búvóhelyet nyújtanak halainknak, sötétebb aljzat fölött pedig még színeik is szebbek. A beérkező fényt úszónövények alkalmazásával tompíthatjuk, esőerdei mivolta miatt kedveli a szórt fényt. Etetésükre száraz tápok is megfelelhetnek, de mindenképpen ki kell ezeket egészíteni élő és/vagy fagyasztott eledelekkel is, melyek közül nagyon szeretik a dapniát, cyclopsot, artémiát, szúnyoglárvát, grindált, de még hosszasan sorolhatnám...

Poropanchax normani (Norman fénylőszemű hala)

Teste viszonylag zömök. A farkúszó lapát alakú; a hasúszók viszonylag nagyok és hegyesen végződnek. Hosszúság: 4 cm-ig. Halvány szürke olajszínű, kékes csillogású az alapszín, a mell halvány rózsaszín, a hím úszói vörösesek, a függőleges úszók sárgás szegélyűek. A szivárványhártya felső fele fényes kékeszöld. Nagy ellenállóképességű hal, amely gyakran és jól célozva ugrik, úgyhogy az akváriumot be kell fedni! Kedveli az áramló vizet, a halak szívesen álldogálnak a szűrő visszafolyó vezetékének áramában. A táplálékot illetően nem válogatós, bármilyen megfelelő kicsinységű élő- és szárazeleséget elfogad. Legszívesebben a felszínről eszik

Nagyon sok halfaj irizál, de alap esetben tök sötétben nem világít, legalábbis a természetben ilyen nincs. Miért is lenne, még éjszaka is felhívná magára a ragadozók figyelmét.

Trichopsis pumila (Törpe morgógurámi)

A halak alapszíne szürkésbarna, az oldalvonal mentén egy hosszú gesztenyebarna csíkkal. A csík fölött hasonló színben foltok sorakoznak egy vonalban. A jól táplált, fejlett halak teste kék és zöld fényben csillog, számos irizáló pikkelyüknek hála. Az úszók jobbára halványkékek, külső szegélyük pedig bordó. A törpe morgógurámi kiváló választás, ha nano akváriumban szeretnénk labirintkopoltyús halat tartani. Mivel ritkán nő 3-3,5 cm-nél nagyobbra, ezért már egy 50 literes akvárium is bőségesen kielégíti helyigényét. Gondozása egyszerű, kezdők számára is alkalmas. Tarthatjuk párban, háremben és csoportban is. A természetben szívesen tömörülnek akár 10-15 egyedből álló csoportokba is. Akváriumukat állítsuk nyugodt, nem túl forgalmas helyre. A vízinövényzetet dúsan ültessük, hiszen a vadonban is növényekkel jól benőtt helyeken él. Használjunk úszónövényeket is. Erősen ajánlott faleveleket szórnunk a medence aljára, ezek ugyanis kiváló rejtekhelyet nyújtanak halainknak, és a vízkémiai értékek beállításában is segítenek. Sőt mi több, a természetben e halak habfészküket lehullott levelek alá építik, ami nagy különbség a legtöbb gurámifaj szaporodási stratégiájához képest! Okvetlenül helyezzünk el további rejtekhelyeket akváriumukban, úgy, mint félbevágott kókuszdióhéjat, gyökereket, kövekből felépített barlangokat, törött cserepet, stb. Egyrészt szívesen bújnak meg ilyen helyeken, másrészt a sikeres szaporodásuk barlang-szerű helyhez kötött! Helyezzünk bőséges növényzetet a medencébe, de ami okvetlenül fontos, hogy legyenek barlangszerű búvóhelyek, a hím ugyanis ilyen helyre készíti el a habfészket, például egy lefordított cserép belső teteje alá. Legszebb színeiket ívási időszakban mutatják, ilyenkor jól hallhatóak a hím morgó, kerregő hangjai, amiről e csoport a nevét is kapta. A párázás a gurámiknál szokott módon zajlik, a hím körülhajlik a nőstény körül, kipréseli és megtermékenyíti az ikrákat, melyek lesüllyednek. A szülők mindkét tagja összeszedi az ikrákat és elhelyezi a habfészekben, de a fészket csak a hím őrzi. Jellemzően nem mutat erős agressziót a nősténnyel szemben, így azt bátran bennhagyhatjuk. Teljesen békés faj, még az apróbb halakat sem bántja. A klasszikus nano-fajokkal (pl.: törperazbórák, gyöngy dánió) is kiválóan társítható, a kisebb garnélákat azonban levadászhatja. Társhalnak mindenképpen olyan fajokat válasszunk, amik nem tesznek kárt kistestű gurámijainkban. Egyébként nem kell félteni őket, ha önvédelemről vagy kiváltképp az ikrák védelméről van szó, náluk nagyobb halakkal szemben is helyt állnak. Bár szívesen rejtőzködnek a vízinövények között, a náluk jóval nagyobb termetű morgó gurámihoz képest valamivel bátrabb viselkedésűek! A természetben jól alkalmazkodtak melegebb és oxigénszegény vizekhez is, ellenálló halak. Hosszú távon 24-26 °C-os víz ajánlható, amihez semleges közeli pH ajánlható, de a kissé savas vagy enyhén lúgos irányba eltolódott értéken is tarthatóak. Alapvetően lágyvizes halak, de csapvízben is gondozhatóak. Átlagos szűréssel megelégszik. Etetésük általában problémamentes, a kisebb szemcseméretű száraz tápokat is elfogadja, de ezekkel sosem érjük el a legszebb színeket és a megfelelő szaporodási kedvet. Utóbbiakhoz rendszeres élő és fagyasztott eleség szükségeltetik, úgy, mint artémia, cyclops, szúnyoglárva, stb.

Dario dario (Törpe rubinsügér)

A legkisebb akváriumi sügérféle. A ragyogó színű hímek a nano akváriumok ékszerei. A hímek erősen territoriálisak, egy akváriumban egy párt tarthatunk, vagy egy hímet több nősténnyel. Garnélákkal nem társítható,kis mérete ellenére könnyen megöli és elfogyasztja őket. Vízközt úszó nano méretű rajhalakkal gond nélkül megfér. Főleg a talaj közelében tartózkodik. Mivel territoriálisak, ha több példányt tartunk egy akváriumban, gondoskodnunk kell búvóhelyekről és az akváriumot vizuálisan megosztó tereptárgyakról. A talaj legyen finomszemű. Úszó növényekkel gondoskodhatunk a félárnyékos területekről, amiket kedvel ez a halfaj. Mikropredátor, minden kisméretű élő eleséget szívesen fogyaszt. A bélrendszere érzékeny, kerüljük a tubifex és a vörös szúnyoglárva etetését. A legszebb színezet eléréséhez jó minőségű eleséget etessünk. A hímeket élénk vörös alapszínükről és megnyúltabb úszóikról ismerhetjük fel. A nőstények sokkal szerényebb színezetűek. Általában csak hímeket árulnak, így a tenyészállatok beszerzése nem egyszerű. A törpe rubinsügér állandó partnert választ, és szorgalmas ivadékgondozó. Ha az akvárium biológiája érett és sok a búvóhely, akkor ivadékaik külön gondoskodás nélkül is felnőnek a társas akváriumban.

Carinotetraodon travancoricus (Törpe gömbhal)

Törpe gömbhal egy nagyon érdekes, intelligens és aktív hal. Nagyon figyelmes, észrevesz mindent az akváriumon kívül. Idővel megismerik a tulajdonost is. Amint megyünk be a szobába, odaúsznak és bámulnak ránk a nagy szemeikkel. Ott maradnak egy helyben és figyelik, hogy mit csinálunk. Az egyik módja annak, hogy abbahagyják a bámulást, az etetés. Igazán különleges megjelenésű és viselkedésű hal. A többi gömbhallal ellentétben a természetben rajokban él. Ne keverjük őket egyéb kishalakkal, se garnélákkal. Érdemes egyfajos medencében tartani, és legalább 3-4 példányt, hogy a csipkelődést el tudják osztani egymás között, kell minimum 20-30 liter/hal, különben az agresszívak lesznek egymással, ha szűken vannak. Ragadozó, területvédő halak. Nem kimondottan társas medencébe való, mert a hosszú úszójú halakat megcsipkedheti. Legjobb külön a számukra berendezett akváriumban tartani őket, 45 literben már tarthatjuk magukban. Van, aki sikeresen társít velük kisebb algaevőket, például Otocinclust. Nem foglalkoznak egymással.

Alapszíne aranybarna, a hasi részen pedig fehér. Testén kékes-zöld, vagy fekete mintázat található. Szemei kékek. Mint minden gömbhal, ez is nagyon érzékeny a vízminőségre, nem viseli jól a nitrátot és ammóniát, ezért a kisebb rendszeres vízcserék nagyon fontosak. A gömbhalak fogai folyamatosan nőnek, ezért kell nekik adni csigákat, vagy más meszes házzal rendelkező eleséget, hogy koptatni tudják fogaikat. Érdekesség, hogy gyakran csak kiszívják a csigákat a házukból és nem törik össze a házukat. A gömbhalak képesek felfújni testüket, úgy, hogy vizet vagy levegőt szívnak a gyomrukba, ezzel megnehezítik, hogy a potenciális ragadozók lenyeljék őket. Ha félnek, begörbítik a farok uszonyukat, és amikor új medencébe helyezzük őket, gyakran ferde farokkal úsznak körbe-körbe, ami a védekezés jele, amint hozzászoknak új környezetükhöz, farokúszójuk újra kiegyenesedik. A hímek agresszíven viselkednek és területvédőek egymással, szaporodáskor akár meg is ölhetik egymást.

A lassú folyású, sűrű növényes vizeket szeretik, eredeti élőhelyükön jellemzően tündérhínárokkal együtt fordulnak elő. Növényekkel sűrűn beültetett medence, elegendő úszótérrel, és gyökerekkel, amelyek búvóhelyet biztosítanak. Adjunk több barlangot nekik, hogy elrejtőzhessenek amikor fenyegetve érzik magukat. Előnyösek a vízfelszínen úszó növények, amelyek tompítják a világítást, és a halak is sokkal aktívabbak lesznek. Egy másik fontos, hogy érdekes élőhelyük legyen, mert ha unatkoznak, fel-le úsznak.

Ragadozó, az élő eleséget kedvelik amelyet szeretik levadászni. Artémia só rák, élő csigák, kagylók, giliszták, garnéla, szunyoglárva, tubifex, és más akváriumi halak számára kapható élő és fagyasztott eleség. (Max. 9 napot bírnak ki kaja nélkül). A száraz tápokat ritkán fogadják el. A domináns hím eszik először, majd a többiek követik a példát.

A törpe gömbhalak ivarmeghatározása trükkös dolog – a fiatal halaknak ugyanis egyáltalán nincs. A raj legerősebb néhány tagja kezd el hímmé alakulni, a többi nőstény lesz. A kifejlett hímek hasán hosszában egy sötét vonal húzódik, valamint a szemük mögött irrizáló mintázat, "ráncok" figyelhetőek meg, de a riválisoknak és nőstényeknek bemutatott pózolás is lebuktatja őket. A nőstények kissé testesebbek és valamivel nagyobbak is. Más rokonától eltérően a Törpe gömbhalat már többször sikeresen tenyésztették akváriumban. Szaporításuk nehéz, egy hím, több nőstény csapatban a legsikeresebb, az ivadék apró és érzékeny. A felnőtt hímeknek egy barna függőleges vonal fut végig az alsó hasukon. Udvarlás alatt, ez sötétebb lesz.

Nannostomus - Törpeszájú halak

Dél-Amerikában, a trópusi területeken, lassú csatornákban és mocsarakban, sűrű növényzetben élnek. A lazacok közé sorolt Nannostomus név jelentése „kicsi szájú”, ami a magyar névben is megmutatkozik, őket hívjuk törpeszájú halaknak. Külföldön ceruzahal (pencilfish) néven terjedtek el. Minden lebiasinid nemzetségnek hosszú testalkata, hosszúkás pofája, és kis szája van. A halakra sötétbarna vagy fekete hosszanti csíkok jellemzőek, kivéve a N. espei-t, aminek testén átlósan 5 fekete folt található. Egyes fajoknál a nászt, vagy az ivarérést a hímeken vörös színe jelöli. A színezetükhöz kapcsolódik, hogy éjszakára megváltoztatják színezetüket.

Táplálkozás: Ivadékkorban első eleségként papucsállatkát vagy rotatóriát adjunk nekik, s csak később frissen keltett sórákot. A felnőtt halak a tubifexet és a grindált is gond nélkül fogyasztják, elfogadják a szárított élelmiszereket, az élő és a fagyasztott ételeket (Artemia, Moina, Cyclops, daphnia..stb.).

Szűrés: nem szeretik a nagy sodrást.

Nannostomus beckfordi (Díszes törpeszájú hal)

A legelterjedtebb képviselője a törpeszájú halaknak. Gyakran állnak egy helyben és csak díszes mellúszóikat rebegtetik, majd szemvillanás alatt helyet változtatnak és ismét csak úszóikat mutogatják. Testük hengeres, karcsú, torpedószerű. Szájuktól a farokúszóig a testközépen egy sötét és egy arany csík fut végig, melyet a hátrészen barnásszürke, a halrészen ezüst határol. Az arany csík foltokban vörössel színeszett, az úszók úgyszintén. A hímek mellúszói világoskékkel szegettek. Az ivarok között nagyságkülönbség nincs, a nőstények teltebbek, mint a kicsit színesebb, egyenes hátvonalú hímek. Tartásuk nem nehéz, apró szemű eleséggel jól etethetők.

Forrás: https://akvaguru.hu/index.php?mit=4
http://akvafarm.hu/nanohalak/nannostomus.html

The Bridge

A The Bridge egy puzzle-játék, méghozzá a keményebb, billentyűzetverős fajtából. Az alapkoncepció első ránézésre meglehetősen egyszerű: minden szinten el kell jutnod a kijáratig, úgy, hogy közben magát a pályát is forgathatod. Ezzel a manőverrel azonban a gravitációt is manipulálod, amire a főhős mellett az összes mozdítható tereptárgy is a fizika törvényei szerint reagál. A plafonból így néhány kattintással padló lesz, és a világ szó szerint a fejére áll.

Körszakállas, virtuális alteregónk életét ez a szürreális mechanizmus határozza meg. Miután egy fejére pottyanó alma felébreszti álmából, a névtelen tudós romos házában olyan elzárt kamrákat és dimenziókat fedez fel, melyek egyre ijesztőbben ellentmondanak a tankönyvekben oktatott valóságnak. Őt azonban ajtóról ajtóra hajtja előre kíváncsisága, hogy végül egy olyan fejfedezést tegyen, mely egyszer és mindenkorra leszámol a modern tudománnyal. Kutatásának zavaros történetét az egyes fejezetek végén felsejlő idézetek foglalják össze (tudományfilozófusok előnyben), és ha ezek nem is nyitják fel a harmadik szemünket, maguk a pályák mindenképp megkövetelnek egy elvontabb látásmódot. Akik ismerik Maurits Escher munkásságát, a képek alapján már nyilván sejtik, miről is van szó: az egyes szintek úgynevezett lehetetlen építmények, ha úgy tetszik, optikai illúziók, melyek gyakran már a legalapvetőbb interakció nélkül is képesek összezavarni a játékost.

A fura dimenziókban bolyongva ráadásul nem csak a tájékozódással gyűlik meg a bajunk, hiszen mindegyik fejezet bevezet egy-egy új mechanizmust, ezek kiismerése és okos használata pedig elengedhetetlen lesz a továbbjutáshoz. Körülírásuk ugyanakkor legalább akkora nehézséget okoz, mint az utolsó szintek teljesítése -- sőt bevallom, még a második végigjátszást követően sem értettem meg teljesen az összes ilyen elem működési elvét. Apropó végigjátszás! Bár a Bridge huszonnégy pályája még a szédítő kihívás ellenére is viszonylag gyorsan (nagyjából három óra alatt) teljesíthető, a valódi agytorna csak ezután veszi kezdetét. A címadó Hídon való első átkeléssel ugyanis megnyílnak az egyes szintek tükrözött, alternatív verziói, melyek számos extra akadállyal megtoldva gyakran már tényleg lehetetlennek tűnő feladatok elé állítanak, így a második végigjátszás akár kétszer tovább is tarthat az elsőnél.

De mégis miért áldozná valaki ilyesmire az idejét, ha sok esetben úgyis csúfos kudarc és durcás kilépés lesz a vége? Talán puszta kíváncsiságból? Vagy a jó öreg „csak azért is” virtus miatt? Nos, ritkán írok ilyet, de jelen esetben tényleg a látvány az, ami teljesen beszippant. Bár a Bridge eredetileg egy egyetemi projekt részeként látta meg a napvilágot, a diploma megszerzése után a botcsinálta fejlesztőpáros az utóbbi évek egyik legművészibb indie játékává kódolta át a programot. Az egyébként is lenyűgözően kreatív pályák megjelenítése elragadóan különleges: Mario Castañeda minden tárgyat és hátteret kézzel rajzolt meg, főszereplőnk és a mozgatható objektumok pedig folyton vibráló skiccek, melyekről már-már elhisszük, hogy minden egyes képkockával egy láthatatlan kéz festi őket újra meg újra a monitorra. A fekete-fehér stílus szintén telitalálat. A tervrajzszerű szinteken gyakran úgy éreztem, mintha egy megelevenedett folyamatábra szereplője lennék, a rendkívül visszafogott, melankolikus zenei aláfestés ugyanakkor egyfajta szorongató misztikumot kölcsönöz ennek a steril világnak. S bár magam is meglepődtem rajta, ez az érzés hívogató. Nem hagy nyugodni álmodban, reggel pedig már azon kapod magad, hogy még egyszer „utoljára” nekiveselkedsz az este félbehagyott pályának.

Ebből adódóan a Bridge egy rendkívül addiktív logikai játék, mely a néha frusztráló nehézség ellenére is gyorsan elbolondítja a kihívás után sóvárgó elméket. A puzzle-világgal ismerkedő kíváncsiskodóknak sem kell azonban elkeseredniük, hiszen a fejlesztők egy idő-visszapörgető rendszerrel és néhány hasznos tippel igyekeztek nyitni a szélesebb közönség felé. Bár az indie játékok ritkán bővülnek letölthető tartalmakkal, én már napok óta fürkészem a készítők honlapját, ám egyelőre hiába. Szerencsére gyorsan eszembe jut a nemrég tanult mantra: a türelem a legnagyobb erény.

Forrás: https://www.pcguru.hu/teszt/the-bridge-teszt-pc-guru-online/1278

Monument Valley – Escher büszke lenne erre a játékra

Az App Store-ban naponta jelennek meg új játékok, de nagyon ritkán van olyan, hogy egy igazán forradalmi, igazán eredeti ötletű játék jelenne meg, viszont ha ez megtörténik akkor az a játék felejthetetlen lesz. 

Némely játék esetében igenis nehéz meghúzni a határvonalat a színtiszta művészet és a szórakoztató termék fogalma között. Minél kevésbé számít egy adott platformon a játékos fotorealisztikus grafikára és ujjakat izzasztó akcióra, minél több indie fejleszt a platformra, és minél kevésbé van kőbe vésve, milyen műfajú játék lesz tuti siker, annál többször találkozhatunk egészen eredeti, a hatást előtérbe helyező és a játékmechanikát csak az élményt kiszolgáló funkcióként kezelő programmal. A Monument Valley ilyen.

Maurits Cornelis Escher munkásságával szerintem mindenki találkozott már így vagy úgy, még ha nem is emlékezett a művész nevére, de a végtelenséget kutató geometrikus műveire biztosan. A Monument Valley egy escheri gondolkodásmódon alapuló játék, melynek lényege, hogy ebben a fura geometrikus világban egy kis hercegnőt eljuttassunk a céljához olyan utakon, amik valójában nincsenek is, csak ha képesek vagyunk meglátni őket.

Ha csak a játékmechanikát vizsgálnánk, az lenne a konklúziónk, hogy egy igen eredeti, de nagyon rövid, nagyon könnyű, az alapötletet korántsem kihasználó, nyúlfarknyi appért fizettettek velünk. Hál’ istennek erre nem lesz módunk, mert ahogy elindul a játék, leesik az állunk. A Monument Valley tíz pályáján abszurd geometriájú, az Escher mester műveire hajazó, elvarázsolt tájakon vezethetjük néma hercegnőnket a titokzatos cél felé. A pályákon az interaktív elemek mozgatásával fordíthatjuk egymásba és egymásból ki a síkokat, így válik egymás folytatásává két elérhetetlen lépcső vagy Möbius-szalaggá a terep – minden egyes fejtörő megoldása igazi „a-ha!” élményt garantál anélkül, hogy bármikor is elakadnánk pár percnél hosszabb időre.

Nézzétek meg jól ezt a két képet. Amint látjátok, a bal oldali képen ott áll Ida, a hercegnő és nem tud tovább haladni, mivel véget ért az út, pedig át kellene érnie a túloldalra, hogy onnét fel tudjon menni az épület tetejére. A Monument Valley-ban nem csak meg kell látni, hogy mik azok az elemek, amik valójában nem kapcsolódnak, mégis ha bizonyos szögből nézzük őket, olyanok, mintha kapcsolódnának egymáshoz. Sok esetben vannak mozgatható elemek, amiknek a segítségével teljesen át tudjuk alakítani az építményt, vagy épp azt tudjuk változtatni, honnét nézzük az egészet. A jobb oldali képen látható, hogy csak elforgattam az épületet egy negyed fordulattal és máris úgy látszik, hogy összeér az a két elem ami eddig elég távol volt egymástól és épp ezért Ida nem tudott tovább haladni. Ilyenekből áll az egész játék, hihetetlen jó.

Nem csak optikai csalódásokkal dolgozik a játék, hanem még a gravitációra is fittyet hány, ha épp fejjel lefelé vezet az út, akkor úgy van, semmi gond. Brutális fejlesztés eredményeként 10 fejezetből áll Ida kalandja, melynek nem egy része elég elgondolkodtató és épp ezért még élvezetesebb. A játékban nem lehet meghalni, viszont vannak azért az optikai játékokon túl más dolgok is, melyek nem engedik, hogy csak úgy végigszaladjunk a pályákon. Ilyenek például a hollóemberek, amik elállják Ida útját és csak úgy tudunk tovább haladni, ha kicselezzük őket, de sok esetben akár a segítségünkre is tudnak lenni, ugyanis fel-alá járőröznek és ha megváltoztatjuk a talajt alattuk, akkor például akár egy kapcsolóra is rásétálhatnak, amitől valamilyen folyamat beindul, ami Ida-t segíti.

Narratíváról nemigen beszélhetünk – a tündér egy-egy mondatán kívül szöveg nincs is a játékban –, ehelyett a képek, a történések és a tájak mesélik az elfelejtett völgy titkait. Az utolsó pálya végén bekövetkező fordulat során és egy bizonyos dramaturgiai ponton mégis azt érezzük, hogy a játék sokkal többet tud elmondani ilyen kevés eszközzel, mint a legtöbb AAA-s cím a hosszas, csili-vili átvezetők során. A Monument Valley esetében igaznak bizonyul a közhely: egy kép többet ér ezer szónál.

És hogy megéri-e az igen rövidke játék az árát? A másfél óra alatt, amíg a végére érünk, több mindennel gazdagodunk, mint a videojátékok és a mozifilmek kilencven százaléka által, a fejlesztők pedig már készítik az új történetet és az új pályákat tartalmazó kiegészítőt.

Forrás: https://szifon.com/2014/04/05/monument-valley-escher-buszke-lenne-erre-a-jatekra/

https://www.gamestar.hu/mobil/monument-valley-teszt-150712.html