Fordítók

Eredeti szöveg:

Everyone agreed that the day was just right for the picnic to Hanging Rock – a shimmering summer morning warm and still, with cicadas shrilling all through breakfast from the loquat trees outside the dining-room windows and bees murmuring above the pansies bordering the drive. Heavy-headed dahlias flamed and drooped in the immaculate flowerbeds, the well-trimmed lawns steamed under the mounting sun. Already the gardener was watering the hydrangeas still shaded by the kitchen wing at the rear of the College.

webforditas.hu (2021):

Mindenki egyetértett azzal, hogy a nap egy csillámló nyarat igazságos volt egyenesen a piknikért Hanging Rock – reggel cicadasökkel meleg és nyugodt shrilling minden keresztül reggelizik a loquatfákból az étkező-ablakokon és méheken kívül, amik mormolnak a Pansie-k fölött, miközben határolja a meghajtót. A nehéz fejű dáliák lángoltak és lekonyultak a makulátlan virágágyakban, a jó-megnyírt pázsitok, amiket gőzöltek a felszállás alatt, napoznak. Már a kertész öntözte a hortenziákat, amiket még mindig árnyékolt a konyhai szárny a College hátsó részénél.

translate.google.com (2018):

Mindenki egyetértett abban, hogy a napnak igaza volt a Rock - csillogó, nyári reggel meleg és csendes, a cicadák pedig egészen a reggelitől az étkező ablakok és a méhek mormogása fölött mormogó zsilipfáktól zsugorodtak. a vízszintes dálaák lángolódtak és leereszkedtek a merülővirágágyakba, a jól megmunkált pázsit a felvonó nap alatt gőzölgett, a kertész már a kollégium hátsó részén lévő konyhai szárnyat még árnyékolja a hortenziait.

translate.google.com (2021):

Mindenki egyetértett abban, hogy ez a nap megfelelő volt a Hanging Rock-i piknikhez – egy csillogó nyári reggelen, melegen és csendesen, az ebédlő ablakain túli naspolyafákról a kabócák végigvigyorogtak a reggeli alatt, és a méhek zúgolódnak a felhajtót szegélyező árvácskák fölött. Nehézfejű daliák lángoltak és dőltek a makulátlan virágágyásokban, a jól nyírt pázsit gőzölgött a felszálló nap alatt. A kertész már öntözte a hortenziát, amelyet még mindig a kollégium hátulján lévő konyhai szárny árnyékolt.

deepl.com (2021):

Mindenki egyetértett abban, hogy a nap éppen megfelelő volt a Hanging Rockhoz szervezett piknikhez – egy csillogó, meleg és csendes nyári reggel, a kabócák egész reggeli alatt rikoltoztak az ebédlőablak előtt álló loquatfákról, és méhek zümmögtek a felhajtót szegélyező árvácskák felett. A makulátlan virágágyásokban súlyos dáliák lángoltak és lengedeztek, a jól nyírt pázsit gőzölgött a tűző nap alatt. A kertész már öntözte a hortenziákat, amelyeket még mindig a kollégium hátsó konyhaszárnya árnyékolt.

bard.google.com (2023):

Mindenki egyetértett abban, hogy a nap tökéletes volt a Piknikhez a Hanging Rocknál - egy szikrázó nyári reggel, meleg és csendes, a cicadák az egész reggeli folyamán csiripeltek a loquat fákból a dining-room ablakain kívül, és a méhek a begóniák felett zümmögtek a kocsiúton. A nehézfejű dália virágok lángolva hajlottak a makulátlan virágágyásokon, a gondosan nyírt pázsit a felkelő nap alatt gőzölgött. A kertész már locsolta a hortenzia bokrokat, amelyek még mindig a konyha szárnyának árnyékában álltak a Kollégium hátsó részén.

Mindenki egyetértett abban, hogy a nap ideális volt a piknikhez a Hanging Rocknál. A nyári reggel szikrázó volt, meleg és csendes. A cicadák az egész reggeli folyamán csiripeltek a loquat fákból a dining-room ablakain kívül, és a méhek a begóniák felett zümmögtek a kocsiúton. A nehézfejű dália virágok lángolva hajlottak a makulátlan virágágyásokon, a gondosan nyírt pázsit a felkelő nap alatt gőzölgött. A kertész már locsolta a hortenzia bokrokat, amelyek még mindig a konyha szárnyának árnyékában álltak a Kollégium hátsó részén.

Mindenki egyetértett abban, hogy a nap tökéletes volt a Piknikhez a Hanging Rock-hoz - egy csillogó nyári reggel, meleg és csendes, a cikádok breketeltek reggelizés közben a loquat fákból a dining-room ablakai kívül, és a méhek zümmögtek a begóniák felett a kocsiút mentén. Nehéz fejű dália lángok és lelógott a makulátlan virágágyások, a jól nyírt gyep párolgott a felkelő nap alatt. Már a kertész is locsolta a hortenziafákat, amelyek még mindig az konyha szárnyának árnyékában álltak a College hátsó részén.

Mindenki egyetértett abban, hogy a nap tökéletes volt a piknikhez a Hanging Rock-hoz. A nyári reggel csillogó volt, meleg és csendes. A cikádok breketeltek reggelizés közben a loquat fákból a dining-room ablakai kívül, és a méhek zümmögtek a begóniák felett a kocsiút mentén. A nehéz fejű dália lángok és lelógott a makulátlan virágágyásokon, a jól nyírt gyep párolgott a felkelő nap alatt. A kertész már locsolta a hortenziafákat, amelyek még mindig az konyha szárnyának árnyékában álltak a College hátsó részén.

Mindenki egyetértett abban, hogy a nap tökéletes volt a Piknikhez a Hanging Rock-hoz - egy szikrázó nyári reggel, meleg és csendes, a cicadák csiripeltek reggelizés közben a loquat fákból az étkezőablakokon kívül, és a méhek zümmögtek a begóniák felett a kocsiút mentén. A nehéz fejű dáliavirágok lángolva hajlottak a makulátlan virágágyásokban, a gondosan nyírt pázsit a felkelő nap alatt gőzölgött. A kertész már locsolta a hortenziákat, amelyek még mindig a konyhafelépítmény árnyékában álltak a Kollégium hátsó részén.

Mindenki egyetértett abban, hogy a nap tökéletes volt a Hanging Rock-hoz kirándulni - egy szikrázó nyári reggel, meleg és csendes, a cicadák csiripeltek reggelizés közben a loquat fákból az étkezőablakokon kívül, és a méhek zümmögtek a begóniák felett a kocsiút mentén. A nehéz fejű dáliavirágok lángolva hajlottak a makulátlan virágágyásokban, a gondosan nyírt pázsit a felkelő nap alatt gőzölgött. A kertész már locsolta a hortenziákat, amelyek még mindig a konyhafelépítmény árnyékában álltak a Kollégium hátsó részén.

chat.openai.com (2023):

Mindenki egyetértett abban, hogy a nap pont megfelelő volt a piknikhez a Függősziklánál - egy csillogó nyári reggel meleg és csendes, a kabócák egész reggel visítottak a diófák közül a konyhaablakok mellett, a méhek zümmögtek a begóniák felett, amik a kocsifeljáró mentén virágoztak. A nehéz virágfejű dáliák lángoltak és hajladoztak a makulátlan virágágyásokban, az ápolt gyep párolgott a feljövő nap alatt. Már a kertész is locsolta a hortenziákat, amik még mindig árnyékban voltak az iskola konyhaszárnyának hátulsó részén.

Barangolás az álmok világában

Az álmok titokzatos és megmagyarázhatatlan természete kíváncsisággal és borzongással tölti el az embereket évezredek óta. Álmainkban olyan a valóságtól elrugaszkodott élmények is megtörténhetnek velünk, melyeket ébren a legvadabb fantáziáinkban sem lennénk képesek elképzelni. De pontosan miért is álmodunk? Álmainkban kiélhetjük vágyainkat? Az emlékezetünkben ezáltal tárolódnak el bizonyos emlékképek, vagy éppen így törlődnek ki? Biztos választ nem adhatunk, de cikkünkben betekintést engedünk az uralkodó elméletekbe.

Időszámításunk előtt a III. évezredben Mezopotámiában a királyok viasztáblákra vésték az álmaikat és azok értelmezését. Egy évezreddel később az ókori egyiptomiak álmoskönyvet vezettek, amelyben több mint 100 gyakorta előforduló álom leírását jegyezték fel a hozzájuk tartozó magyarázatokkal. Hosszú idők óta próbáljuk megmagyarázni az egyelőre megmagyarázhatatlant, és választ találni arra a kérdésre, hogy miért álmodunk?

Számtalan tudományos kutatás dacára és a technológiai eszközök fejlődése ellenére még mindig nincs egyértelmű válaszunk a kérdésre, hogy miért álmodunk. Azonban mivel általában nem szeretünk magyarázatok nélkül maradni, számos érdekes elmélet született arról, hogy mi állhat az álmodás hátterében.

Álmodunk, hogy vágyainkat valóra váltsuk

„Az álom

A természetnek legszebb adománya.

Megnyílik ekkor vágyink tartománya.

Mit nem lelünk meg ébren a világon(…)”

Petőfi Sándor: Az álom…

A XX. század elején Sigmund Freud azzal az elmélettel állt elő, hogy bár az álmainkat és rémálmainkat a mindennapi tudatos életünk képei alkotják, emellett szimbolikus jelentéssel is bírnak. Ezt nevezte Freud az álom látens tartalmának, melyet az álomfejtés során lehet feltárni. Az álom látens tartalma a tudatalatti vágyaink beteljesítéséhez köthető.

ÁLMAINKBAN VÁGYAINK VALÓRA VÁLHATNAK.

Freud szerint mindaz, amire ébredés után az álmainkból emlékezünk, a tudattalan, primitív gondolataink, ösztöneinek és vágyaink szimbolikus megjelenítései. Ezeket az álomemlékeket elemezve a tudattalan tartalom feltárul a tudatos elménk előtt. A tudattalanunk elnyomásából eredő lelki problémák (szorongás, alacsony önértékelés, szégyenérzet stb.) megközelíthetővé és ezáltal megoldhatóvá válnak.

Álmodunk, hogy emlékezzünk

Az alvás segít, hogy jobban teljesítsünk egyes szellemi erőfeszítést igénylő feladatokban. Ha álmodunk is alvás közben, az még kedvezőbb hatással van a teljesítményünkre. Egy 2010-es kutatásból kiderült, hogy az alanyok sokkal ügyesebben jutottak át egy bonyolult 3D-labirintuson, ha az első próbát követően volt lehetőségük szundikálni, és közben álmodtak is a labirintusról. Ezek a vizsgálati személyek akár tízszer sikeresebbek voltak, mint azok, akik csak gondolkodtak a labirintusról a két próbálkozás között. Az álmodók még azoknál is jobban teljesítettek, akik elszenderültek ugyan, de nem álmodtak a labirintusról.

A kutatók úgy vélik, hogy bizonyos memóriafolyamatok kizárólag alvás közben mennek végbe. Az álmaink pedig azt jelzik, hogy ezek a folyamatok éppen zajlanak.

Álmodunk, hogy felejtsünk

Az álmok nem csak bizonyos emlékképek tárolásában működnek közre, hanem az azoktól való megszabadulásban is.

Az agyunkban megközelítőleg 10.000 billió idegsejt-kapcsolat található. Bármire gondolunk, bármit csinálunk, közben új idegi kapcsolatok jönnek létre. Egy neurobiológiai elmélet, a fordított tanulás elmélete szerint alvás közben, főként a REM fázisban (más szóval gyors szemmozgásos alvásszakasz) a neocortex (új agykéreg) felülvizsgálja a napközben kialakított kapcsolódásokat. Nemcsak felülvizsgálja azokat, hanem meg is szabadul a feleslegesektől. Az álmok ebből a felejtési folyamatból születnek. Enélkül a felesleges kapcsolódások túlterhelhetnék az agyunkat, és a haszontalan gondolatok gátolhatnák a hasznos gondolkodást.

Álmodunk, hogy működésben tartsuk agyunkat

A folyamatos aktiválás elmélete szerint az álmok azért születnek, mert agyunk folyamatosan képezi és szilárdítja meg a hosszú távú emlékeket a megfelelő működés érdekében. Ezért amikor túl kevés a külső inger (például alvás közben), az agy automatikusan elkezd képeket előhívni a memóriából. Ezek a képek az álmaink közben átélt gondolatok és érzések formájában jelennek meg. Ezáltal biztosítja agyunk a megfelelő „műsort” alvás közben, annak érdekében, hogy ne álljon le teljesen.

Álmodunk, hogy kiélezzük ösztöneinket

Álmainkban gyakran kerülünk veszélyes és fenyegető helyzetekbe. Az ösztönkiélezés elmélete szerint az álom tartalma fontos a cél érdekében. Akár egy szorongató éjszakáról van szó, amikor egy medve üldöz minket az erdőben, akár arról, hogy egy nindzsával küzdünk egy elhagyatott sikátorban, ezekben az álmokban próbára tehetjük a támadó és menekülési ösztöneinket. Ezáltal

FELKÉSZÜLHETÜNK ARRA, HA A VALÓSÁGBAN IS HASZNÁLNUNK KELL ŐKET.

Ösztöneinket nem csak kellemetlen álmokban élezhetjük ki. Például ha a vonzó ismerőseinkről álmodunk, az a szaporodási ösztöneinket is megdolgoztathatják.

Álmodunk, hogy gyógyuljunk

A stresszátvitelért felelős neurotranszmitterek jóval kevésbé aktívak a REM fázis alatt. Még akkor is, ha álmunkban éppen traumákat élünk át. Ezért egyes kutatók azt feltételezik, hogy

AZ ÁLMOK EGYIK SZEREPE ENYHÍTENI A FÁJDALMAS ÉLMÉNYEK HATÁSÁT.

Ezáltal lehetővé teszik lelkünk gyógyulását alvás közben.Álmunkban kevésbé stresszesen éljük újra a traumákat, jobb rálátást kaphatunk azokra, és ezáltal könnyebben és lelkileg egészséges módon tudjuk feldolgozni azokat.

A hangulatzavarokkal vagy PTSD-vel küzdők gyakran szenvednek alvászavaroktól. Ebből egyes tudósok arra következtetnek, hogy az álmok hiánya hozzájárulhat a bizonyos mentális betegségekhez.

Álmodunk, hogy problémákat oldjunk meg

A valóság határain túl, a hétköznapi logika börtönéből kiszabadulva álmunkban végtelen számú forgatókönyvet játszhatunk le. Ezek segíthetnek megragadnunk a problémákat, és olyan megoldást találnunk, amely ébren eszünkbe sem jutna. Ez lehet az oka annak, hogy néha az a legjobb megoldás egy problémára, ha alszunk rá egyet.

Ez csak néhány volt a legfontosabb álomelméletek közül, ám a technológia folyamatos fejlődésé lehetővé teszi, hogy egyre több betekintést nyerjünk az agyunk működésébe. Így lehetséges, hogy egy napon majd feltárul előttünk az álmok valódi oka. Ám addig is a legtöbb, amit tehetünk, hogy tovább álmodunk.

Forrás: https://mindsetpszichologia.hu/barangolas-az-almok-vilagaban

Pszichikus álmok - Te is álmodsz a jövőről?

Nemrég hallottam egy walesi művészről - egy ötvenes éveiben járó nőről -, akinek volt egy városi otthona. Éjszakánként egy gyönyörű vidéki házról álmodott. Miután többször álmodott erről a házról, minden részletében lefestette azt, amit álmában látott.

Aztán néhány hónappal később találkozott egy férfival és beleszeretett. A férfi elvitte őt a hétvégére az otthonába, amely Észak-Angliában volt, és a nő nem hitt a szemének, amikor meglátta a házát - ez volt a ház az álmaiból (és a festményén) - közvetlenül ott volt előtte, és az utolsó részletig ugyanúgy nézett ki. A nő megmutatta a férfinak a képet, amit a házról festett, majd később összeköltözött vele.

Az embereknek rendszeresen vannak furcsa/paranormális/intuitív tapasztalataik, és egyre gyakrabban lehet hallani ehhez hasonló történeteket. Magam is szereztem ilyen tapasztalatokat, melyek között voltak romantikusak és drámaiak is, mint amilyen a fenti történet.

A jövőről való álmodást prekognitív álmoknak nevezik. Sokan kíváncsiak arra, hogyan fejleszthető ez a képesség és mi a célja?

A prekognitív álmok célja

A prekognitív álmoknak két fő célja van. Először is figyelmeztetésként szolgálhatnak.

Egy ilyen álom néha valami kellemetlen dolgot mutathat meg, amely akkor következhet be, ha valaki folytatja azt az utat, amelyen éppen jár. Vagyis az álomban megtapasztalhatók a következmények és kellemetlenségek, amely lehetővé teszi számunkra, hogy korrigáljunk és hozzunk egy másik döntést, ha el akarjuk kerülni az álomban megjelenő fejleményeket. Hogy aztán az, amit álmodtunk valóra válik vagy sem attól függ, hogy milyen döntéseket hoztunk.

Néha az embereknek a világ eseményeiről vannak prekognitív álmaik, például olyanokról is lehetett olvasni, aki megálmodták a Japánban 2011-ben bekövetkezett szökőárat az előtte való éjszaka, vagy néhány nappal azelőtt, hogy megtörtént.

A prekognitív álom másik célja, hogy megmutassa, hogy jó úton haladunk, ami olyan, mint egy kis bólintás a lelkünk részéről.

Az ilyen álomban általában egy bizonyos helyen látjuk saját magunkat. A részletek általában nagyon egyediek. Talán láthatja magát az ember, hogy valami különleges dolgot csinál, vagy észreveszi a környezetének részleteit. Talán beszélünk valakivel, aki valami rendkívül szokatlan dolgot mond, amire aztán ébren pontosan emlékszünk.

Aztán egy idő múlva pontosan abban a helyzetben, ugyanabban a környezetben találjuk magunkat, mint az álmunkban megjelent személlyel, aki szinte ugyanazt mondja, mint amit az álombéli személy mondott. Ugyanolyan érzés lehet ez a valóságban, mint az álomban, mint egy furcsa déjà vu pillanat.

Időutazás álomban

Ami a prekognitív álmok működését illeti, úgy gondolom, hogy amikor álmodunk, akkor képesek vagyunk hozzáférni a múlthoz és a jövőhöz. Előfordult már, hogy apró részletességgel átéltél egy jelenetet a múltból, miközben álmodtál?

Az alvás és az asztrálsíkok lehetővé teszik az időutazást - mind a múltba, mind a jövőbe -, majd képesek vagyunk emlékezni olyan részletekre, melyekre muszáj emlékeznünk. Az álomban megtapasztalt részletek arra mutatnak rá, hogy egy bizonyos részünk képes az időutazásra akár a múltba, akár a jövőbe. miközben alszunk. Hogy ezekre az időutazásokra vissza tudunk-e emlékezni, vagy származik-e belőlük bármi hasznunk, az már egy teljesen más kérdés.

Fejleszthető ez a képesség?

Úgy vélem, hogy ez az adottság nem fejleszthető egyik álomfajta esetében sem, mivel nem áll a mi irányításunk alatt. Úgy érzem, hogy nincs lehetőségünk fejleszteni azt a képességet, hogy előre megálmodjuk a katasztrofális világi eseményeket, mert nincs értelme, hiszen nem tudjuk megállítani a földrengéseket vagy a cunamikat.

Ha valaki tovább akarja fejleszteni a meglévő pszichikai adottságát, az nem puszta trükk. Ahhoz, hogy működjön, egy bizonyos célt, és az adott személyt kell szolgálnia. A felsőbb énünknek nem áll érdekében, hogy szuper képességeket fejlesszünk ki. Az olyan adottságok kifejlesztésében viszont érdekelt, amelyek segíthetnek tovább haladni spirituális utunkon. A pszichikus álmok nem mindig tartoznak ebbe a kategóriába.

Ha egy jövőbeli eseményről álmodunk és az valóra válik, az csupán egy megerősítő bólintás a lélektől, hogy a saját utunkat járjuk. Nem tévesztettük szem elől a célunkat, ahová el akarunk jutni. De véleményem szerint ezeket a kis bólintásokat nem lehet könnyen irányítani. Áldásnak számítanak és megnyugtatóak, de nem mindig fordulnak elő rendszeresen, mert az elrontaná a befejezést.

Szóval élvezzük ki azokat a pillanatokat, amikor megkapjuk a visszajelzést.

A visszaigazolás értéke

Rendkívül sokat számít olykor annak a tudata, hogy jó úton járunk, mert az életünkben gyakran minden pontosan az ellenkezőjére utal. Úgy érezzük, hogy nem vagyunk a "megfelelő helyen", vagy hogy minden rosszul megy, és nem járunk az igaz utunkon. Tehát egy prekognitív álom ily módon igazi áldás lehet.

Forrás: https://ujvilagtudat.blogspot.com/2017/11/pszichikus-almok-te-is-almodsz-jovorol.html

Feliratok fordítása MI-vel

Hogyan töltsünk le feliratot Youtube videóról:

https://savesubs.com/?lang=en

Felirat fordítása Google fordítóval:

https://www.syedgakbar.com/projects/dst

Digispark ATtiny85 reset letiltása

Az Digispark ATtiny85 klónjaiba a PB5-ös lábja reset-nek van beállítva. Ha használni szeretnénk át kell írni egy fuse bitet.

Ehhez meg kell építeni a következő programozót.

Az ISP programozással most programozhatjuk az Digispark ATtiny85-et.

Ehhez az Uno-t használom, amelybe az ArduinoISP példaprogram van betöltve.

Fuse bitek kiolvasása: 

C:\Program Files (x86)\Arduino\hardware\tools\avr\bin>avrdude.exe -C "C:\Program Files (x86)\Arduino\hardware\tools\avr\etc\avrdude.conf" -p attiny85 -v -c stk500v1 -P COM1 -b 19200 -U lfuse:r:-:i

Fuse bit átírása:

C:\Program Files (x86)\Arduino\hardware\tools\avr\bin>avrdude.exe -C "C:\Program Files (x86)\Arduino\hardware\tools\avr\etc\avrdude.conf" -v -p attiny85 -c stk500v1 -P COM1 -b 19200 -U hfuse:w:0x5D:m

Forrás: https://www.instructables.com/id/How-to-unlock-Digispark-ATtiny85-and-convert-it-to/
http://www.engbedded.com/fusecalc/

Mark Rothko csendjei

Mark Rothko egyszer azt mondta, hogy olyan művészetet alkot, „amely legalább ezer évig megőrzi értékét”.

Mark Rothko, amerikai festő a színmező festészet /color field/ legfontosabb művészei közé tartozik. Alkotásai első alkalommal láthatók a Bécsi Művészettörténeti Múzeumban.

A kiállítás áttekinti teljes munkásságát – az 1930-as évek figuratív kezdeteitől a következő évtized úgynevezett átmeneti fázisában keletkezett munkáin át az 1950-es és 1960-as évek forradalmi alkotásaiig. Nagyméretű kompozíciói különlegességnek számítanak. A világító vagy a mélysötét színfelületek rejtett árnyai, alakjai a vászon fölött lebegni látszanak a vízszintesen rétegelt színfelületek fölött. Mélyen megérintik a képek a látogatót. Előhívják halálfélelmeinket, szorongásainkat.

A képzőművészeti lexikonok így írnak róla: Mark Rothko (1903-1970) jeles képviselője az absztrakt expresszionizmusnak, amelynek alakulására munkássága rányomta a bélyegét. Munkái csak ritkán bukkannak fel meg az európai gyűjteményekben.

Rothko kirobbanó sikere a harmonikus, feszültséggel telített, világító, vagy komoran sötét képekben rejlik, pedig korábbi figurális festészete is megragadó, sőt még bájos is. Elég megemlítenünk 1936-os önarcképét. Láthatjuk, hogy festeni is tud, nem csak mázolni, hogy engedjünk korunk populista hangvételének, művészeti meglátásának, ahogy a világ eseményeit is ezzel a megközelítéssel, értékeléssel magyarázzák az eddig kevésbé elfogadott vélekedők.

Kiállításain ő döntött arról, hogy képei hol, milyen megvilágításban legyenek, hogy így is növelje érzelmi hatásukat. Ahogy ő maga is mondta, számára az érzelmek kifejezése és átadása volt a legfontosabb. „Szeretném, ha megértenék végre, én nem vagyok absztrakt művész… Nem érdekel a színeknek és a formáknak, vagy bármi másnak a viszonya. Engem kizárólag az alapvető emberi érzelmek kifejezése foglalkoztat. A tragédia, az extázis, a végzet, satöbbi. A tény, hogy olyan sok ember kiborul és sírva fakad, amikor szembesülnek a képeimmel, azt bizonyítja, képes vagyok kommunikálni feléjük ezeket az alapvető emberi emóciókat… Az emberek, akik sírnak a képeim előtt, ugyanazt a vallásos élményt tapasztalják meg, amit én magam is a kép festésekor.”

Visszatérve a szakemberek szavaihoz: 1903-ban született Marcus Rothkovich néven orosz-zsidó családba az Orosz Birodalom Vityebszki kerületében, Dvinszk városában (ma Daugavpils, Lettország). Tízéves korában családjával emigrált Amerikába, Oregon államban telepedtek le. Egész fiatalkorában szegénységben élt, és gyakran éhezett.

Bár két évig látogatta az Art Students’ League kurzusait, ahol Max Weber tanítványa volt, mégis autodidakta festőnek tartotta magát. Alkotásait először 1929-ben állították ki és néhány éven belül két önálló kiállítása is nyílt. Festészetének első szakaszában az európai expresszionizmust követte. 1935-ben megalapította a The Ten (A Tízek) nevű alkotócsoportot Adolph Gottliebbel. Pár évvel később Rothko amerikai állampolgárságot kapott, és körülbelül ekkor vett fordulatot festészete. Álomszerű városi tájképeit, az idealizált görög isteneket, istennőket archaikus szimbólumokat absztrakt festmények váltották fel. 1945-ben megnyílt Rothko első jelentős önálló kiállítása az Art of This Century Galleryben (Századunk művészete galéria). Ekkoriban Rothko szürrealista tájképeket festett, leginkább Arshile Gorky hatása alá került.

A keleti bölcselettel való találkozása San Francisco-ban jelentősen megváltoztatta művészetét. Innentől kezdve teljesen elutasította a tudatos értelmi beavatkozást a művészi alkotó folyamatba. Szakított a hagyományokkal. A zűrzavarból teremtődött világot ábrázolta, ahol gömbölyűvé változtatható a szögletes. Tudatosult benne, hogy a földi élet nem végleges állapot, hanem átmenet egy másikhoz. Titkát csak sejtjük, mert azt a világot nála sem ismerjük, ami az ecsete és vásznai közötti térben munkálkodik, ahol a mű születik. Világos számára, hogy a völgyben kiszáradó folyó, nem tűnik el örökre, mint ahogy a szellem sem enyészik el soha.

Rothko festményein határozatlan körvonalú színfoltokat láthatunk, melyek látszólag lebegnek. Az alkotás folyamata rítus volt számára, s titokban tartotta, hogyan készülnek képei. A zen mesterek nyugalmával figyelte a világot, ami nála olykor olyan, mintha Franz Kafka írta volna.

Rothko képeinek szemléléséhez komoly szellemi erőfeszítésre van szükség, bár ez minden szellemi tevékenységhez illendő lenne. Egyes emberekből földi kötöttségek alóli felszabadító, transzcendens élményt váltanak ki. Rothko nagyon határozott, végletes, depresszióra hajlamos, érzékeny ember volt. 1970 elején öngyilkos lett. Híres volt arról, hogy a privát szféráját a végletekig védte.

Nekem Wittgenstein jutott eszembe mezőit nézegetve. Mennyire igaz, hogy amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Hiszen semmi művészet – hogy Esterházy is segítsen a megfogalmazásban. Nincs jel, nincs nyom, de van kép, és érthető, ha nézed, mert hol egy lovas rohan ki az égő házból, hol egy süllyedő hajó bukik a víz alá, ahogy nézed, és érthető, hogy folynak a könnyeid. Káprázatunk bilincsei szerinti képek vezetnek minket, felhagyunk a mindennapi élet praktikáival.

Rothko nem is igen tudta, milyen összetételűek az általa használt festékek, az anyaggal szembeni közönyét mutatja Elisabeth Jones restaurátor anekdotája, miszerint ha elfogyott a festéke munka közben, leugrott a Woolworthbe és vett valamit. Ugyanakkor aggódott a színek kifakulása miatt, ami a Harvard-falfestmények vörösén már életében jelentkezett. Ezek a muráliák állandó napsütésnek voltak kitéve, ami hamar meglátszott a színek intenzitásán. A Houston kápolnában párnák vannak elhelyezve, és a lótuszülés — lehetőleg csukott szemmel — az egyik kedvelt megközelítése a műveknek. Sok évvel a halála után sem meri senki megkérdőjelezni utasításainak kizárólagos érvényességét — a művész (sok esetben persze félreértett) szavának, kijelentéseinek megkérdőjelezhetetlen és minden egyéb szempont fölött álló érvényessége, úgy tűnik, megingathatatlan. Soha kortárs művész művei előtt nem sírtak annyian, mint a Rothko-képek előtt — a Houston Chapel vendégkönyve tele van ilyen jellegű beírásokkal, sőt némelyiket egyenesen sírás közben írták. Az 1949-től készült képeken Rothko nem alapozást használt, hanem pigmentekkel kevert leimot bázisként, amit aztán hasonló tónusú olajfestékkel rögzített, hogy aztán ezt a felfeszített vászon szélén túl a keretre is felfuttassa. Erre egy hígított festékkeveréket rakott fel oly módon, hogy a fény a színrészecskéken áthatolhasson, és az alatta lévő rétegeket soha ne takarja teljesen. A még nedves színmezőbe újabb fokozatokat kevert bele, amivel egy gótikus katedrális üvegablakain átszűrődő fényre emlékeztető fényfelületet hozott létre. Jellegzetes karmazsinvöröse szintetikus ultramarin, égszínkék, titán-fehér és két modern organikus szín, a naphtol- és a lithol-vörös keverékének eredménye. Az azo-kötésű naphtol-vörös máig nem vesztett erejéből, annál inkább a lithol, ami a hatvanas években az egyik legolcsóbb festéknek számított, és ma már nincs is forgalomban, mert rövid időn belül erősen megkopik. Miután elkészült egy képpel, e kép új életéhez, mely a közönség előtt zajlik, neki már semmi köze. Hogy mennyire törékeny volt a viszonya a képekhez, az nagyszerűen követhető a kiállításon, ahol világosan látszik, hogy a döntő év, az 1961-es MoMA-retrospektív után, sikere tetőpontján a színsávok egyre gyakrabban bizonyos automatizmussal kerülnek a vászonra: leegyszerűsödnek, kiürülnek, sőt ő maga kezdi el őket másolni — ami különben lehetetlen, mert egy jó Rothkót valójában képtelenség hamisítani: magának a művésznek sem sikerült. A természetesség, az egyszerűség, a közvetlenség ötvöződik benne.

Az európai kultúra paradigmáival átitatottak a művei. Beszédesek a képek, és hallgathattam őket, és szerencsém volt, hogy olyanokkal néztem, hallgattam a képeket, akik nem sokat beszéltek.

A második világháború utáni amerikai művészet egyik legexponáltabb életművét látjuk.

Forrás: https://rekreator.hu/mark-rothko-csendjei/

Az absztrakt expresszionizmus kialakulása

Az absztrakt expresszionizmus központja New York volt, jelentőségének első felismerője Clement Greenberg, támogatója a Sidney Janis Gallery. Az egyébként szoros szellemi csoportként működő absztrakt expresszionisták munkásságán belül alapvetően két irányzat fejlődött ki: a gesztusfestészet mellett a belőle kiinduló, de még a geometrikus absztrakcióhoz is közel álló color field painting (színmező festészet). A gesztusalapú absztrakció leghatásosabb személyisége Jackson Pollock. Harold Rosenberg az ő 1947 utáni művészetére, alkotómódszerére használta először az action painting (akciófestészet), illetve a dripping (csurgatás) kifejezést. Ez az eljárás felszámolja a hagyományos festészet képépítési stratégiáit: Pollock a festéket egyenesen a földre terített vászonra csorgatta, így téve láthatóvá "energiát és mozgást".

Pollock, hasonlóan több absztrakt expresszionistához, a Peggy Guggenheim Art of This Century (A század művészete) galéria szürrealista köréből indult és a mitikus, ősi formákban kereste az új Willem De Kooning: Nő II. művészet kiteljesítését (egyik kézenfekvő forrásuk az indián művészet volt). Ehhez a mitikus, kalligrafikus irányzathoz tartozik William Baziotes, Adolph Gottlieb és a sík, felület és szín problematikájával is foglalkozó Hans Hofmann. A gesztusalapú megközelítésen belül is létezik egy, a Joan Miró nevével fémjelzett biomorf (biológiai formákból kiinduló) szürrealizmushoz közelálló, a festészet hagyományos esztétikai szempontjait mindvégig követő irány: az örmény származású Arshile Gorky festészete. Willem de Kooning művészete sem egyértelműen sorolható be az absztrakt expresszionizmus uralkodó vonulatai közé: ő nem szakadt el a figuralitástól, legfontosabb alkotása a Nők című sorozat.

A színmező festészet legfontosabb alkotói Clyfford Still, a művészetteoretikusként, szobrászként is működő Barnett Newman, Mark Rothko, Robert Motherwell pedig az akciófestészet és a színmező festészet határán dolgozott. A színmező festészet látszólag közel áll a geometrikus absztrakcióhoz: kontúrokkal határolt egyszínű mezők töltik ki ezeket a vásznakat. Rothko elmélyülten foglalkozott a színek érzelmi hatásával, lényegében spirituális expresszionizmus jegyében alkotott.

A geometriával is foglalkozó Newman festményeinek "védjegye" a függőleges vonal, és ezt, tekintve, hogy filozófiai kutatásaiban az időnek nagy szerepet rendel, a transzcendens (érzék feletti) jelenlét, a megvilágosodás pillanataként értelmezték. Munkássága Stillével együtt a regionalizmus óta ismert "Amerika-mítosszal" is összeköthető: formáikban az amerikai táj hagyományai tükröződnek. Az irányzat legjelentősebb szobrásza David Smith. Az absztrakt expresszionizmus hivatalosan 1958/59-ben vonult be a művészettörténetbe, a New York-i Museum of Modern Art nagy vándorkiállításával. Az irányzat valóságos hatása azonban akkor már olyan jelentős volt, hogy a következő generációból kizárólag lázadást váltott ki: a pop art megjelenése Amerikában az absztrakt expresszionizmusra adott negatív válaszként értelmezhető.

Forrás: https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-12-evfolyam/az-egzisztencializmus-az-absztrakt-expresszionizmus-az-usa-ban/az-absztrakt-expresszionizmus-kialakulasa

https://collection.clyffordstillmuseum.org/