Ergonómikus egerek

Alapozás - forma

Rendhagyóan, kicsit távolabbról kezdjük a játékra szánt egerek tesztelését, elemzését. Melyek azok a szempontok, amiket célszerű figyelembe venni a megfelelő típus kiválasztásánál? Az egyik legfontosabb paraméter a forma. Ha nem kényelmes az egér, fogása fárasztó, görcsbe húzza a kezünket, vagy nem tudjuk kellően stabilan tartani, akkor lehet bármilyen jó az érzékelője, elrontja a szórakozásunkat, nem tudunk majd jó eredményt elérni vele. Mivel minden embernek más a kézmérete, tenyerének formája, más fogást részesít előnyben, nagyon szubjektív az egerek formájának megítélése.

Játékos berkekben többféle meghatározó fogást különböztetnek meg. Talán a legelterjedtebb a „palm grip”, vagyis tenyérrel fogás. Ennél a felhasználó teljes tenyere és ujjai felfekszenek az egér hátára. Mozgatását elsősorban csuklóból kiinduló mozdulatokkal végezzük. Mondhatni kényelmesen rátelepednek az egérre.

Tenyeres fogás - palm grip

Másik végletet az úgynevezett „claw grip”, vagyis karmos fogás jelenti. Ennél csak az ujjbegyek érintik az egér gombjait és oldalait, a tenyér nem fekszik fel a hátára. Ilyen fogásnál a csuklónál precízebb műveletekre képes ujjak is részt vesznek a mozgatásban. Ez a fogás szerintünk nem olyan kényelmes mint a tenyerelés, de precízebb mozgást és fürgébb reakciót biztosít.

Karmos fogás - claw grip

Természetesen a fenti két fogás a végpontokat képviseli egy széles skálán, és emellett az ujjak elrendezése, valamint a csukló és alkar megtámasztása is egyéni. Van, aki a tenyerét megtámasztja, de ujjait karomszerűen behajlítja a gombokon. Van, aki nem támasztja le az alkarját az asztalra, hanem könyökből és vállból is „dolgozik”. Egyesek csak a mutató és középső ujjukat tartják az egér fő gombjain, mások a középsővel a görgőt, a gyűrűssel pedig a jobb egérgombot támasztják. 

Ujjbegyes fogás - fingertip grip

Általánosságban talán annyi mondható, hogy a magas hátú, jobb kézhez szabott egerek, mint a Logitech MX518 vagy G500 inkább a tenyeres fogásnak kedveznek. Karmos – vagy ujjas – fogásra inkább a kisebb méretű, oldalt keskenyedő és lapos hátú egerek a megfelelőek. Ilyen például a Razer legendás Diamondbackje, de a rövid, emellett széles Logitech G9x is jól kezelhető ilyen fogással – elsősorban a laposabb rátétet használva.

A külső, mozgási komfortot meghatározó tényező az egér talpa. Ma már a komoly márkák strapabíró, jól sikló teflonos talpakat használnak, de nem szabad elfelejteni, hogy az egér és alátétje egymáson súrlódik, szóval óhatatlanul elkopnak egy idő után. A szövet alátéteken viszonylag sokáig bírják a gyári talpak is, de műanyagon, üvegen vagy fémen szinte kötelező a speciális, kiegészítő teflontalpak használata. Ezek rendszerint pár ezer forintért kaphatóak az ismertebb egértípusok méretéhez alakítva, de talán jobban járunk az univerzális csíkokkal.

Szintén nem elhanyagolható részlet az egerek súlya. Mai tesztmodelljeink 100-120 gramm közötti értékeiben is 20% eltérés van, de a következő részben lesznek 70 grammos apróságok is, melyek feleannyit sem nyomnak, mint egy telepakolt G500. Egy könnyebb egér rendszerint kisebb ellenállással siklik a nehezebbnél, ami kevésbé terheli a kezet, de finomabb mozgatást igényel. A nehezebb egér nyugodtabb, viszont hirtelen rántásoknál nagyobb a tehetetlensége. Sokan fölöslegesnek tartják az egerek súlyozhatóságát, de úgy gondoljuk, ennek a részletnek is van – némi – jelentősége. Ha kiszemelünk egy új egeret, de úgy érezzük, hogy számunkra túl könnyű, vagy alátétünkön túl fürge, akkor három lehetőségünk lehet. Vagy keresünk egy másik egeret, vagy új egérpad után nézünk, vagy teszünk bele egy kis súlyt. Van viszont az egész súlyozásnak egy hátulütője. A legtöbb állítható egér már üresen is elég nehéz, közel 120 grammot nyom. Ennél lényegesen nehezebb egeret pedig mi személyesen nem éreztünk kényelmesnek.

Végezetül az egérgombok számára és elhelyezésére kell még kitérni. Az FPS-eket sportszerűen játszó profik sem nagyon szoktak a két fő gombnál többet használni. Ellenben egy kaland vagy stratégiai játékhoz jól jöhetnek az extra gombok. Ma már minden tisztességes egér gombjaihoz több leütés hosszúságú makrók rendelhetőek. Akinek ez sem lenne elég, keressen több profilt tároló megoldásokat.

Összefoglalva a formával kapcsolatos tudnivalókat, szerintünk nyugodt játékstílushoz a tenyeres fogású, nehezebb (100-120 gramm körüli) egerek, heveshez inkább az ujjas (vagy karmos) fogású, könnyebb darabok között érdemes szétnézni. Tanácsos a formával pár percnél hosszabb ideig ismerkedni.

Alapozás – érzékelő

Hiába áll tökéletesen kézre egy egér, ha gyomrában olyan érzékelő dolgozik, amire nem hagyatkozhatunk egy-egy forró helyzetben. Először a játékos egerek is hagyományos fénnyel (gyakran emberi szem számára nem látható tartományban), majd később lézerrel működő optikai érzékelőt használtak. Eleinte egyik technológia sem volt tökéletes, így sokáig a hagyományos optikát tartották nyerőnek. Mára viszont már a lézeres érzékelők is kiforrtak. A Logitech a G sorozatnál és a Microsoft a Sidewindereknél lézert használ, de a Razer vagy a SteelSeries alkalmaz még a lézer mellett hagyományos optikát is. Szerintünk minden a kivitelezésen múlik.

Meghatározó paraméter az egerek szeménél a felbontás. Mint mindig, most is érvényesnek látszik – legalábbis marketinges szemszögből – a több jobb elv. Jelenleg a csúcsmodellek már közelítik a 6000 dpi-t (dot per inch, vagyis pont hüvelykenként), de minden bizonnyal ez az érték is csak egy olyan állomás lesz, ami mellett gyorsan elszáguldanak majd.

Van értelme a felbontás végtelenbe növelésének? Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez tudni kell, hogy az egér mozgását figyelembe véve milyen stílusú játékosok vannak. Alábbi videóinkban a két végletet mutatjuk be. Átlagos játékos számára mindkettő furcsa lehet, de profi játékosok körében egyik sem ritka. Kis érzékenységet a pontosabb célzás érdekében szokás használni. Ilyenkor a célkereszt mozgatásához nagyobb kézmozdulatokra van szükség. Hátránya, hogy egy hátulról érkező támadás viszonzásához csak heves rángatással tudunk megfordulni.

A másik végpontot a magas érzékenység jelenti. Ilyenkor nagyon apró kézmozdulatokkal vezérelhetjük az egeret, rövid úton, de a pontos találatokhoz nagyon precíznek kell lennünk. Ha hirtelen ránk veti magát az ellen, megtörténhet, hogy ijedtünkben megugrik a célkereszt, túlfordulunk az akción és korrigálnunk kell.

Hogyan érinti a játékstílust a felbontás? Tegyük fel, hogy egy ma már általánosnak mondható, 1680 pixel széles monitoron játszunk. Játékokban rendszerint 90 fokos látószöget használnak. Ilyenkor egy teljes hátraforduláshoz két fél monitornyit, vagyis 1680 pixelt kell fordulnunk. Ha belőttük azt az optimális helyzetet (erről később lesz még szó), hogy az egeret pixelpontosan tudjuk mozgatni, akkor egy 1600 dpi-s egérrel a hátraforduláshoz alig több mint egy hüvelykre, vagyis kb. 2,7 centiméterre lesz szükségünk. Ilyen mozgást láthattunk a második videón. Ha 1920x1080 vagy akár 2560x1600 pixeles felbontással számolunk, akkor is elég az egy hüvelyes úton 180 fokos forduláshoz 1900 vagy 2600 dpi. Persze kevesen képesek ilyen érzékenységet sikeresen kezelni.

Aki viszont úgy játszik, hogy egy monitornyi elforduláshoz 50 centimétert húzza az egeret, annak egy méter, vagyis több mint 39 hüvelyk kell a 180 fokos, vagyis 1680 pixeles fordulathoz. Ehhez pedig 100 dpi sem kell. Rendszerint a profi játékosok sem nagyon lógnak ki a 400-1600 dpi-s tartományból. Mindenki meghatározhatja magának, hogy nagyjából milyen felbontásra van szüksége. Ehhez elég felmérni (hüvelykben), hogy milyen úton kényelmes nekünk a 90 fokos fordulat, majd ezzel elosztani kijelzőnk vízszintes felbontását. Mi a tesztjeinkben olyan beállítást használtunk, hogy durván 30 centiméteren (11,5 hüvelyken) fordultunk 90 fokot, de csak 1024x768 pixeles felbontást használtunk. Ennek pixelpontos lekövetéséhez 90 dpi is elég lenne. Persze itt csak elméleti értékekről beszélünk. Általában jellemző minden mintavételezésre, hogy érdemes kétszeresen túlmintavételezni. Az is igaz, hogy az egér nem pozíciót, hanem elmozdulásvektorokat küld a számítógépben (ebből lesz szoftveresen pozíció), szóval elviekben a magasabb felbontás nem árthat.

Alapozás – beállítás

A következő fontos szempont az egér mozgásával kapcsolatos információ számítógépre juttatása. Ennek ma a megszokott útja az USB-s vezeték. Egyesek szerint a modern drót nélküli rendszerek késleltetése olyan kicsi az USB-hez képest, hogy nem érezni különbséget. A jelenség a vizsgálatát most mellőzzük, és csak farkincás egerekre koncentrálunk. Az USB alapból 125 Hz-es frekvenciával kommunikál, tehát 8 milliszekundumonként küld információt a számítógépnek. Ez az egér esetében nagyjából ekkora késleltetést jelent. Korábban speciális programok kellettek ahhoz, hogy ezt a frekvenciát 500 vagy akár 1000 Hz-re emeljék, amivel 1-2 ms-ra csökkenthető az egér késleltetése. Manapság már nem nagyon van ilyen alkalmazásra szükség, ugyanis a játékos egerek gyárilag 500 vagy 1000 Hz-en dolgoznak, és ez a paraméter többnyire meghajtójukban is állítható. Innen tölthető le egy egyszerű alkalmazás, ami kimutatja, milyen USB frekvenciával működik egerünk.

A játékos egerek többsége gyárilag 500 Hz-en megy

Ismét elsősorban a múltra vonatkozó jellegzetesség a meghajtók gyengesége. Korábban gyakran furcsa viselkedést okoztak, ezért sokan inkább nélkülük használták az egerüket. Ma már ezen a téren is lényegesen jobb a helyzet, a komolyabb márkák meghajtói sokat fejlődtek az évek alatt. Ráadásul a fejlettebb egerek már saját fedélzeti memóriájukban tárolják beállításaikat, így nincs is szükségük a vezérlőprogramra. Ennek a funkciónak a profi játékosok szoktak örülni LAN-os tétmeccseken, ilyen helyeken ugyanis korlátozott az idő a gyakorlásra és bemelegítésre, jó dolog, ha nem kell értékes perceket elvesztegetni az egér telepítésével, konfigolásával.

A következő akadályt az operációs rendszer – játékoknál jellemzően Windows – gördíti elénk. Ennek ugyanis több eszköze van az egérmozgás jobbá tételére, melyek mind az ablakos rendszer működését segítik, a játékosoknak viszont többnyire ártanak. Van például egérgyorsítás, amit hasznos akkor, ha egy rántással a képernyő jobb felső sarkába terelnénk a kurzort, hogy becsukhassuk az ablakot. Akkor viszont nem jó, ha hirtelen célozni szeretnénk. Szerencsére a modernebb játékok már nem közvetlenül az operációs rendszertől, hanem a Direct Inputon keresztül kérdezik le az egér pozícióját, így a Windowsban beállított kurzorsebesség nincs negatív hatással a játékokra. Mindenesetre azt tanácsoljuk, hogy a Windows kurzorsebességét állító csúszkát tartsuk középen, a rámutatás pontosságának javítását pedig kapcsoljuk ki. Akik komolyan veszik a játékot, használják az innen letölthető programot, ez kikapcsolja a gyorsítás maradék részét is. Elsőre fura lesz így az egér mozgása, de játékban, némi gyakorlással így még pontosabbak lehetünk. Emellett célszerű saját „versenyágunk” beállításaiban is elmélyedni.

Tanácsos ezt a beállítást tartani

Nem csak az egérnél, hanem a többi hardverelemnél és a szoftvernél is komoly késleltetés keletkezik, aminek egy része csökkenthető, a többivel viszont meg kell tanulnunk együtt élni. Ebben a témában érdemes elolvasni az Anandtech angol nyelvű cikkét. Legfontosabb gondolatai, hogy igyekezzünk minél jobb grafikus kártyát beszerezni, amivel stabilan magasan tartható az fps érték, keressünk olyan monitort, ami rendelkezik játékos üzemmóddal és nem puffereli a képkockákat, illetve kapcsoljuk ki a v-sync (függőleges szinkronizálás) funkciót a grafikus kártya vezérlőjében és/vagy a játékban.

Wireless?


Wireless egeret én nem javasolnék, bár az újabb zsinór nélküli egerek alig különböznek a kábeles társaiktól, azért bizonyos hullámok zavarhatják az egér pontosságát és az adatátvitel is kicsit lassabb lehet. De ha az ember körbenéz, nem nagyon lát profi játékost wireless egérrel nyomulni. Ez valószínűleg nem véletlen. Persze, ha szeretsz veszélyesen élni... :)

Forrás: 
http://prohardver.hu/teszt/jatekos_egerek_megatesztje_elso_resz/alapozas_forma.html
http://kodiakcsgo.com/news_comments/newsID-210/eger_beallitasok_es_erzekenyseg/