Az App Store-ban naponta jelennek meg új játékok, de nagyon ritkán van olyan, hogy egy igazán forradalmi, igazán eredeti ötletű játék jelenne meg, viszont ha ez megtörténik akkor az a játék felejthetetlen lesz.
Némely játék esetében igenis nehéz meghúzni a határvonalat a színtiszta művészet és a szórakoztató termék fogalma között. Minél kevésbé számít egy adott platformon a játékos fotorealisztikus grafikára és ujjakat izzasztó akcióra, minél több indie fejleszt a platformra, és minél kevésbé van kőbe vésve, milyen műfajú játék lesz tuti siker, annál többször találkozhatunk egészen eredeti, a hatást előtérbe helyező és a játékmechanikát csak az élményt kiszolgáló funkcióként kezelő programmal. A Monument Valley ilyen.
Maurits Cornelis Escher munkásságával szerintem mindenki találkozott már így vagy úgy, még ha nem is emlékezett a művész nevére, de a végtelenséget kutató geometrikus műveire biztosan. A Monument Valley egy escheri gondolkodásmódon alapuló játék, melynek lényege, hogy ebben a fura geometrikus világban egy kis hercegnőt eljuttassunk a céljához olyan utakon, amik valójában nincsenek is, csak ha képesek vagyunk meglátni őket.
Ha csak a játékmechanikát vizsgálnánk, az lenne a konklúziónk, hogy egy igen eredeti, de nagyon rövid, nagyon könnyű, az alapötletet korántsem kihasználó, nyúlfarknyi appért fizettettek velünk. Hál’ istennek erre nem lesz módunk, mert ahogy elindul a játék, leesik az állunk. A Monument Valley tíz pályáján abszurd geometriájú, az Escher mester műveire hajazó, elvarázsolt tájakon vezethetjük néma hercegnőnket a titokzatos cél felé. A pályákon az interaktív elemek mozgatásával fordíthatjuk egymásba és egymásból ki a síkokat, így válik egymás folytatásává két elérhetetlen lépcső vagy Möbius-szalaggá a terep – minden egyes fejtörő megoldása igazi „a-ha!” élményt garantál anélkül, hogy bármikor is elakadnánk pár percnél hosszabb időre.
Nézzétek meg jól ezt a két képet. Amint látjátok, a bal oldali képen ott áll Ida, a hercegnő és nem tud tovább haladni, mivel véget ért az út, pedig át kellene érnie a túloldalra, hogy onnét fel tudjon menni az épület tetejére. A Monument Valley-ban nem csak meg kell látni, hogy mik azok az elemek, amik valójában nem kapcsolódnak, mégis ha bizonyos szögből nézzük őket, olyanok, mintha kapcsolódnának egymáshoz. Sok esetben vannak mozgatható elemek, amiknek a segítségével teljesen át tudjuk alakítani az építményt, vagy épp azt tudjuk változtatni, honnét nézzük az egészet. A jobb oldali képen látható, hogy csak elforgattam az épületet egy negyed fordulattal és máris úgy látszik, hogy összeér az a két elem ami eddig elég távol volt egymástól és épp ezért Ida nem tudott tovább haladni. Ilyenekből áll az egész játék, hihetetlen jó.
Nem csak optikai csalódásokkal dolgozik a játék, hanem még a gravitációra is fittyet hány, ha épp fejjel lefelé vezet az út, akkor úgy van, semmi gond. Brutális fejlesztés eredményeként 10 fejezetből áll Ida kalandja, melynek nem egy része elég elgondolkodtató és épp ezért még élvezetesebb. A játékban nem lehet meghalni, viszont vannak azért az optikai játékokon túl más dolgok is, melyek nem engedik, hogy csak úgy végigszaladjunk a pályákon. Ilyenek például a hollóemberek, amik elállják Ida útját és csak úgy tudunk tovább haladni, ha kicselezzük őket, de sok esetben akár a segítségünkre is tudnak lenni, ugyanis fel-alá járőröznek és ha megváltoztatjuk a talajt alattuk, akkor például akár egy kapcsolóra is rásétálhatnak, amitől valamilyen folyamat beindul, ami Ida-t segíti.
Narratíváról nemigen beszélhetünk – a tündér egy-egy mondatán kívül szöveg nincs is a játékban –, ehelyett a képek, a történések és a tájak mesélik az elfelejtett völgy titkait. Az utolsó pálya végén bekövetkező fordulat során és egy bizonyos dramaturgiai ponton mégis azt érezzük, hogy a játék sokkal többet tud elmondani ilyen kevés eszközzel, mint a legtöbb AAA-s cím a hosszas, csili-vili átvezetők során. A Monument Valley esetében igaznak bizonyul a közhely: egy kép többet ér ezer szónál.
És hogy megéri-e az igen rövidke játék az árát? A másfél óra alatt, amíg a végére érünk, több mindennel gazdagodunk, mint a videojátékok és a mozifilmek kilencven százaléka által, a fejlesztők pedig már készítik az új történetet és az új pályákat tartalmazó kiegészítőt.
Forrás: https://szifon.com/2014/04/05/monument-valley-escher-buszke-lenne-erre-a-jatekra/
https://www.gamestar.hu/mobil/monument-valley-teszt-150712.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése